Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. december 4 (234. szám) - Beszámoló a magyar tudomány helyzetéről, valamint a magyar tudomány helyzetéről szóló beszámolóból adódó következtetésekről és feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF):
3879 ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Köszö nöm. Szólásra következik Kis Gyula József úr, Magyar Demokrata Fórum. Szólásra készül Kulin Ferenc úr, Magyar Demokrata Néppárt. DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF) : Köszönöm, elnök asszony. Szeretettel üdvözlöm az Akadémia elnökét, a jelen lévő képviselőket és kor mánytagokat, és azzal a latin közmondással kell kezdenem, hogy ars longa, vita brevis – a tudomány végtelen, az élet rövid – , és ennél még rövidebb a rendelkezésemre álló idő ebben a vitában. Úgyhogy engedjék meg, hogy a tudományok közül én elsősorban az é lettudományok helyzetével foglalkozzam. A Magyar Demokrata Fórum többi képviselője a többi tudományterületet is érinteni fogja. Az élettudományok kedvezőbb helyzetben vannak az átlagtudományoknál az Akadémián belül, a közmegítélésen belül is, hiszen viszon ylag objektívebben mérhető eredményeket tudnak produkálni, mint a társadalomtudományok. Ennek köszönhető talán, hogy míg vezető, nemzetközileg elismert intézményeink 22 százaléka foglalkozik biológiai vagy orvostudományi kutatásokkal, ezen belül a publikác iók száma és a hivatkozások száma mint mérőszám, 40 százalékát teszi ki az összes hasonló elismertségnek. Én korántsem kívánom most a természettudományok versus társadalomtudományok vitáját idehozni, ez az akadémiai elnökválasztáskor már lezajlott, úgyhogy én nem támadom a társadalomtudományokat, csupán az élettudományokat szeretném védeni. Magyarországon minden ötödik orvos jelentkezik tudományos fokozattal. A külföldi egyetemeken – például az Egyesült Államok vezetői egyetemein – az élettanprofesszorok tú lnyomó száma magyar származású. Ez egyúttal arra is utal, hogy bizony a magyar tudomány jeles képviselői, kinővén a hazai lehetőségeket, külföldre távoznak, és nem mindannyian térnek vissza, hiszen – és ez a hátránya a természettudományoknak, ezen belül az élettudományoknak – ezek művelése igen költséges. Sokkal költségesebb, tehát sokkal nagyobb ráfordítást igényel a természettudományoknál. Ezen belül, amikor hallottuk előbb, hogy az OTKA – az Országos Tudományos Kutatási Alap – összege sajnálatos módon zs ugorodott, még sajnálatosabb, hogy a nagyon költségigényes természettudományosok részesedése ebből az összegből az átlagnál is nagyobb mértékben zsugorodott, és ezen nem nagyon tud segíteni a Népjóléti Minisztériumnál erre a célra – hála istennek még meglé vő – támogatási alap. Miközben a magyar tudomány olyan jeles iskolákat hozott létre az élettudományok területén, mint néhai képviselőtársunk, Szentágothai professzor úr iskolája vagy a Kísérleti Orvostudományi Kutató Intézetben atyai barátom, Kovács Ariszt id professzor után most Vizi Elek Szilveszter úr akadémikus tényleg nagy nemzetközi elismertséget kiváltó munkája, azonközben, hogyha 0,4 százalékra csökken egy szegény országban a tudományra fordítható összeg a nemzeti össztermékből, szemben a fejlett ors zágok nemzeti jövedelméből jutó sokkal nagyobb, másfél százalékos támogatásával, akkor bizony gondot jelent, hogy a nemzetek versenyében, amely most már nem fegyverekkel zajlik – és remélem, a jövő a mi generációnk és az utódaink életében sem úgy zajlik – , hanem elsősorban a tudomány eredményei, a művészet eredményei adnak súlyt és jelentőséget egy országnak még a közös piaci csatlakozás során is, akkor ez megengedhetőe, folytathatóe így. Tehát veszélyek, komoly veszélyek leselkednek a magyar tudományra. Akkor, amikor politikusként itt a Ház beszél erről, akkor azért látniuk kell a tudomány képviselőinek, hogy a politikus a közvélekedést szolgálja. Tehát alapvetően a társadalmi megítélés határozza meg, hogy egy politikai párt vagy egy képviselő mily mérték ben képes képviselni a tudomány érdekeit. Hadd utaljak arra, hogy a XVIIIXIX. században, éppen azért, mert akkor összeállni látszott egy világkép, egy koherens rendszert alkotott az akkori tudományos világkép, hirtelen és hihetetlen módon megnőtt az érdek lődés és a társadalmi támogatottság. Az angol királyi tudós társaság ülésein, amikor Faraday a "Miről beszél a gyertya lángja?" című sorozatát tartotta, oda jegyet szerezni
