Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. december 4 (234. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - CSIZMÁR GÁBOR (MSZP): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (független):
3930 Először Csizmár képviselőtársam módosító javaslataival kapcsolatosan, az itt elhangzott témákhoz és elhangzott érvekhez is még néhány kiegészítő adalékot szeretnék fűzni. Elő ször ehhez az ingyenes vagy tandíjmentes állami közoktatás kérdéséhez. Szigethy István és Bihari Mihály világosan rámutattak egy alapvető alkotmányjogi kérdésre, és ennek valóban nagyon fontos nyomatékot adni. Arra hívták föl a figyelmet, hogy az alkotmány szabályozási technikája vagy szabályozási módja mellett nem követhető az a módszer, hogy a – hadd mondjam így – , jogforrási hierarchiában alacsonyabb szinten elhelyezkedő jogszabály, a törvény szűkítse az alkotmány tartalmát, mert hiszen akkor alkotmányel lenességről van szó. Ehhez a nagyon helyes gondolathoz azt szeretném hozzáfűzni, és semmiféle címkézésszándék nincs, mert hiszen nagyon jól tudom, hogy mindenféle ilyen gondolat messze távol áll vagy nem fordulhatott meg képviselőtársam fejében. De ez egy nagyon fontos alkotmányos elv. Mert pontosan az úgynevezett szocialista alkotmányok, a diktatúra alkotmányainak volt az és az alkotmány jogának volt az a sajátossága, hogy az alkotmány mindenféle jóval tele volt, ami szemszájnak ingere, deklaratív szinte n. És utána az úgymond jogrendszer alacsonyabb szintű jogszabályai szép csendesen kiüresítették. És a végén az, hogy mit jelent – mondok valamit, valamilyen konkrét jog – , azt egy miniszteri utasítás mondta ki. Mi, akik ügyvédek, jogalkalmazásban sokat dol goztunk, nem egyszer találkoztunk azzal, hogy hatóságok jogok, alkotmányos jogok értelmezésekor előhúzták a hivatalvezető körlevelét, hogy egy bizalmas utasítás – horribile dictu – , bizalmas utasítást, hogy ezt így kell érteni. Ettől volt az az állam nem j ogállam. Ezért egy jogállami követelmény az, hogy tartalmilag sem lehet rábízni szűkítő értelmezést – hadd nevezzük nevén – kiüresítést az alkotmány alatt elhelyezkedő jogszabályokra. Más dolog a jogok korlátozása. Mert hiszen az alkotmányba mindent nem le het beleírni, most csak egy példát mondjak, a tulajdonjogot korlátozza végrehajtási jog. Hogy ezt most hogy írja meg az alkotmánykoncepció, az más kérdés, most erre hadd ne térjek ki, csak most az elvről beszélek. Tehát a jogok korlátozását meg kell oldani alacsonyabb szinten is, de ennek megvannak a szigorú alkotmányos követelményei. Na most, ha én jól értem, a képviselő úr végül is azt mondja, hogy őt pontosan az zavarja, hogy nehogy a tandíjmentesség értelmezésének híján ezt úgy lehessen felfogni, úgy le hessen kikerülni, hogy nem tandíjnak fogják, hanem fűtési díjnak, villanyhasználati díjnak és a többinek nevezni a tandíj fogalmát, és ilyen formában meg fogják kerülni, és ugyanez a kiüresítés megy végbe. Azt hiszem, jól értem az aggályait a képviselő úrn ak. Ezzel kapcsolatban hadd jegyezzem meg, hogy én meg vagyok győződve, hogy a bírói jogalkalmazás adott vita esetén teljesen egyértelmű lesz abban, hogy a tandíj évszázadosan kialakult fogalmát helyesen és jól értelmezze. És kizártnak tartok olyan értelme zést, amit a képviselő úr mond. Na de, engedje meg, azt azért az alkotmányban... hogy mondjam... karikatúrája lenne az alkotmánynak egyrészt az a tréfa, amit imént elmondtam, mert az tényleg tréfa volt, hogy vegyük bele értelmező rendelkezésként, hogy ahol jelen alkotmány ingyenességről beszél, azon tandíjmentességet kell érteni, ugye. Lehet így tréfálkozni. Lehet úgy tréfálkozni, hogy bevesszük az alkotmányba, hogy tandíjon – mondjuk meghatározza az alkotmány a tandíj fogalmát. Mert hogyha azt gondolja, ké pviselő úr, hogy alkotmányos szinten kell a tandíj fogalmát meghatározni, akkor én azt javaslom, hogy az összes jogszabályra mondjuk, hogy az a Magyar Köztársaság alkotmánya, és akkor a történeti alkotmánynál vagyunk. Szóval, én azért azt kérem, hogy – meg értem, hogy korunk sokszor hozza az ellenkező tapasztalatokat – , hogy valami pici kis bizalom a józan észben és a jogalkalmazó, a jogértelmező józan eszében bízzunk, és ne gondoljuk azt, hogy a tandíj fogalma, ami kialakult a múlt század második felében, a mikor Magyarországon az elemi iskolai oktatás kötelező lett, az elemi népiskola, ugye akkor most már nem 100, hanem 130 éves múltja van a tandíj fogalmának, az tiszta és világos, hogy mit értünk rajta. Hogy azon nem lehet úgy megkerülni, hogy a fűtéshez va ló hozzájárulás, a villanyhoz való hozzájárulás az már nem tandíj, egyébként azért sem lehet azt érteni rajta, mert ezek az iskolafenntartás fogalmába tartoznak, és az iskolafenntartásról az önkormányzati törvény meg a
