Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. december 3 (233. szám) - A személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti közcélú felhasználásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. TAKÁCS PÉTER (MDF): - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. MOLNÁR PÉTER (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (független):
3813 Molnár Péter képviselőtársam hangsúlyozta azt is, hogy igen, az egyházakat meg kell kérde zni; igen, természetesen az egyházak véleményére figyelemmel kell lenni; igen, a történelmi egyházaknak nagyobb súlya van, de hát még sem az szabja meg a törvényalkotásnak a menetét. Én egyébként azzal egyetértek, hogy úgymond a civil társadalom – a törvé nyhozáshoz képest természetesen mindenki ebbe a kategóriába tartozik, a törvényhozó hatalomhoz, a parlamenthez képest, most így értem a civil társadalmat – véleménye nem köti meg abszolút értelemben a törvényalkotó kezét. Örülnék egyébként, hogyha más alka lommal is ezzel a gondolkodásmóddal találkoznék, és nem kellene azt érzékelni, hogy különböző civil szervezetek véleményére – amiknek a valóságos súlyán valóban lehet joggal vitatkozni – hivatkozással akarják, hogy a törvényhozás a maga, hogy így mondjam, szuverinitását, már hogy gyakorlását mintegy korlátozza. Tehát elfogadom ezt az alapgondolatot, de azért mégiscsak azzal kell szembenézni, hogy kérem, négy történelmi egyház – tudom, hogy nincs nyilvántartás a hívőkről, de vannak megbízható vallásszociológ iai statisztikák. A magukat hívőknek vallók 90 százalékát meghaladó hívőket tömörítők nem kívánják ezt az egyszázalékos támogatási rendszert. Itt Hegyi képviselőtársam nagyon szemléletesen idézte föl azt a tréfát, amikor a tüsténkedő kisfiú a vak nénit erő szakkal átviszi az utcán. Ne kövessünk el erőszakot az egyházakon, és hogyha azt mondjuk, hogy valamelyest figyelemmel vagyunk a véleményükre, akkor én elfogadom, hogy vannak kisegyházak, amelyeknek más a véleményük, de azért mégiscsak számításba kéne venn i, hogy a magyar hívő társadalom több mint 90 százalékát képviselő négy történelmi egyház nem akarja ezt az egyszázalékos finanszírozási formát. Én vitatom azt, hogy függőhelyzetet teremtene az önmagában, hogy központi állami költségvetésből évente határoz zák meg az egyházaknak juttatott összegeket. Számtalan társadalmi szervezet kap így juttatást, és egyáltalán az egész költségvetésnek ez a jellege, tehát akkor ilyen értelemben mindenki az államtól függően, aki költségvetési támogatásban részesül, tehát ez t a logikát én nem tudom elfogadni – de ne vitatkozzunk ezen, mert ez egy filozófia. Azt mondom, hogyha a négy történelmi egyház a függőségben érzi jól magát, és ahhoz ragaszkodik, akkor ne tessék erőszakkal felszabadítani. Végül szeretném én is megerősíte ni azt, ami a Római Katolikus Egyház speciális helyzetével kapcsolatosan elhangzott. Itt külön komplikálja a helyzetet az, hogy a Római Katolikus Egyház vagyoni kérdéseiben a végső diszpozíció joga katolikus oldalról Rómát illeti, mely mögött az áll – talá n ez így még nem hangzott el, de lehet hogy nekem kerülte el a figyelmemet – , hogy az Apostoli Szentszék önálló állami jogállással bír. A nemzetközi viszonyokban, a nemzetközi életben ugyanolyan jogalany – ha tetszik ebben az értelemben – , ugyanolyan állam , mint a többi szuverén állam. Minthogy katolikus oldalról a kánonjogi törvények értelmében a Magyar Katolikus Püspöki Kar nem kerülheti meg Rómát – nyilván természetesen nem is akarja megkerülni – , a katolikus egyház finanszírozásának a problémája a Vatik án irányában nemzetközi megállapodás, nemzetközi kapcsolat, nemzetközi tárgyalás kérdése is ugyanúgy, mint hogyha olyan kérdésről beszélnénk, ami mondjuk az Egyesült Államok és a Magyar Köztársaság közti nemzetközi jellegű kapcsolattal vagy vitával lenne ö sszefüggésben. Ezeket egyoldalúan, nemzetközi kapcsolatokat egyoldalúan egyetlen ország kormánya sem változtathat meg. Ugye, gondolom, nem kell a nemzetközi jogról a továbbiakban előadást vagy ismertetést tennem. Tisztelt Ház! Megköszönve türelmüket, össze gezem véleményemet abban, hogy most az egyházi kérdésektől – amik itt valóban egyébként joggal nagyon is előtérbe kerültek – , függetlenül nekem a törvényjavaslat egészével kapcsolatosan az aggályaim vannak túlsúlyban.
