Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. december 4 (234. szám) - Beszámoló a magyar tudomány helyzetéről, valamint a magyar tudomány helyzetéről szóló beszámolóból adódó következtetésekről és feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. BIHARI MIHÁLY (MSZP):
3905 megengedheti magának, hogy havi 18 ezer forintból éljen egyetemi végzettség után további három évig, és a három év végén nem tudja, hogy milyen módon tud akár egyetemi, vagy akár kutatóintézeti helyen elhelyezke dni. Ha ennek az esetleg 2829 ezer forintra való emelése jelentős előrelépést jelent vagy hozhat magával, de a tudományos utánpótlásnak a feladatát, illetve a tudomány utánpótlás megtartó képességének az erősítését nem fogja megoldani. Ezzel függ össze az , hogy vészesen elöregedik a magyar tudományban dolgozóknak az életkora, bizonyos területeken ötven év feletti az átlagéletkor, hihetetlen gyorsan növekszik a tudomány területén az átlagéletkor, és ez a tudományos megújulást akadályozza. Mert hiszen azt mi ndannyian tudjuk jól, hogy nem a szervezetek, nem a laboratóriumok, nem a számítógépes hálózat az, amely tudományt termel, hanem az a konkrét húsvér személy, aki gondolkodó képességével valamilyen módon hozzájárul a tudomány fejlődéséhez. A harmadik, bocs ánat még ehhez; szintén az anyagra utalva, mutatva vagy kiemelve azt, hogy az anyag mennyire pontosan, korrekten kifejezi a drámai helyzetet, hiszen hozza azt a számadatot a beszámoló, hogy 45 ezerről 22 ezerre csökkent 1988 és 1994 között a teljes idejű t udományos kutatóknak, a dolgozóknak a létszáma a magyar tudomány keretein belül. Miközben növekedni kellett volna, vagy legalábbis meg kellett volna tartani az 1988ban foglalkoztatott tudományos kutatókat a magyar tudományosság különböző helyein, eközben a felére csökkent. Hát ha ez a számadat nem drámai valaki számára, akkor már nem tudom, hogy a jelentés mely részét lehetne drámaibbá tenni. Nem a jelentés drámai, hanem a helyzet drámai. A harmadik súlyos probléma, amely a magyar tudományosságot körülvesz i, az a tudományos infrastruktúra állapota. Vannak olyan – főleg műszaki és természettudományi – laboratóriumok, amelyek alapvető elemi méréseket, elemi teszteléseket, elemi, a tudomány működéséhez szükséges folyamatokat nem tudnak végrehajtani. A humán tu dományok a legolcsóbb tudományok, hiszen többnyire könyv, folyóirat, jegyzet, papír, illetve most már számítógép szükségeltetik hozzá. Ezért itt a tudományos infrastruktúrának a súlyos elmaradása vagy súlyos problémái nem jelentkeznek olyan drámaian, viszo nt a műszaki és a természettudományok területén a tudományos infrastruktúra állapota drámai és válságos. Rendkívül rossz – ez is benne van az anyagban is, és többen a hozzászólók is érintették – a magyar tudósoknak a bérhelyzete. Egyszerűen példátlan. Évti zedek óta, de ez elmúlt évtizedben pedig különösen példátlanná vált az a megbecsültség, az a fizetési helyzet, ami a magyar tudományban van – elképesztő. Elképesztő, hogy a nyomor szintjére süllyednek le 3040. életévükre olyanok, akik 810 évet a tudomány ban dolgoznak, az értelmiségi lét elemi feltételeit nem tudják megteremteni maguk számára az értelmiségiek sem Magyarországon, vagy azoknak egy jelentős része, ezen belül a leginkább kvalifikált értelmiségi réteg a legkevésbé képes az értelmiségi lét elemi feltételeit önmaga számára megteremteni. Úgy gondolom, hogy egy kiszámíthatatlan helyzetet fog előidézni, vagy legalábbis ma még nem lehet igazán tudni azt, hogy mi lesz a következménye annak az új rendszerű tudományos minősítésnek, ami a kandidátusi foko zat, a tudományok doktora fokozat eltörlésével és a PhDfokozatra az egyetlen és egységes és megszerezhető fokozatra való áttérésre történt. Ez nem külső ok, ez belső ok, ez a magyar tudomány belső problémája, nem is kívánok erről itt a parlamentben részle tesen szólni, de ma még, megítélésem szerint, nem lehet egész pontosan kiszámítani, hogy milyen hatása lesz. Mert megszűnt az a húzóerő, amely a folyamatos tudományos kvalifikációt lett volna hivatott fenntartani, és ennek következtében innovatív, megújuló tudományos produkciókra és tudományos munkára tudná ösztökélni vagy kényszeríteni a tudományban dolgozókat.
