Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. december 3 (233. szám) - A személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti közcélú felhasználásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
3825 szervezetek finanszírozásában, mint az, amit ez a parlament ad oda. Maradjon a jelenlegi rendszer, képviseli Torgyán József most és mindörökké. Én nem tudom, hogy más is képvi selie ezt az álláspontot. Azért nem tudom, mert Semjén Zsolt tegnap kétszer is, a tegnapi vitában azt mondta, hogy azért nem lehet ebbe a rendszerbe illeszteni az egyházakat, mert "az egyház nem egy karitatív intézmény, nem egy társadalmi egyesület". Ez k övetkezik szerinte "egész egyszerűen az európai történelemből és az ezeréves magyar kereszténységből". Most én ezt elfogadom, hogy az egyház nem karitatív intézmény, nem társadalmi egyesület, ezen nincs vita. De az a kérdés, hogy mi. Állami intézménye, va gy nem állami intézmény? Ha ugyanis nem állami intézmény, és ez az alapkérdés, akkor nem magától értetődő, hogy a finanszírozását csak és kizárólag az állami költségvetésből kellene folytatni. Akkor nem magától értetődő, hogy a finanszírozásba ne vonhassun k be nem állami, nem a parlament által eldöntött forrásokat is. Úgyhogy nem tudom, hogy abból, amit Semjén Zsolt tegnap elmondott, miért következnék az – mert ezt a gondolatmenetet nem vezette itt nekünk tegnap végig sem a felszólalásaiban, sem a kétperces eiben – , hogy abból miért következnék az, hogy nem kerülhet be ebbe a rendszerbe ez vagy az vagy amaz az egyház, amelyik ezt akarja. Most a következő kérdés, itt fölvetette Semjén Zsolt, hogy azért nincs erre szükség, ha úgy tetszik, mert az egyházaknak a közcélú tevékenységeit teljes egészéből a költségvetésből kell finanszírozni, ugyanúgy, mint az állami intézményeket, mert kifejtette azt az ismert álláspontját, hogy ugyanolyan mértékben kell finanszírozni az egyházi iskolát is, mint az állami iskolát, az egyházi kórházat is, mint az állami kórházat, és így tovább. Most azt gondolom, nem akarom ezt az oktatásfinanszírozási vitát itt újra lefolytatni, de azt gondolom, hogy ez az álláspont korántsem magától értetődő. Szerintem egy nem állami fenntartó tevék enységét egyáltalán nem indokolt, hogy teljes egészében az állam finanszírozza. Bárki Magyarországon átvállalhat közfeladatot, de ettől senki más, mint az egyház, nem gondolja azt, hogy akkor az ő tevékenységét teljes egészében az állami költségvetésnek ke llene finanszírozni. Ha én alapítok egy magániskolát, amelyik mondjuk minden foglalkozását a szabad ég alatt tartja, mert az egészséges környezethez való jogot akarom vele megvalósítani, akkor nem következik az, hogy ez egy sokkal költségesebb iskola, mint egy átlagiskola, nem következik az, hogy ennek az iskolának minden költségét az államnak a költségvetésből finanszírozni kell, csak a normatívát kell nyújtania ugyanúgy, mint minden más iskolának. S én azt gondolom, hogy ez nem meggyőző érv. Most egy mási k érv, amit Semjén Zsolt elmondott, mert az egyházak nem akarnak kampányolni, pláne egymással versenyezni. Amióta egyházak vannak, azóta az egyházak egymással versenyeznek. A reformáció is meg az ellenreformáció is, és még nagyon sok minden nem más, mint a z egyházak versengése a hívekért. De hát az új egyházak is versenyeznek a hívekért a régiekkel, és azt hiszem, hogy az új egyházakat a régi egyházak, a nem történelmi egyházakat – pláne a legújabbakat – a történelmi egyházak, hogy úgy mondjam, nem minden t ekintetben támogatják. És nem lelkesen üdvözlik azt, hogyha elhódítják tőlük a híveket, inkább mást is hallani. Tehát van kampány az egyházak között, csak nem az egy százalékért, hanem a hívek lelkéért. De lehet adott esetben, hogy ennek a kampánynak, amit a hívek lelkéért folytatnak, esetleg az is az eredménye, hogy a hívek az egy százalékot hogyan utalják át nekik. Végül még egy ellenérv, amit Semjén Zsolt is elmondott tegnap, és rendszeresen elhangzik, ez a bizonyos nyilvántartáskérdés. Hát tudja Semjén Zsolt, és tudjuk valamennyien, hogy a javaslat nagyon szigorú adatvédelmi követelményeket tartalmaz, hogy ebből ne fakadjon veszély. De azért legyen szabad itt valamire emlékeztetni. Volt 1990ben egy nagy vita arról, hogy mennyire épüljön be a hitoktatás az állami iskolák és önkormányzati iskolák oktatási rendjébe, talán még emlékszik rá. Akkor az egyházak részéről nem merült föl ellenvetés azzal szemben, hogy az