Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. december 3 (233. szám) - A személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti közcélú felhasználásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - HEGYI GYULA (MSZP):
3798 valóságos társadalmi támogatottságának mértékét, és ez tiszta helyzetet teremthet a kultúrház problémáinak és álproblémáinak dzsungelében." Idáig az idézet. Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor feljöttem erre az emelvényre, elhatároztam, hogy nagyon visszafogott és kiegyensúlyozott leszek, más pártokra semmilyen megjegyzést nem fogok tenni, annyit azonban mindenképp tényként, pozitív tényként állíthatok, hogy a Magyar Szocialista Párt nem kíván kultúrharcot, nem kíván kultúrharcban részt venni, és ezt a törvényt nem tartjuk alkalmas eszköznek arra, hogy a kultúrharcban bármelyik fél pozícióit megerősítse, vagy bármifajta kultúrharcban bármilyen csatát eldöntsön ez a szavazás. Őszintén remélem, hogy nem is ezért terjesztik be a módosító indítványt azok, akik beterjesztették. A Magyar Szocialista Párt 1994ben a választásokra készülve szintén foglalkozott ezzel a kérdéssel programjában, és türelmükkel talán nem visszaélve, felolvasnék néhány sort ebből a programból, mely úgy gondolom, hogy nagyon idevág e hhez a témához. Idézet: "Hosszabb távon olyan modellt képzelünk el – mármint az egyházak finanszírozására – , amelyben az állampolgárok személyi jövedelemadójuk meghatározott részét – 45 százalékát – fordíthatják tetszőleges társadalmi szervezet, alkalmasi nt felekezetük támogatására. Addig is azonban minden érdekelt fél szempontjából megnyugtatónak tartanánk, hogyha egy költségvetési automatizmus révén jutnának az állami támogatáshoz az egyházak. Ez ugyanis kiküszöbölné az évről évre megkötendő alku mechani zmusát, amely a mindenkori kormány belátásától vagy helyzetétől tenné függővé a támogatás mértékét. Az automatizmus annyit jelentene, hogy a költségvetés meghatározott hányadát kapnák évről évre az egyházak. Ez részint mentesítené az államot az alól, hogy erkölcsi vagy politikai nyomásnak engedve bármilyen irányban eltérjen az adott költségvetési tételtől, részint biztosítaná azt, hogy az egyházak mindenkor az infláció mértékét beszámítva jussanak az őket megillető támogatáshoz. Meglehet, hosszú vita után s zületne meg az erre vonatkozó megállapodás, ám utána évekre valamennyi szereplő számára tervezhetővé válik a költségvetésnek ez a fejezete." Mondhatják természetesen, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez csak egy pártnak a programja, amelynek semmi köze a tö rvénykezéshez, szeretném azonban azzal folytatni ezt a történetet, hogy ezt követően a Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége közti koalíciós megállapodásban is megemlítődik ez a kérdés, amelyből szintén szeretnék – elnézést, tegnap már felolvastam, tudom, de a vita egészében fontosnak tartom megemlíteni ezt az idézetet, amelyben foglalkoztunk 1994 nyarán – magam is ott voltam – azzal, hogy hogyan szeretnénk az egyházak finanszírozását megoldani. Idézek ebből is: "A két párt fontosnak tar tja az egyházi tevékenység anyagi hátterének kiépülését. Távlatilag azt tartják helyesnek, ha a hívek személyi jövedelemadójuk meghatározott részének terhére maguk gondoskodnak egyházuk fenntartásáról. Belátják azonban, hogy az egyházak ez idő szerint még állami támogatásra szorulnak. Arra törekednek, hogy az egyházak költségvetési automatizmus révén jussanak állami támogatáshoz." Tisztelt Képviselőtársaim! Amennyiben megszületne az a törvény az egyházak finanszírozásáról, amely a kormányprogramban megjelöl t módon a költségvetés egy bizonyos részét automatikusan odaadná az egyházaknak, és nem évről évre kellene erről a parlamentben vitatkozni. És utána kerülne elénk egy olyan törvényjavaslat, hogy miután alapvetően a vállaltaknak megfelelően elrendeztük az e gyházak finanszírozását, utána addicionálisan még az szja átirányításával is szeretnénk valamilyen módon színesebbé tenni az egyházak támogatását, hogy valóban a társadalmi támogatottságuk is megjelenjen, akkor gondolom, sokkal kevésbé tiltakoznának, és bi zonyos, hogy én például egyáltalán nem tiltakoznék, mert tudom, hogy hosszú távon az a jövő útja, hogy az egyházak támogatása ne az államkasszából, ne a költségvetésből történjék. (19.00)
