Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. szeptember 17 (201. szám) - A szakképzési hozzájárulásról és a szakképzés fejlesztésének támogatásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP):
373 éppen esedékes változtatásokat el kívánták rejteni a szövegben. Azt hiszem, érthető, ha a jelenlegi törvényjav aslatot is abból a szempontból vizsgáljuk, hogy mennyiben tér el az előzőtől valójában - a fogalmazási változásokon felül - mennyiben jelent valódi korszerűsítést. Meg kell állapítanunk, hogy az érdemi, tartalmi változás az eredeti törvény jelenleg érvényb en lévő szövegéhez képest nem túl jelentős. Tehát tényleg nem lett volna feltétlenül szükség új törvény megalkotására. Melyek tehát azok a módosítások, amelyeket a törvényjavaslat bevezet? A sor, mint már megszokhattuk, a szokásos pénzügyi megszorítással k ezdődik. Korábban az agrártevékenységet folytatók egyszázalékos hozzájárulást fizettek. Ezt a jelenlegi javaslat egytized százalékos lépcsőkben az általános másfél százalékig emeli. Első közelítésben nem túl érthető, hogy miért kell ez a változtatás, hisze n a mellékelt számítási anyag szerint sem túl jelentős a várható többletbevétel, ugyanakkor a nehéz helyzetben lévő magyar mezőgazdaság számára ez a többletkiadás újabb terhet jelent. A rejtett szándék csak az lehet, hogy e javaslat alkotója számol a mezőg azdasági vállalkozók számának növekedésével, illetve azzal, hogy más vállalkozásokkal ellentétben, a befolyó összeg lényegesen nagyobb része kerül a Munkaerőpiaci Alap, Szakképzési Alap részébe. Így nő az egyéb célra felhasználható összeg. A törvényjavasl at ugyanis nem ad semmilyen indoklást a módosítás szükségességéről. Pozitív lépés viszont az a javaslat, amely lehetővé teszi a munkaadók számára, hogy a hozzájárulás terhére fedezzék dolgozóik szakképzésének költségeit. (17.50) Annál is inkább helyes ez, hiszen eddig a munkaadók egyre kevésbé voltak érdekeltek dolgozóik képzésében. Az iskolarendszeren kívüli szakoktatás magas költségei ugyanakkor lehetetlenné tették a munkavállalók részére annak vállalását. A piaci viszonyok fokozott érvényesülése mellett megfontolandó, hogy nem lennee célszerű az itt felhasználható 0,2 százalék növelése. Ilyet egyébként ritkán szokott ellenzéki politikus mondani, én úgy érzem, hogy itt helyes lenne, ha a szakképzést megerősítenénk 0,2 százaléknál nagyobb mértékben is. Amit viszont negatívumnak kell tekintenünk, az a bürokratikus elemek jelentős növekedése. Az 1988. évi XXIII. törvény évi egyszeri bevallást, illetve befizetést írt elő, minden különösebb adminisztráció nélkül. Az új rend viszont a következő lépéseket tart almazza. A hozzájárulásra kötelezettnek az együttműködési megállapodás egyegy példányát meg kell küldenie a Munkaerőpiaci Alap kezelőjének és az illetékes terület gazdasági kamarájának. Az indoklás szerint a szerződéseket a kamarák fogják nyilvántartani - ez egyébként összecseng Juhász képviselőtársam javaslatával , természetesen nem ingyen. Ennek várható költségét 6080 millió forintra becsülik. A gyakorlati képzés megszervezését teljesítő elszámolást kötelesek benyújtani. Az éves egyszeri rendezés hely ett előleget is kell fizetni. Az előleg összegét a havi, évközi, illetve éves bevallásban szerepeltetni kell. Tehát az egyszeri befizetés helyett legalább kettő alkalom lép be. A rend kedvéért ellenőrzést végez az adóhatóság, a Munkaerőpiaci Alap kezelője , illetve a gazdasági kamara is. Mindezek alapján nem egyszerűsödött, hanem tovább bonyolódott a rendszer, főleg ami a nyilvántartást illeti. Nem világos, hogyha a Munkaerőpiaci Alap minden dokumentumot értelemszerűen megkap, akkor a központi nyilvántartá s helyett miért szükséges a kamaráknál egy decentralizált nyilvántartást - jóval nagyobb költséggel - létrehozni. Az sem valószínű, hogy az előleg bevezetése jelentősen növelné a bevételek összegét, de biztos, hogy többletmunkát jelent a kötelezetteknek. A szakképzési alaprész felhasználásának átalakítása még az 1988. évi XXIII. törvény módosításával megkezdődött 1995ben. Ekkor jelent meg ugyanis feladatként a Nemzeti Szakképzési Intézetnek - egyébként hasznos és jó munkát végző intézetről van szó - a szak képzés érdekében végzett továbbfejlesztő tevékenységéhez való hozzájárulás, valamint a bizonytalan
