Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. december 3 (233. szám) - A személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti közcélú felhasználásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
3821 Magyarországon az elmúlt 6 évben arró l, hogy a civil szervezetek, az a bizonyos 400 millió forintos kör, hogy a civil szervezet közül melyik, mennyi pénzt kapjon, erről az utóbbi 6 évben – no, azelőtt is, persze – a politika dönt, holott erről nem lenne szabad a politikának dönteni. Erről van szó, tisztelt képviselőtársaim, és ha mi azt mondtuk néhány évvel ezelőtt, hogy döntsön a nép, valami más összefüggésben, akkor most azt mondjuk, hogy döntsön a polgár ezekben az ügyekben, és ne döntsön a politika ezekben az ügyekben. Erről szól, tisztelt képviselőtársaim, ez a történet, és ez az, amit Salamon László, amikor informáltság kérdésének tekinti ezt a dolgot, nem vesz észre. És még annyit jegyeznék meg, hogyha az a véleménye Hegyi Gyula képviselőtársamnak, hogy először egy szűk körben kell a dol got kipróbálni, akkor én ennek nem vagyok feltétlenül ellenfele. Csak azt gondolom – erre majd vissza fogok térni – , hogy ebben a szűk körbe azok a szervezetek legyenek benne, azok az intézmények mindenekelőtt, amelyek a dolog lényegénél fogva nem állami t ermészetűek, függetlenek kell hogy legyenek a politika döntésétől. És azt gondolom éppen ezért, hogy – majd erre vissza fogok térni – , hogy bármilyen szűk is a kísérleti kör, abból semmiképpen sem maradhatnak ki az egyházak, de ez majd a második pontja les z a gondolatmenetemnek. Még Semjén Zsoltnak egy tegnapi gondolatához is szeretnék visszatérni. Azt mondta Semjén Zsolt, hogy egy ilyen finanszírozási szisztéma akkor életképes, hogyha erős középosztály van, erős polgárság, stabil középrétegek. Ezek nálunk nincsenek meg. Én azt szeretném mondani erre az érdekes gondolatra, hogyha nálunk igazán erős középosztály lenne, ha erős polgárság lenne, akik tudnak fizetni, akkor az egész egyszázalékos rendszerre valóban nem lenne szükség. Tudniillik, akkor a civil sze rvezeteket közvetlenül el tudnák tartani a polgárok. Sőt, továbbmegyek, akkor az egyházakat is közvetlenül el tudnák tartanák a polgárok, akkor nem állna fönn az az ellenvetés, hogy a hívőknek nincs rá pénzük. A hívőknek lenne rá pénzük, hogy eltartsák saj át egyházaikat, a polgároknak lenne rá pénzük, hogy eltartsák saját civil szervezeteiket, akkor nem kellene ezt a kerülőutat választani, amit mi most javaslunk, de éppen azért, mert még nem olyan stabil a mi gazdaságunk, mert még nem olyan erős a magyar po lgárság, mert még nem olyan erős a magyar kisember, a magyar adófizető, éppen azért van szükségünk erre a rendszerre, amit ez a törvényjavaslat javasol. És még egy ellenvetés, általában az egyszázalékos rendszerrel kapcsolatban, ami itt a tegnapi vitában K elemen képviselőtársunktól elhangzott, de nagyon gyakran elhangzik. Az az ellenvetés, hogy nem lehet olyan helyzetbe hozni az állampolgárt, hogy vagy ide adja azt az egy százalékot, vagy oda adja azt az egy százalékot. Én azt gondolom, tisztelt képviselőtá rsaim, hogy dehogynem. Hát mi is ebben a helyzetben vagyunk! Minden egyes költségvetési forint odaítélésénél, hogy vagy ide tesszük azt a pluszforintot, vagy oda tesszük a pluszforintot. Bizony, a polgárnak is a vállára tesszük annak a döntésnek a felelőss égét, hogy vagy ide, vagy oda: egy százalék erejéig érezze át ő is azt, amit mi 99 százalék erejéig kell hogy minden költségvetési vitában átérezzünk. (20.50) És végül még egy általános megjegyzés: elhangzott itt a Házban a tegnapi javaslatindoklások sorá n – korábban a sajtóban is – a Fidesznek az az ötlete, hogy kezdjük kísérletképpen azzal, hogy csak a Nemzeti Színház. Szeretném felhívni tisztelt képviselőtársaim figyelmét arra, hogy ezzel pont a lényege veszne el a dolognak, az, hogy a polgár választhat . Választhat a célok között, amelyeket ő fontosnak tart. Én azt gondolom – anélkül, hogy emellett tovább érvelnék idő hiányában – , hogy ez megcsúfolása magának ennek az ötletnek. Annak az ötletnek, amit – mint Varga Mihály más alkalommal fölhívta a figyelm et – tulajdonképpen a Fidesz elsőként vetett föl annak idején. Úgyhogy én azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy igenis indokolt ezt a lehetőséget a polgároknak megadni, indokolt ezt a törvényt meghozni. És ezzel át is térnék a második, a vitánkban a legélesebben tárgyalt vitakérdésre: szabade, helyese a kedvezményezettek között az egyházakat szerepeltetni?
