Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. december 4 (234. szám) - Beszámoló a magyar tudomány helyzetéről, valamint a magyar tudomány helyzetéről szóló beszámolóból adódó következtetésekről és feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - POKORNI ZOLTÁN (Fidesz):
3886 tudomány és a politika kapcsolódási pontjairól beszélünk, hogy ne teremtsük újjá az egykori állampárti tudományirányítás rémét és ne vonjuk a fejünkre ennek a veszélyét. Ugyanakkor a másik végl et is elkerülendő, hogy csak egy eltartandó bábszínházként nézzünk a tudományra. (11.40) Világos és egyértelmű feladatokat kell előbb vagy utóbb a parlamentnek szabnia, célokat kell kitűznie a tudománynak és a kutatás elé. Meg kell mondanunk, hogy mit váru nk, mit kérünk a tudománytól, a fejlesztéstől azokért a költségvetési pénzekért cserébe, amelyeket bizony máshonnan vonunk el, amelyeket nem véletlenül szánunk ide. Egy stratégiába – a Kulin Ferenc által is kifogásolt, hiányolt, nevezhetjük ezt nemzetstrat égiának – illesztve találjuk meg a kutatásnak és a fejlesztésnek a méltó helyét. Éppen ezért tartjuk fontosnak ezt a változást, hogy ez a gondolkozás elindult, ezek a pontok talán megjelöltetnek. Valóban nemcsak a technológiai, illetve az ipari fejlesztés jelenti ennek a bázisát, hanem azok a pontok, amiket az előttem szólók is elmondtak. Ha a magyar tudomány nem tud válaszalternatívákat kidolgozni arra a dilemmára, hogy mi a magyar kultúra helye a következő évtized információs társadalmában, hogy milyen le hetséges válaszokat tudunk adni a rendszerváltással egyértelművé és szemléletessé vált szkízisre, a magyar társadalom kettészakadására, kulturális, egzisztenciális és gazdasági kettészakadására; ha nem tudunk válaszalternatívákat kidolgozni arra a drámai d emográfiai változásra, amit az egyszerűség kedvéért nevezhetünk csak a lakosságszám fogyásának, de sokkal inkább az életminőség drámai megváltozásáról, a mortalitási arányok drámai megváltozásáról van szó. Ha nem tudunk hosszú távú, nemcsak néhány évre, de évtizedekre szóló alternatívákat kidolgozni a magyar településfejlesztés alternatíváira – akkor fenntarthatjuk vegetáló módon a tudomány intézményeit, a kutatóbázisokat, de nem tudjuk őket ennek a nemzetstratégiának, stratégiai gondolkozásnak a szolgálatá ba állítani. És én ettől a "szolgálat" szótól nem félek. Azt gondolom, hogy a tudománynak is ez jelent hosszú távon jelentős forrásokat, és az országnak is ez jelent olyasfajta aktív tudományt, amelyre nemcsak eltartandó teherként tekint. Egy ilyen jövőkép megalkotása azonban elsődlegesen a magyar parlament, a Magyar Köztársaság parlamentjének a feladata. Ebben segítséget nyújthat, és kell is hogy nyújtson a tudomány, de ezeknek az eldöntése, az alternatívák közötti választás ennek a testületnek a dolga, am ely itt helyet foglal. Éppen ezért fontosnak tartom ezt a határozati javaslatot, amit a bizottság kidolgozott, amelyik leteszi a voksát amellett, hogy fontos, hogy szülessenek hosszú távra szóló irányelvek. Nevezhetjük ezeket kicsit régimódi vagy akár párt állami múltat idéző tudománypolitikai irányelveknek. Nem a szó megválasztásán van itt a vita, hanem, hogy szabjunk irányokat a tudomány fejlesztése, a tudomány finanszírozása elé, nem korlátozva ezzel nyilván az alapkutatások jellegéből fakadó szabadságát az intézményeknek. Fontosnak tartom, hogy ez a határozati javaslat leteszi a voksát amellett, hogy ezeket az irányelveket a jövőben ne a kormány, ne a tudománypolitikai kollégium, hanem ez a testület, a Magyar Köztársaság parlamentje fogadja el. Fontos, ho gy ennek a kidolgozásában, koordinálásában szerepet kapjon az Akadémia. De világos módon nem egyedüliként végzi el ezt a munkát, amiként nem egyedüliként letéteményese a magyar tudományosságnak sem. Fontosnak tartom, hogy ez a határozati javaslat kiemeli a felsőoktatás, egyetemi oktatás intézményeinek, illetve a tudományos kutatás intézményeinek funkcionális közelítését egymáshoz. Elég hosszú vitákat folytattunk erről, amikor a fejlesztési stratégiákról vitatkoztunk, hogy ezt itt újból megjelenítsük. Végeze tül fontosnak tartom, hogy ez a határozat szót veszteget a tudomány utánpótlásáról, azokról a doktoranduszokról, akik ma vagy megalázó vagy meg sem kapott, néhány ezer forintos ösztöndíjért végzik a munkájukat, és így szocializálódnak a tudományosság intéz ményeiben. Köszönöm a figyelmüket, azt gondolom, hogy ezt a vitát nem lezárjuk a mai nappal, hanem elkezdjük. Én ehhez a munkához kívánok valamennyiüknek türelmet és bölcsességet. Köszönöm. (Taps.)
