Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. december 3 (233. szám) - A személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti közcélú felhasználásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - HEGYI GYULA (MSZP):
3797 ezt a pénzt, a z illető az adóívén nyilatkozik arról, hogy ezt az összeget befizette, és amennyiben az APEH nem hiszi, akkor szúrópróbaszerűen ellenőrzi, ahogy teszi a maradék 99 százalék személyi jövedelemadórésszel is. Így ugyanannyi pénz jutna a civil szervezeteknek, társadalmi szervezeteknek, viszont az APEH költségére nem kellene érte mindannyiunk, az adófizetők költségére, nem kellene 600700 millió forintot elkölteni erre a modellre. Azok a tisztelt képviselőtársaim, akik maguk is szoktak – velem együtt – alapítvá nyokat támogatni, azok tudják, hogy ez a módszer évek óta működik, évek óta, ha valaki befizet egy alapítványnak, akkor az alapítványtól kap egy igazolást, mely szerint befizette az adót, az összeget. Ezt a pénzt levonja az adójából, öt évig megőrzi az iga zolást, és ha esetleg ellenőrzésre szólítják fel, akkor bemutatja az igazolást. Ez ilyen egyszerűen működik, és őszintén szólva nem értem igazán, hogy miért nem lehet ezt a módszert fenntartani. A társadalmi szervezeteknek járó összeget egyébként alaposan megkurtították – felére kurtították meg – amiatt, hogy majd ők ennek a rendszernek a révén fognak komolyabb összeghez jutni. Persze aki kevesebbet fog kapni, mint eddig, az nyilván nem fog köszönettel járulni a tisztelt Országgyűlés elé. Egyébként az is vi tatható, hogy csak azok a társadalmi szervezetek részesülhetnek ebben a rendszerben – vehetnek részt ebben a rendszerben – , amelyek az elmúlt három év valamelyikében már támogatást kaptak a parlementtől. Elhangzott az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság ülésén, hogy ennek a költségvonzata – ennek a konstrukciónak – úgy 300 usque 700 millió forint. Azt gondolom, hogyha ezt az összeget – mondjuk a 700 millió forintot – most hirtelen odaadnánk a társadalmi szervezeteknek felosztásra, valószínűleg s okkal jobban járnának, mint ennek a mechanizmusnak a révén, és sokkal több elégedett arcot látnánk magunk körül. De tisztelt képviselőtársaim, ezzel együtt nem szeretném azt mondani, hogy mindenképpen elvetendő ez a törvényjavaslat, különösen, ha megfogadj ák képviselőtársaim azokat a módosító indítványokat, amelyek a legvitathatóbb részét – ezt a 3 millió zárt borítékkal való játszadozást – elkerülik, akkor azt gondolom, hogy ez a törvényjavaslat, ha nem is a magyar jogalkotás legtökéletesebb alkotása, akko r elfogadható, és reményeim szerint – legalábbis, ha elfogadjuk – , akkor ebben a változatban kerül elfogadásra. Azt azonban mindenképpen meg kell említeni, hogy ami a tegnapi ülésünkön – akik figyeltek rá, azok hallották, és most már láttam is a módosító i ndítványt – szóba került az a gondolat, hogy a kedvezményezett szervezetek körét egyházi intézményekkel is bővíteni kellene, és sajnos ezen folyt tegnap is az általános vita hosszanhosszan. Magam eredetileg nem kívántam erre felszólalásomban kitérni, de m ivel Mészáros István László képviselőtársunk 22 perces szónoklatában csak és kizárólag ezzel a kérdéssel foglalkozott, úgy érzem helyesnek és lelkiismeretem szerint fontosnak, hogy magam is kifejtsem ezzel kapcsolatban a véleményemet. Különösen azért, mert nemcsak képviselőtársam, hanem a művelődési miniszter úr, dr. Magyar Bálint is úgy nyilatkozott, hogy kívánatosnak tartja, hogy bekerüljenek az egyházak is a kedvezményezettek közé. Arra mindenképpen szeretnék utalni, hogy amikor azt mondom, hogy alapvető en elfogadom – bár nem lelkesedem érte, de elfogadom – a törvényjavaslatot, viszont szeretném, ha az egyházak semmiképp se kerülnének bele, akkor én képviselem azt az álláspontot, amelyet legjobb tudomásom szerint a Magyar Köztársaság kormánya is elfogadot t. Ezzel szemben, amit a miniszter úr említett, az az ő magánvéleményének vagy egy párt véleményének tudható, de tudomásom szerint a kormány úgy fogalmazott, hogy az egyházi szervezetek ne szerepeljenek ezen a listán. Szabó Miklós képviselőtá rsunk a Népszava egyik legutóbbi számában foglalkozott ezzel a kérdéssel, és tulajdonképpen nagyon örülök annak, amit írt, bár nem értek vele egyet, nagyon őszinte és fontos gondolatnak tartom. Ő azt írta, idézem: "Az új adózás egyértelműen feltárhatja az egyházak
