Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. december 3 (233. szám) - A személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti közcélú felhasználásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
3824 ha kéri, ha bejelentkezik. Tehát semmilyen értelemben nem sért ez semmilyen megállapodást akár a Vatikánnal, akár a magyarországi katolikus egyházzal; mert ha nem akarj a, akkor nem fog jelentkezni, és akkor nem érinti a törvény életbelépése semmilyen értelemben a katolikus egyház finanszírozását és működését. Érinti viszont más egyházakét, amelyek esetleg ezt akarják. Én azt gondolom, tisztelt képviselőtá rsaim, hogy azt nem teheti meg a Magyar Országgyűlés, hogy akár egy, akár négy egyház tiltakozása miatt megfoszt másik 30 magyarországi egyházat attól, hogy részese lehessen ennek a rendszernek, hogy bejelentkezhessék a kedvezményezettek közé. Ha a baptist ák, a metodisták, az adventisták, vagy akár a Krisnahívők, akik esetleg jobban rá vannak erre szorulva, mint a katolikus egyház – nem tudom, nem vagyok járatos a magyarországi egyházak pénzügyeiben – , ha ők úgy ítélik meg, hogy ez nekik kell, hogy erre ne kik szükségük van, akkor vane joga a Magyar Országgyűlésnek, amelyet kötnek a magyar törvények és az a magyar alkotmány, amely nem engedi meg nekünk, hogy különbséget tegyünk az egyházak között, függetlenül attól, hogy mekkorák. Vane jogunk ahhoz, hogy n e tegyük lehetővé, hogy az egyházak ott szerepeljenek, azok, amelyek akarják, a kedvezményezettek között? Meggyőződésem, hogy nincs. Nincs erre jogunk. Én azt gondolom tehát, hogy mindazok az ellenvetések – amelyek a Magyarország és a Vatikán közötti megál lapodásokra vagy akár a folyamatban lévő tárgyalásokra hivatkoznak – alaptalanok, mert hiszen itt semmi sem lenne kötelező semelyik egyházra sem, amit ő maga nem akar. A második ellenvetés, gyakran elhangzó félelem, hogy nem azt jelentie ez, hogy az egyhá zak támogatása emiatt csökkenne. Szeretném nyomatékosan hangsúlyozni, hogy nem. Nem azt jelenti ez a javaslat. Ez a javaslat azt jelenti most és itt, hogy ez egy plusz ahhoz képest. Egyébként látszik az, hogy ugyanaz az egyházak tekintetében egyértelmű plu sz, hiszen ugyanaz a Pénzügyminisztérium, amelyik – tekintettel a rendszer bevezetésére – a társadalmi szervezetek támogatását valóban csökkentette, mert abból indult ki, hogy oda megy innen pénz, az egyházak támogatását ugyanebben a költségvetésben növelt e, jelentősebb mértékben, mint bármely évben eddig ennek a kormánynak a működése során. Tehát világos az üzenet, hogy az egyházak tekintetében itt plusz van, és majd ha a dolog elkezd működni, s majd ha egyértelművé válik, hogy árad a pénz az egyházakhoz e bből a rendszerből, akkor esetleg el lehet gondolkozni azon, hogy anélkül, hogy az egyházak működésének pénzügyi alapjait bármilyen mértékben is veszély fenyegetné, a növekedést milyen mértékben lehet részben az egyszázalékos átutalásokból fedezni. De hang súlyozom: a növekedést. És aki, mint Hegyi Gyula, ismeri azt a törvényjavaslattervezetet, amelyik elkészült, egyébként a történelmi egyházak is ismerik, az tudja, hogy itt a növekményről van csak szó, és mindenki abban gondolkodik, hogy a költségvetésből egy százaléktól függetlenül átutalt összeg is tovább növekedjék. Tehát szó sincs arról, hogy bárki bármit el akarna venni az egyházaktól, miközben azt nem szeretném tagadni, hogy a társadalmi szervezetek esetében valóban azt szeretnénk, arról ábrándozunk, hogy az egyszázalékos rendszer néhány év alatt kiválthatja ezt az eddigi gyakorlatot, hogy a parlament osztogat pénzt társadalmi szervezeteknek, és a mindenkori kormánytöbbség politikai preferenciái alapján válogat a parlament a civil szervezetek köréből. Gondolom, abban egyetértünk, hogy ezen mielőbb túl kellene lépni. Ennyit tehát erről az ellenvetésről. Most ezek után jutnék el azokhoz az ellenérvekhez, amelyek fölmerültek, hogy miért nem. Mik az ellenvetések a javaslattal szemben, hogy az egyházak szám ára lehetővé váljék az, hogy ezt igénybe vegyék? Az egyik ellenvetés, amit a legvilágosabban Torgyán József fogalmazott meg egyértelműen: a közcélok finanszírozását, beleértve az egyházak finanszírozását is a központi költségvetésből kell megoldani. Teljes mértékben. Tehát más forrás ne legyen az egyházak finanszírozásában meg a civil
