Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. szeptember 17 (201. szám) - A Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolásáról szóló, 1990. évi XXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - KÓSA LAJOS (Fidesz):
367 soron vezérli vagy elők észíti a regulációt, az alapellentmondásba és érdekösszeütközésbe kerül akkor, amikor megpróbálja a tulajdonosi jogokat gyakorolni. Elmegy a közgyűlésre, és neki arról kell dönteni, vagy ő azt a személyt képviseli, akinek az az érdeke, hogy az energetika árai minél magasabbak legyenek, hiszen adott esetben az ő osztaléka így magas, hiszen az államot mint résztulajdonost képviseli az adott vállalatban, miközben más oldalról, ágazati oldalról pontosan látja, hogy a magyar gazdaság versenyképessége szempontjá ból vagy az energetikai infrastruktúra szempontjából milyen helyzet állt elő, vagy esetleg áll elő az elkövetkezendő időkben, amikor is egész más érdekek szabályozzák, mondjuk, vagy kellene hogy vezéreljék az ágazati árpolitikát. (17.20) Az a helyzet, hogy az elmúlt hat évre ha visszatekintünk, nincs világos - én úgy ítélem meg , nincs világos válasz arra, hogy jó volte az a nagyon éles szétválasztás, amit az előző kormányzat és önök is átvettek - egy rövid időszakot, Békesi úr időszakát eltekintve - ebbe n a problémakörben. Az a rövid időszak azért nem volt irányadó, mert nem történtek igazán jelentős privatizációs döntések. Az utána következő időkre datálódnak a privatizációs döntések, legalábbis a nagy fontosságú és súlyú energetikai privatizációs döntés ek és egyéb döntések - ezeket talán önök is tudják , amikor is azt a megoldást választottuk, illetőleg - mondom - még az Antallkormány idejéből ez a megoldás élt tovább, amikor szigorúan és következetesen szétválasztotta az állam a tulajdonosi jogok gyak orlását az irányítói jogok gyakorlásától, és ez a kettő nem mosódott össze. Még egyszer mondom, nem biztos, hogy az nagyon jó megoldás volt, emlékszünk azokra a problémákra, amelyek akkor jelentkeztek, amikor például bizonyos ágazati szempontokat, amelyek - egyébként hozzáteszem - nem szűken vett ágazati szempontokként, hanem adott esetben fontos nemzetgazdasági szempontokként is megfogalmazhatók. A privatizációs folyamat egyszerűen lesöpörte az asztalról, mert az áron kívül aligha érdekelte más - teljesen jogosan - a privatizációs minisztert, hiszen neki az volt a megbízása a kormánytól, hogy adja el, lehetőleg minél többért. Most nyögjük az árvita kapcsán ennek a szempontnak az egyeduralkodásából eredő következményeket, amikor is látjuk, hogy egy csomó ol yanba belementünk, az energetikai privatizációba - de most más privatizációkat is mondhatnék példaként, azért emlegetem mindig az energetikait, mert az jó állatorvosi ló , amikor olyan privatizációs feltételekbe és engedményekbe, ígérvényekbe ment bele a kormány, amelynek az árát később - azt gondolom , meg fogjuk adni, legalábbis a nemzetgazdaság megadja. Önök bizonyára a frakcióikon belül tapasztalták ennek a problémának a lecsapódását akkor, amikor a kormány az ipari miniszter, illetőleg az energiai hi vatal vezetője mellé egy energetikai kormánybiztosszerűséget is kinevezett, akinek az árfelülvizsgálat volt a feladata - nem teljesen körülírt módon , hogy a három szabályzási pozíciónak mi az összefüggése egymással, de azt gondolom, hogy ez a helyzet jó l rávilágít arra, amiről itt szó van. Újra kell gondolni azt, hogy az elmúlt hat év tapasztalata alapján - és az előző korszakok tapasztalata alapján - hogyan lehet jobban szabályozni az állam tulajdonosi szerepét, az állam regulációs szerepét és ennek az elválasztását. Az a megoldás - amit az önök által beterjesztett törvény megfogalmaz - szemmel láthatólag ezzel a problémával nem foglalkozik. Esetleg ha foglalkoznak, egy fél mondat erejéig ki lehetne térni rá, hogy úgy látjuk, különböző okok alapján, hog y mégiscsak az a helyes, hogyha ezt a két szerepet teljes egészében összemossuk, így ennek a megoldása most az, hogy ugyanaz a személy a privatizációért felelős miniszter, mint aki az ipari és kereskedelmi - esetleg leendő idegenforgalmi - miniszter. Én ne m hiszem, hogy önök nem érzékelik ezt a problémát. Nem is merem feltételezni - ez annyira nyilvánvaló , és pontosan tudom, hogy önök között is egy sor olyan közgazdász van, aki hosszú, akár azt is mondhatnám, hogy évtizedeket töltött ennek a problémának a vitájával, és ezt a problémát alaposan körüljárta. Nem hiszem, hogy itt arról van szó, hogy összejöttek, leszűrték a tanulságokat, és azt mondták, mégiscsak jobb volt a valamikori tervgazdasági gazdaságpolitika ezen
