Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. december 10 (236. szám) - A Magyar Köztársaság és Románia között a megértésről, az együttműködésről és a jószomszédságról szóló, Temesvárott 1996. szeptember 16-án aláírt szerződés megerősítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - NÉMETH ZSOLT (Fidesz):
4033 magyarromán alapszerződésnek a jövője több mint kétséges, s a megváltozott körülmények között magának a ratifikációnak az értelme is megkérdőjelezhető. (11.10) Amennyiben az új román vezetés betartja a választási kampány és a kormányprogram ígéreteit, akkor már most kijelenthető, hogy az alapszerződést már is megette a rozsda, és sürgősen meg kell teremteni a magyarromán viszony pe rspektivikusan szabályozó új kereteket. Ebben az esetben – szemben Kovács László minapi megalapozatlan feltételezésével – igenis egy lényegesen jobb alapszerződés megkötésének az esélyétől ütötte el a rövidlátó magyar külügyi vezetés az érintetteket. Amenn yiben viszont kiújulnak a jövőben a magyarromán viták, akkor a szlovák alapszerződés hasznosságán lemérhető, hogy mire lesz jó a szlováknál egyébként egy jóval gyengébb magyarromán alapszerződés. Ez esetben ugyanis a partnerről egyszerűen leperegnek a sz épen kongó demokratikus jogi normák. Kétségtelenül ebben az esetben, mint hivatkozási alap, még sor kerülhet az alapszerződés alkalmazására, de ez a soványka indok nem szolgáltat elég alapot arra, hogy a Fidesz támogathatná a magyarromán alapszerződés rat ifikációját. Tisztelt Ház! A júliusi magyarmagyar csúcs időben, de logikailag is szorosan kapcsolódik az alapszerződések által felvetett problémákhoz. Magyarország külpolitikai stabilitása, az integráció és a kétoldalú kapcsolatok mellett nagymértékben a magyarmagyar kapcsolatok minőségén múlik, de ez olyan súlyú döntésekben is, mint az RMDSZ részvétele a román kormányban – ne áltassuk magunkat – szintén meghatározó. Magyarország és a határon túli magyar közösségek viszonyát jól példázza Tőkés László püsp ök úr, az RMDSZ tiszteletbeli elnökének a magyarok IV. világkongresszusán elhangzott megnyitó beszéde: "A magyar állam vélt érdekeiért igen hajlamos az egész nemzetet feláldozni. Nekünk, határon túli magyaroknak, elegünk van már abból, hogy nem csupán sajá t szülőföldünkön számítunk másodrangú állampolgároknak, hanem Magyarországon is másodrangú magyarokká fokoznak le bennünket. Tisztelettel kérem a kongresszust, hogy ünnepélyesen nyilvánítsa ki teljes, nemzeti egyenjogúságunkat." Ezt követően a kongresszus küldöttei és vendégei, köztük a magyar miniszterelnök, felállva és tapsolva tett eleget a felhívásnak. A magyarmagyar csúcs közös nyilatkozatát, amelyet a magyar kormány nevében többen is kézjegyükkel láttak el, az egyes nemzetrészek közötti egyenjogú és partneri viszony megteremtésére tett kezdeményezésként tartotta számon a magyar politikai közvélemény a határ mindkét oldalán. A románmagyar alapszerződés áterőszakolása ennek a – bár megkésett – , de biztató kezdetnek vetett véget egy szempillantás alatt. Márpedig Magyarország külpolitikai stabilitása nem képzelhető el a magyar állam és a kisebbségek – mint nemzeti közösségek – egyfajta integrációja nélkül. Természetesen oly módon, hogy a magyar kisebbségek egy másfajta értelemben azokba az államokban is i ntegrálódnak, amelyekben élnek. Ennek a kétirányú határmódosítás nélküli integrációnak a legfontosabb stratégiai intézményes eszköze nem más megint, mint a közösségi autonómia. Magyarország és a határon túli magyar közösségek integrációjának formáira vonat kozóan a július 5ei közös nyilatkozat fontos utalásokat tartalmaz. Négy utalást említenék. Egy: az autonómiának a támogatása a magyar állam részéről. Kettő: a magyar kisebbségi közösségek részvétele valamilyen szinten és formában a magyarországi jogszabál yalkotási folyamatban, az őket érintő kérdésekben. Három: egyetértés kimunkálása a magyar állam külkapcsolatainak a kisebbségi vonatkozásaiban. Négy: a magyar kisebbségi közösségeknek az őket szorosan érintő kérdéseket taglaló fórumokon az önálló nemzetkö zi jogalanyiságuknak az elősegítése Magyarország részéről. Mindezen jogosítványok biztosítása a határon túli magyar szervezetek részére kizárólag a magyar állam jóindulatán múlik, s az is vitathatatlan, hogy jelentős lépés lenne a határon túli magyar auton ómia, illetve egy zökkenőmentesebb magyarmagyar viszony feltételeinek a megteremtése felé.
