Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. szeptember 17 (201. szám) - A szakképzési hozzájárulásról és a szakképzés fejlesztésének támogatásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - KÖRÖSFŐI LÁSZLÓ (MSZP):
375 A törvényjavaslat a szakképzési hozzájárulás teljesítése szempontjából alapvető különbséget tesz a szerint, hogy a hozzájárulásra kötelezett szakképző iskolai tanulók gyakorlati k épzésének megszervezésével vagy anélkül kíván eleget tenni a hozzájárulási kötelezettségének. A kötelezettség módját viszont a hozzájárulásra kötelezett választhatja meg. Mindkét esetben e kötelezettség a szakképző iskolák számára nyújtott fejlesztési támo gatással is teljesíthető, de csak a bruttó kötelezettség 75 százalékának megfelelő mértékig. Ez a felső korlát megfelel az 1995 májusában végzett állami számvevőszéki vizsgálat szakképzésről szóló vizsgálat ajánlásának, amely szó szerint a következőket mon dja ki: "A szakképzési hozzájárulásról szóló törvény módosításánál a hozzájárulás hatékonyabb felhasználásának érdekében csökkenteni kellene a szakképző intézmények számára átadható hozzájárulást, az ily módon megnövekedett Szakképzési Alap elosztási rends zerében célszerű lenne nagyobb lehetőséget biztosítani a területi igények érvényesítésére, a hátrányosabb pénzügyi helyzetben lévő megyék felzárkóztatására." Eddig az idézet. Tetten érhető, hogy a jelen törvényjavaslat ezt az állami számvevőszéki ajánlást is figyelembe kívánja venni. Új elem a törvényjavaslatban, hogy a hozzájárulásra kötelezett a hozzájárulás alapjának maximum 0,2 százalékáig csökkentheti a kötelezettségét abban az esetben, ha ezzel saját munkavállalói számára az állam által elismert szakk épesítés megszerzése érdekében megszervezett szakképzés költségeihez járul hozzá. Ez évente körülbelül a számítások szerint 22,2 milliárd forintot jelent. Ez a lehetőség a felnőttképzés piacának a megteremtését is elősegíti, de ezt indokolja az a tény is, hogy az állami számvevőszéki vizsgálat megállapítása szerint a munkanélküliek kétharmada szakképzetlen, valamint hogy az 1990 és '95 év között a fiatalok átlagosan 34 százaléka szakképzetlenül került a munkaerőpiacra. A törvényjavaslat szerint a szakképzé si hozzájárulási kötelezettség csökkenthető különböző tételekkel, így a gyakorlati képzésben foglalkoztató dolgozók díjazásával, tbjárulékával és útiköltségtérítésével is. Ez a törvényi szabályozás helyes, de megítélésem szerint pontosításra szorul. Ugya nis a jelenleg a törvénymellékletben szereplő szöveg alapján úgy vélem, hogy lehetőség nyílna nemcsak gyakorlati oktatást végző személy, hanem egyéb személy, például takarítónő költségeinek az elszámolására is. Ennek a kizárására módosító indítvány javasol t. Az esetleges visszaélések elkerülése érdekében szabályozni kellene - véleményem szerint - a költségcsökkentő kiadások együttes összegének a felső határát is, például az éves költségvetési törvényben meghatározott szakképzési normatíva függvényében. A tö rvényjavaslat szerint fejlesztési támogatásként tárgyi eszköz is átadható. Ugyancsak az Állami Számvevőszékre hivatkozom, amelyiknek a vizsgálata azt állapította meg, hogy a hozzájárulás teljesítéseként sokszor elavult - a korszerű szakképzést egyáltalán n em szolgáló - gépek, berendezések átadására is sor kerül, s nem feltétlenül az eszköz erkölcsi és fizikai javulását figyelembe vevő értékkel. Ezért indokolt - véleményem szerint - a törvényjavaslat szabályozása, amelynek értelmében a fejlesztési támogatásk ént átadott tárgyi eszköznek a számviteli törvény szerint megállapított átadáskori nyilvántartási nettó értékét lehet csak figyelembe venni költségcsökkentő tételként. Tisztelt Ház! A törvényjavaslat második része a szakképzés fejlesztésének a támogatásáró l szól. Itt kerül szabályozásra az, hogy a Munkaerőpiaci Alap szakképzési alaprésze milyen területeken használható fel. Mivel a felsőoktatásról szóló törvény alapján a szakképzés köre bővült az akkreditált iskolai rendszerű felsőfokú szakképzéssel, ezért a Szakképzési Alaprész e területen is felhasználható lenne, de csak infrastrukturális beruházásra és pályázat útján. A törvényjavaslat szerint változatlanul hozzá kell járulni a Szakképzési Alaprészből a Nemzeti Szakképzési Intézet szakképzés érdekében v égzett fejlesztő tevékenységéhez. Az e témába tartozó parlamenti viták során - emlékezetem szerint - elmondtam már máskor is, hogy a Nemzeti Szakképzési Intézet munkája természetesen igen szükséges és igen hasznos, ugyanakkor megkérdőjelezhető, hogy egy kö ltségvetési intézményt az elkülönített állami pénzalapból kelle vajon finanszírozni. Miért nem - mondjuk - az Országos Közoktatási Intézet mintájára, amelyik
