Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. december 4 (234. szám) - Beszámoló a magyar tudomány helyzetéről, valamint a magyar tudomány helyzetéről szóló beszámolóból adódó következtetésekről és feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
3899 Intézetre, a Szociológiai Intézetre, a Pénzügykutató Intézetre, más tudományos műhelyeknek a '70es, '80as években játszott politikai szerepére – ez a szerepe megszűnt. Ez – szerintem – egy jó dolog a társadalom egésze szempontjából, de a tudósok nem mindig örülnek ennek. Be kell őszintén vallanom önöknek, tisztelt képviselőtársaim, hogy az az érzésem, hogy ennek a határozati javaslatnak a 3. pontja tulajdonképpen egyfajta nosztalgiát tükröz az iránt a kvázi politikai funkció iránt, amit a magyar társadalomtudomány a korábbi évtizedekben betöltött. Mintha a magyar tudományosságnak kellene betöltenie egy olyan funkciót a magyar közéletben, amilyet valaha az irodalom is meg a társadalomtudomány is betöltött a '70es, '80as években, mintha ma is ezt kellene betöltenie, holott – szerintem – nem kell. Ezt a feladatot a valódi magyar politikai közéletnek kell betöltenie, aminek részesei lehetnek, támogatója lehet, hátteret adhat neki a tudomány is, pontosabban a tudosók, mert hiszen azt hinni, hogy a mag yar tudosók, a magyar tudományos élet valami egységes választ tud kidolgozni korunk kérdéseire, szerintem illúzió, hiszen ahány tudós, annyiféle válasza van, vagy legalább eggyel több a kor kérdéseire. Tehát azt gondolom, hogy illúzió lenne fönntartani a m egváltozott demokratikus magyar közéletben a tudománynak azt a funkcióját, amit a tudomány egy előző rendszerben, egy előző világban betöltött. Ez az egyik dolog, amiben a tudomány helyzete a mi új, szabad körülményeink között megváltozott, és ezt tudomásu l kell venni. De van egy másik dolog is, és ma erről esett több szó, és mindig erről esik több szó, az, hogy megváltozott a tudomány helyzete – természetesen pénzügyi szempontból. Abban a tekintetben is privilegizált helyzetben volt a tudomány a szocializm us évtizedeiben – mondom, nemcsak Magyarországon, a Szovjetunióban és másutt is – , hogy akinek a tudományos tevékenységét tudomásul vette a hatalom, annak a tudományos tevékenységét meg is finanszírozta a hatalom. Tehát igazán pénzügyi gondjai a tudományos életnek nem voltak az előző rendszerben; egyértelmű volt, hogy a tudomány finanszírozása állami feladat. A nyugati polgári társadalmakban ez sehol sincs így. Az államnak mindenütt van egy jelentős szerepe a tudomány finanszírozásában, de sehol sem kizáról agos a szerepe, hanem mindenütt különféle nem állami források játszanak igen jelentős szerepet. És ez nem egyszerűen valami civil társadalom, hanem a különféle alapítványok, jórészt a magángazdaság által táplált alapítványok jelentős szerepet játszanak a t udományos életben. Ez azért is jó, mert a tudomány nem függ olyan értelemben a politikától, az államtól, mint egy olyan társadalomban, ahol kizárólag az állam finanszírozza a tudományt. Azt gondolom ezért, hogy egyszerűen tudomásul kell vennünk, hogy miköz ben fenn kell tartani az állam jelentős szerepét a tudomány finanszírozásában, emellett növekvő szerepet fognak játszani a nem állami források és a tudomány intézményrendszere sem maradhat olyan monolit, vagy kvázi monolit, majdnem egyfajta szabású, tehát olyan, hogy van egy Magyar Tudományos Akadémia, van a felsőoktatásban folyó kutatás, és ezzel szinte kész – hát voltak még az ágazati kutató intézetek... – , hanem az intézmény rendszerében is egy sokkal több lábon álló tudományra kell felkészülnünk. Ennek az első jelei már tapasztalhatók, hiszen létrejönnek olyan kutatóhelyek legalábbis, és remélhetőleg létre fog jönni sokkal több ilyen kutatóhely, amely az államtól függetlenül, a magyar költségvetéstől függetlenük tud kutatásokat, közte alapkutatásokat is működtetni, eltartani. Én tehát a policentrizmust nem tekintem bajnak. Itt a vitában mint valamiféle baj is került említésre, én ezt örvendetesnek tartom, ha ez megjelenik és fejlődik. Azt szeretném mondani, hogy az az érzésem, hogy ezzel a fejlődési iránn yal nem eléggé vet számot érzésem szerint sem maga a beszámoló, sem az eddigiekben a vita. Csak egy apró példát mondjak. Nagyon sokat kesergünk azon, hogy mennek el a kutatók, hogy elszívódunk mint kutatók a magyar tudománytól. Ez persze igaz, de nincs a v ilágnak olyan kis országa, amelyikben ez ne így lenne. De azért vegyük észre, hogy van egy ellentendencia is más kis országokban is, és megjelent már nálunk is. Létrejött egy Kollégium Budapest nevű intézmény, ami nemzetközi pénzekből Magyarországon tart f önn egy nemzetközi kutatóhelyet. Ha jól olvastam és elég figyelmesen olvastam, nem említi a beszámoló ezt a fejleményt, holott ez egy első megjelenése egy nagyon
