Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. december 4 (234. szám) - Beszámoló a magyar tudomány helyzetéről, valamint a magyar tudomány helyzetéről szóló beszámolóból adódó következtetésekről és feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. BIHARI MIHÁLY (MSZP):
3904 is, tehát hogy ebben a versenyben talpon tudjon maradni, ahhoz ötszörösére kellene emelni a magyar tudományra jutó pénzeszközt. Nyilvánval óan senki nem várja el azt, hogy egyik évről a másikra történjen meg ez az ötszörösre emelés, de hogy elinduljon valami, azt gondolom, hogy ez hihetetlenül fontos. Hihetetlenül fontos az is, hogy a magyar tudományosságon belül ne csak az akadémiai kutatóhá lózat, hanem a felsőoktatási kutatóhálózat és kutatások finanszírozása is gyorsuló ütemben történjen. Az, amit Magyar Bálint miniszter úr ezzel kapcsolatban elmondott, én azt gondolom, hogy reményekre ad okot, és reményekre jogosít, mert a magyar felsőokta táson belül tulajdonképpen kifejezetten tudományos célú, kifejezetten ilyen jellegű finanszírozás nem volt. A magyar felsőoktatáson belül folytatott kutatásokat az alapfinanszírozás részeként, bér, költségvetési juttatásként, nem pedig elkülönült funkcion ális és célorientált juttatásként biztosították 40 éven keresztül. Csak az elmúlt 56 évben indultak meg kifejezetten felsőoktatási kutatásokat fejlesztő finanszírozási pályázati akciók. Ez erősödik föl, remélhetőleg az új felsőoktatási törvény meghozza ez t a eredményt. Arra a kérdésre, hogy vajon a magyar tudomány válságban vane, én azt válaszolom, hogy nincs válságban, de válságos helyzetben van. Nincs belső válsága a tudománynak. Voltak olyan időszakok a tudomány fejlődésében, amikor az egész tudományos gondolkodás, például a paradigmák megmerevedése, a szemléletek megmerevedése, szervezeti kereteknek a megmerevedése, és a többi következtében, belső okok miatt került strukturális válságba. Szerintem nincs belső strukturális vagy funkcionális válságban a magyar tudomány, de válságos helyzetben van. A válságos helyzetét a tudományon kívüli tényezők, elsősorban a gazdaságban kialakult helyzet, illetve a gazdasági válság okozza és idézi elő. (13.20) Ha részletezzük ezeket, akkor azt mondhatom, hogy megtalálh atók ezek az elemek, megtalálhatók abban az analízisben, amit a beszámoló is tartalmaz. Én egy kicsit élesebbre szeretném fogalmazni és az összefoglalás igényével egy kicsit drámaibbá szeretném fogalmazni a magyar tudománynak a helyzetét, mert az én vélemé nyem szerint drámai a magyar tudománynak a helyzete összességében. Milyen okok következtében? Egyrészről súlyos évtizedes alulfinanszírozottság miatt. Nem a jelenlegi kormányzat, nem az elmúlt kormányzat, hanem évszázadok óta – de az elmúlt 40 vagy 50 évbe n is – a magyar tudományt alulfinanszírozták, ennek részeként a magyar felsőoktatást különösen alulfinanszírozták, akkor is, amikor kizárólagosan állami költségvetésből tartották fenn ezeket az intézményeket, és akkor is, a háború előtt, amikor volt magánt őke, amely valamilyen módon részt vett az állami finanszírozás mellett a tudomány és a felsőoktatás finanszírozásában. Ez az évtizedes alulfinanszírozottság ez enyhíthető, de ennek a hatásai nem szüntethetők meg egy kormányzati, két kormányzati vagy három kormányzati ciklus alatt, de valahol el kell dönteni, fel kell vállalni a felelősséget azért, hogy ezt az évtizedes alulfinanszírozottságot meg kell szüntetni. Megítélésem szerint nem most van itt ennek az ideje, jóval korábban volt. Elmondhatjuk minden ko rmányzat idején, hogy most már a legeslegutolsó időben van. Tehát a magyar tudomány első válságos vagy válságos körülményeket előidéző tényezője ez a tudományos kutatásoknak és az egész tudománynak az évtizedes alulfinanszírozottsága. A másik, ami kirívó – és ez már az utóbbi 68 évnek a terméke – az az, hogy rendkívül alacsony a tudományoskutatóutánpótlást biztosító képessége és a tudományos utánpótlást megtartó képessége a magyar tudománynak. Elmondták többen hozzászólásaikban: 18 ezer forintos PhDösztö ndíjjal embereket, csak két típusú embert lehet az egyetemeken benntartani, az egyik a megszállott, aki erre teszi fel az életét, és hajlandó vállalni a szegénységet; a másik pedig az, akinek a számára ez valóban legfeljebb jövedelemkiegészítés, olyanok a családi körülményei, olyan a helyzete, hogy
