Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. december 4 (234. szám) - Beszámoló a magyar tudomány helyzetéről, valamint a magyar tudomány helyzetéről szóló beszámolóból adódó következtetésekről és feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. DOBOS KRISZTINA (MDF):
3894 És a helyzetképnek a harmadik tényezője tulajdonképpen a tudományos utánpótlásra vonatkozik. Erről már több képviselőtársam beszélt, és több képvis előtársam megemlítette a negatív tendenciákat. Én úgy hiszem, hogy a kezdő kutatók, a kezdő oktatók – hiszen ez nem választható szét egymástól, hiszen nem tekinthetjük igazán egyetemi oktatónak vagy főiskolai oktatónak azt a fiatalembert, aki nem hajlandó kutatással foglalkozni, előbbutóbb ki kell hogy kopjon akkor az egyetemről vagy a főiskoláról – anyagi megbecsülése olyan alacsony, hogy ma már őszintén meg kell mondani, hogy lasszóval fogjuk a fiatalokat, hogy benn maradjanak egyegy tanszéken, vagy hog y tudományos intézetbe menjenek. (12.30) És ez azért nemcsak rájuk nézve, nemcsak a jelenlegi állapotra nézve veszélyes, hanem évtizedek múlva is éreztetni fogja a hatását. A tudományos utánpótlásban nem az a baj, hogy ezek a fiatalemberek Nyugatra mennek, nem az a baj, hogy más országokban szerzik meg a kutatási, oktatási tapasztalataikat, az a baj, hogy nincs esélyük a visszajövetelre, vagy olyan körülmények közé kell visszajönni, amit igen sokan nem tudnak vállalni. Ez a helyzetkép azonban nem ösztönöz m inket arra, hogy ne csináljunk programot, és hogy ne támogassuk a Magyar Tudományos Akadémia elnökének azt a javaslatát, hogy bizony a nemzeti stratégia részeként kellene egy kutatásra vonatkozó tudománypolitikai vagy más néven megjelenítő koncepciót. Enne k a koncepciónak mindenképpen tartalmaznia kell mindazokat a fő kutatásifejlesztési irányokat, ami fontos ahhoz, hogy hosszú távon Magyarországon büszkék lehessünk a kutatásunkra, de nemcsak büszkék lehessünk, hanem hasznos is legyen. Én úgy hiszem, hogy nem lenne jó, hogyha valóban, a kormánybefolyás után parlamenti befolyás születne, azt gondolom, hogy nagyon jól meg lehet teremteni az egységet a tudomány belső autonómiájának a fejlesztési koncepciója és a társadalmi elvárások között. Meg lehet találni a zokat a kompromisszumokat, de valóban, én is úgy ítélem meg – és a Magyar Demokrata Fórum javaslata szerint is – természetesen legitimálnia kell ezt a koncepciót a magyar parlamentnek. Pár mondatban szeretnék utalni, mert már Takács Péter képviselőtársam u talt rá, a nemzeti tudományok kutatásának a fontosságára. Azt gondolom, hogy rendkívül indokolt, hogy vannak olyan tudományterületek, amelyek a nemzeti kultúrát vagy a nemzeti tudományt segítik, hisz természetesen mindenki magától értetődőnek tartja a magy ar nyelvvel, magyar történelemmel, őstörténettel foglalkozó tudományokat. De én ezek közé a tudományágak közé sorolnám azokat is, ahol évtizedes vagy évszázados hagyományokkal rendelkezünk, ahol voltak és vannak még iskolák, ahol nemzedékről nemzedékre kiv áló tudósok nőttek fel; és úgy gondolom, hogy ez az a lehetőség, az a potenciál, amivel tulajdonképpen meg tudnánk mutatni, hogy mire vagyunk képesek, és megfelelő helyet tudnánk Európában magunknak kivívni. A harmadik kérdés természetesen a feltételrendsz er. Nagyon szép és mindannyiunk által támogatott terveket fogadhatna el akár a Tudományos Akadémia, vagy a remélhetőleg sokkal szélesebb testület, hiszen itt ez nemcsak az Akadémia belső ügye, hanem az egész társadalom ügyévé kellene hogy váljon a magyar t udomány stratégiája, ha nem biztosítjuk a feltételrendszerét. A feltételrendszerben több képviselőtársam már említést tett számos kérdésről. Természetesen az én számomra a legfontosabb a humán erőforrás. El szoktuk mondani, de nem mindig tudjuk érvényesíte ni, el szoktuk mondani, hogy lassan tudomásul kell venni, hogy 2000 után vagy lehet hogy még előbb az információ, az információ alkotóképes feldolgozása és az új alkotások fogják meghatározni egy ország gazdagságát. Én úgy hiszem, hogyha ezt elfogadjuk, és egyre inkább beszélünk információs társadalomról, beszélünk arról, hogy milyen nagy szerepe lesz a tudásnak 2000 után, akkor ehhez a humán erőforrást kell biztosítani, és nemcsak szavakban, hanem tettekben is. És nagyon örülök, hogy
