Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. december 4 (234. szám) - Beszámoló a magyar tudomány helyzetéről, valamint a magyar tudomány helyzetéről szóló beszámolóból adódó következtetésekről és feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - VITÁNYI IVÁN, a kulturális és sajtóbizottság elnöke, a bizottság előadója:
3864 A másik probléma, melynek kiemelt jelentőséget tulajdonított a biz ottság, a magyar tudománypolitika irányvonalának tisztázatlan kérdéseivel függ össze. A bizottság döntő kérdésnek tartotta, hogy minél előbb fogalmazódjék meg a helyzethez alkalmazkodó, új tudománypolitikai irányelvek rendszere, és ezt egyik feladatként az országgyűlési határozati javaslatban is megfogalmazta. Döntő kérdés ez abból a szempontból is, hogy a magyar tudománynak alkalmazkodnia kell az új társadalmi szituációhoz, a világ tudományos fejlődésének tendenciáihoz, az informatikai társadalom kiépülésé nek követelményéhez. A tudománypolitika kialakítását a korábbiakhoz képest megnehezíti a tudományos élet jelenlegi policentrikus felépítése, a különböző központok, intézmények autonómiája. A tudománypolitika feladata ebben a helyzetben nem a tudomány irány ítása, hanem a különböző szereplők koordinációjához szükséges keretek megteremtése kell hogy legyen. Ez nélkülözhetetlen ahhoz is, hogy a szűkös erőforrások a leghatékonyabban hasznosulhassanak, s hogy az érintettek együttműködésével kijelölendő prioritáso k mentén kialakulhasson a szelektív fejlesztés. Végül a harmadik, hangsúlyos problémát a bizottság a tudományos utánpótlás kérdésében látta és a tudományos kutatással foglalkozók egzisztenciális feltételeinek javításában. A képzett tudósok, szakemberek kül földre áramlásának, az úgynevezett agyelszívásnak a jelensége immár olyan méreteket öltött, ami veszélyezteti a magyar tudomány eddig megteremtett értékeit és eredményeit. Ezért különösen fontos a felsőoktatás és a kutatás közötti összhang megteremtése, a feltételek biztosítása. Olyan feltételek biztosításáról van szó, melyek a tudományos kutatással foglalkozók egzisztenciális életfeltételeinek javítását is elősegítik. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársak! Az e problémákból fakadó feladatokat igyek ezett összegezni és megfogalmazni az az országgyűlési határozati javaslat, amelyet a bizottság egyhangú támogatással a parlament elé terjesztett. Kérem a tisztelt Házat, hogy folytassa le az ezzel kapcsolatos vitát és a szükséges módosító indítványokkal fo gadja el az országgyűlési határozati javaslatot. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Vitányi Iván képviselő úrnak, a kulturális bizottság elnökének, a bizottság előadójának. VITÁNYI IVÁN , a kulturális és sajtóbizottság elnöke, a bizottság előadója : Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Valóban fontos pillanatához érkezett el a magyar tudomány, pontosabban a magyar társadalom tudományos intézményrendszerének és közéletének története. Mert termé szetesen az eleven, élő, szerves tudomány fejlődését, erejét, sikerét és olykor sikertelenségét, tévedéseit és pozitív eredményeit nem a kormányok, nem a pártok, nem is a parlamentek határozzák meg, hanem maga a szerves élet, az, hogy a tudomány mit tud ma gába szívni a társadalom és a társadalmat körülvevő természet helyzetéből, problémáiból, mit tud kifejezni és mit tud belőle megvalósítani. (9.40) A kormányok és a parlamentek azonban sokat tehetnek azért, hogy ez megvalósuljon és kiteljesedjen. Ezért nagy jelentőségű, hogy az új akadémiai törvény alapján az Akadémia elnöke jelentést készít a parlament számára, felszólal, a parlament pedig áttekinti a tudománynak a helyzetét. Nem az a célja ezzel az Országgyűlésnek, hogy beleszóljon a tudomány fejlődésébe, hanem hogy biztosítsa, szélesítse a kereteket és a lehetőségeket. A tudomány szabadságát így értelmezzük, mert így kell értelmezni. A törvény biztosítja ezt a szabadságot, és a jelentés egyebek mellett, és mindenekelőtt azt tartalmazza, azt mutatja ki, ho gy a szabadság meg is valósul. Egyébként nemcsak 1990 óta, mert az utóbbi évtizedekben azelőtt is jelentős szabadsága volt a magyar tudománynak, de azóta teljesebben,
