Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. december 4 (234. szám) - Beszámoló a magyar tudomány helyzetéről, valamint a magyar tudomány helyzetéről szóló beszámolóból adódó következtetésekről és feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - POKORNI ZOLTÁN (Fidesz):
3900 pozitív tendenciának, annak, hogy Magyarország részévé válik a tudomány nemzetközi vérkeringés ének. És ezzel eljutottam az utolsó ponthoz, amit szeretnék megemlíteni. Úgy gondolom, hogy szóba került ugyan, de sem a beszámolóban, sem a vitában nem eléggé a tudomány nemzetköziesedésének az irányzata. (13.00) Mintha az is elhangzott volna valamikor a vitában, egy ilyen nyelvi kérdés is, hogy magyar nyelven folyik tudomány. Azt gondolom, hogy amennyire az ember ismeri Európa kis országainak tudományos életét, ez a tudományos élet legalábbis kétnyelvű, a tudományos publikációk, egy holland, egy dán, egy finn kutató a maga publikációjának a többségét nem az anyanyelvén írja, hanem angolul. Na most, ez így van természettudomnyokban, társadalomtudományokban egyaránt. A kutatók mozgása is minden irányú, nemzetközi. Nemcsak finnek meg hollandok, meg dánok men nek el dolgozni Amerikába, hanem amerikaiak is jönnek Európába, mert itt érzik úgy, hogy a maguk tudományos tevékenységét jobban tudják végezni, meg németek mennek Hollandiába, meg angolok mennek Franciaországba dolgozni, hosszú időre, tartósan. Ismerünk m ár olyan Magyarországon dolgozó, tartósan itt dolgozó holland meg amerikai kutatót is. Vegyük észre, hogy a tudományos tevékenység egyre inkább internacionalizálódik. Ez jót tesz egy országnak, hasznos egy országnak. Része annak, hogy az ország részévé vál ik a modern világnak. Ezen nincs mit félni. Ez egy kétirányú utca. Noha a két irányba mozgó tömeg persze nem egyforma. Erre fel kell készülni. Fel kell készülni a nyelvtudásban, fel kell készülni a finanszírozásban, fel kell készülni az intézményrendszerek ben. Ezzel a néhány megjegyzéssel szerettem volna hozzájárulni ahhoz, hogy egy reális képet alkossunk azokról a tendenciákról, azokról az új tendenciákról, amelyek a magyar tudomány helyzetét, fejlődését napjainkban jellemzik. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Kétperces hozzászólásra megadom a szót Pokorni Zoltán képviselő úrnak, Fidesz. POKORNI ZOLTÁN (Fidesz) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Az ön által elmondottakhoz csatlakoznék azon a ponton, amit ön úgy emelt ki , hogy itt a határozati javaslat harmadik pontja egyfajta nosztalgiát, a kádári időkben kialakult, a tudomány politikai szerepét megfogalmazó álláspont iránti nosztalgiát vél felfedezni. Ez egy nagyon fontos kérdés. Máshogyan értem ezt a harmadik pontot, a kik szövegeztük, részben többed magunkkal ezeket a pontokat, épp az ellenkező tartalmat szerettük volna megjeleníteni ebben a pontban. Egy biztos, hogy nem a tudósok hatalmáról van szó. A tudomány fontosságáról akár igen, de a tudósok hatalmától az Isten ó vjon mindenkit. Mindenki talán emlékszik erre a híres történetre Platónnal, illetve a városállam történetével. A felvilágosodás még számos egyéb érdekes történettel gazdagítja ilyen irányú emlékezetünket. Egy biztos, hogy láthatóvá kell tenni, hogy kik hoz zák meg ezeket a döntéseket. Ez – ilyen értelemben – a tudománytól különvált politika feladata. Nagy kérdés, hogy ennek melyik szintje. Fontosnak tartjuk, hogy ez a köztársaság parlamentjében történjen, és ne adott esetben a végrehajtó hatalom járjon el íg y. Azonban látni kell azt, hogy a tudományos elit mindenütt Európában, de Magyarországon is kihátrál a politika világából, a politikusok mögül vagy a politikai intézményrendszerek mögül. Ez nem feltétlenül pozitív. Azt is látjuk, hogy a kormány vagy egyeg y párt megvehet, felfogadhat kiváló tudósokat, kiváló szakembereket, de ez egy más kapcsolat, mint az, hogy a tudományos testületek autonómiát, szervezett kapcsolatot tartanak fent a döntéshozó testületekkel.
