Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. december 4 (234. szám) - Beszámoló a magyar tudomány helyzetéről, valamint a magyar tudomány helyzetéről szóló beszámolóból adódó következtetésekről és feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. DOBOS KRISZTINA (MDF):
3893 A ha rmadik pont, amit fontosnak tartunk, hogy tulajdonképpen a kutatás vagy a kutatásfejlesztéssel kapcsolatos együttműködések a fejlett technika importálói. A fejlett technikát persze meg lehet vásárolni igen nagy pénzért. De sajnos, ahogy a gazdasági helyze tünk mutatja, erre viszonylag kevesebb az esélyünk. De az együttműködések során, az együtt kutatási kapcsolatok során, a fejlesztési kapcsolatok során viszonylag olcsón tudunk importálni, az agyakban tudunk importálni, és ezek továbbfejlesztési lehetőséget biztosítanak. A negyedik fontos pontunk, hogy a tudományos kutatásfejlesztés alapfeltétele a jó oktatásnak. Nagyon sokszor elhangzott, vagy többen is elmondták, hogy nem lehet jó felsőoktatás tudományos kutatás és fejlesztés nélkül. De szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy nem lehet jó közoktatás sem. Nem lehet szétválasztani, hiszen a kutatás és fejlesztés eredményei közvetlenül ugyan az egyetemen és a főiskolán jobban meg tudnak jelenni, de közvetetten az egész közoktatásban megjelennek, vagy a közo ktatásnak igen sokszor elhanyagolt szakképzési rendszerében. Tehát itt nem lehet szétválasztani a közoktatást és a felsőoktatást. Együtt kellene tekinteni. Az ötödik pont, amit már elnök úr is érintett, tulajdonképpen arra vonatkozik, hogy a tudományos kut atás nélkül nem lehet kiművelt emberfőkről, nem lehet döntésképes polgárokról beszélni. Ha itt mindannyian a polgárság, az információval és az információt alkotó módon feldolgozó emberről kívánunk bármi jót és megfelelő módú előkészítést tenni, akkor én az t hiszem, hogy ez tudomány és tudományos kutatás nélkül nem lehet. És a hatodik pontunk pedig valójában a sorskérdésünk. Azt hisszük, és azt gondolja a Magyar Demokrata Fórum, hogy a tudományos kutatásfejlesztés nélkül képtelenség megtalálni azokat a kitö rési pontokat, amelyek segítenék a magyar gazdasági helyzet rendbetételét. Nem lehet kitörési pontokat a tudomány alkotó alkalmazása, a tudomány alkotó részvétele nélkül megtalálni. Ezen hat pont ismeretében mi úgy gondoljuk, hogy ez a jelentés, amit a Mag yar Tudományos Akadémiától kaptunk, számos kérdésben alátámasztja elképzeléseinket és természetesen számos feladatot is, ha nem is explicite, de implicite tartalmaz. Melyek ezek a feladatok? Talán az első és a legfontosabb a helyzetkép és ebben úgy gondolo m, hogy a jelentés rendkívül korrekten megmutatja a jelenlegi állapotot. A helyzetkép sajnálatos módon elég lehangoló. Lehangoló, hiszen erről már szó volt, hogy 1,51,6 százalékát a GDPnek indokolt lenne, hogy kutatásra és fejlesztésre fordítsuk. Ez az e urópai országok átlaga. Nálunk is volt már 0,93 százalék, de jelenleg 0,4 százalék, ami rendkívül alacsony arány, ha még azt is hozzáveszem, hogy a GDP nagysága sem túl magas. Itt még egy nagyon jelentős tényezőt figyelembe kell venni, amit nagyon sokszor el szoktunk felejteni. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a korszerű, modern eszközök – de nemcsak az eszközök, hanem a kutatásfejlesztés infrastruktúrája – a világpiacon vásárolandó. Tehát nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy egy könyv, egy műszer vagy a műszer felhasználásához szükséges eszközök azok ugyanolyan árba kerülnek Magyarországon, vagy ugyanolyan árúak Magyarországon, mint Amerikában vagy Franciaországban, hiszen ugyanonnan tudjuk beszerezni őket. A jelenlegi állapotban a másik rendkívül nehéz helyzet, hogy valójában felére csökkent a kutatóhelyeken a dolgozók létszáma, és körülbelül felére a kutatásban foglalkoztatottak létszáma. Ez egy rendkívül negatív tendencia, azonban szeretnék egy picivel optimistább képet festeni, hiszen nagyon sok an – akik kutatóhelyeket hagytak el – jelen pillanatban egyetemeken, főiskolákon oktatnak, vagy ott kutatnak és együtt oktatnak; de azt gondolom, hogy az a visszafejlesztési tendencia, ami az elmúlt két évben a felsőoktatási oktatók elbocsátását jelentette , ez erre a szférára is rányomta a bélyegét. És miközben azt mondjuk, hogy nem olyan nagy baj, ha a kutatóintézetekben kevesebben dolgoznak, sajnálatos módon a felsőoktatás számos területén a kutatókat voltak kénytelenek elbocsátani, így az a várt és konsz enzussal hozott döntés – hogy egyre közelebb kerüljön a felsőoktatás és a kutatás – nem mindig valósult meg.
