Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. december 4 (234. szám) - Beszámoló a magyar tudomány helyzetéről, valamint a magyar tudomány helyzetéről szóló beszámolóból adódó következtetésekről és feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - DR. OROSZ ISTVÁN (MSZP):
3878 illetően a tudományos kutatások tekintetében még van tennivaló. Az OTKA immár 10 esztendeje eredményesen működik. Tudósgenerációk nőttek fel annak a támogatásnak segítségével, amit az OTKA nyújtott számukra. Az alap társadalmi megbecsülését mutatja, hogy 1993ban OTKAtörvény is született, amit az elmúlt évben a pótkölts égvetési törvény mindenestül elnyelt, s pénzügyminisztériumi hivatalnokokra bízta a jelenleg hatályos OTKAtörvény megfogalmazását. Az alap támogatása az elmúlt években állandóan szűkült: 1991ben még 1,8 milliárd forint, 1992ben 2 milliárd, 1993ban 2,44 milliárd, '94ben 1,92 milliárd, 1995ben és '96ban 1,7 milliárd forint támogatást kapott. A támogatások mértéke nemhogy nem nőtt az infláció arányában, de abszolút számokban is csökkent. Talán érthető, hogy az idei költségveté sben az 1840 millióra tervezett támogatást nem tartjuk kielégítőnek, hiszen így az alap az 1991. évi helyzetbe kerülne vissza. Csak sajnálni tudjuk, hogy minden módosító indítványunk, amely az alap támogatási összegének emelését célozta a költségvetési tör vény kapcsán, merev ellenállásba ütközött. Ennek ellenére abban a tényben, hogy a Központi Műszaki Fejlesztési Alap költségvetési támogatása 3350 millióról 4200 millióra, az OTKA támogatása 1540 millióról 1840 millióra nőtt, a tudományos kutatásra fordítot t összegek pedig együttesen mintegy 34,4 százalékkal lesznek magasabbak, mint az elmúlt esztendőkben, azaz növekedésük meghaladja az inflációét, én szeretném azt látni, hogy megváltozóban van a kormányzati magatartás, s valóban felismertük azt, hogy a tudo mányt nemcsak gazdagság, de a szegénység korszakában is támogatnunk kell. Boldog lennék, ha ez a szemléletváltozás a jövő teendőit illetően is bekövetkezne. Arra vonatkozóan, hogy kinek kell a jövő teendőit megfogalmazni, legyen szabad SaintSimon herceg f rancia gondolkodót idéznem. "A tudós olyan ember, aki előrelát. A tudomány éppen azért hasznos, mert lehetőséget ad az előrelátásra." Ha ez igaz, a társadalomfejlődés stratégiai céljait nem a pártoknak, a négyévenként változó kormányoknak, hanem a tudomány képviselőinek kell megfogalmazniuk, ahogy erre elnök úr is bevezetőjében utalt. Nem mindegy, hogy milyen alapelvek szerint rakjuk le a jövő berendezkedésének alapjait. Éppen ezért remélem, hogy az Országgyűlés pártállástól függetlenül támogatni fogja bizo ttságunk javaslatát, különösen egyetért azzal, hogy a magyar tudományosság vállalkozzék az állam és a nemzet előtt álló stratégiai kérdések megfogalmazására s a válaszalternatívák kidolgozására. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy befejezésül néh ány mondatot szóljak a beszámoló egy rövid fejezetével kapcsolatosan, amely arról szól, hogy riasztó módon felerősödtek hazánkban a tudományellenes, áltudományos jelenségek is. Demokratikus rendszerben nem lehet hatalmi szóval elfojtani a legtudománytalana bb nézeteket sem. (11.00) Az azonban nem természetes dolog, hogy a rendszerváltás vámszedői lehessenek olyan – idézőjelben – "tudósok", akik nem a politikai elnyomás miatt nem tudtak érvényesülni az elmúlt időszakban, hanem egyszerűen azért, mert tehetségt elenek voltak. Most pedig, elnyomatásukból felszabadulva, a legképtelenebb véleményekkel árasztják el az országot. Nemcsak a parajelenségek apostolaira vagy az asztrológia és a horoszkópkészítés divatjára gondolok – naponta hallom, hogy 88 forint plusz áfá ért megtudom, hogy mit mondanak rólam a csillagok – , hanem arra is, hogy itt az Országgyűlésben érvként lehet emlegetni négyezer éves itttartózkodásunkat a Kárpátmedencében, s az ebből fakadólag a sumérmagyar rokonságot; lehet havi folyóiratban cikkezni az egyébként máig is megfejthetetlen etruszk írás és a székely rovásírás rokonságáról; lehet komolyan állítani, hogy a finnugor rokonság vallói tudatosan meghamisították múltunkat és így tovább és így tovább. Csak reménykedni tudok benne, tisztelt képvise lőtársaim, hogy a demokráciában felnövő nemzedék bölcsen tud majd mérlegelni, s el tudja választani a tudományok tiszta búzáját az áltudományok konkolyától. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiban.)
