Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. szeptember 17 (201. szám) - A Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolásáról szóló, 1990. évi XXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - KÓSA LAJOS (Fidesz):
366 amikor elfogadták a privatizációról szóló törvényt. Ebben a törvényben nagyon világosan, talán azt mondhatnám, szokatlanul is világosan, privatizációért felelős tárca nélküli minisztert jelöl meg nagyon sok helyen a törvény. Bizonyára nem véletlenül kerü lt erre sor, hiszen azt megelőzően egy koalíciós vita eredményeként is a kérdés úgy zárult le, ahogyan azt a Hornkormányt megelőző kormány is elképzelte, és ahogy az Alkotmánybíróság is ilyen irányú döntést hozott, hogy tudniillik az állami funkciókat gya korló kormány másfajta minőségében jár el mint tulajdonos, és másfajta minőségében jár el mint közhatalmat gyakorló szervezet. Ennek meg kell jelennie természetesen a kormányzati munka felosztásában, és magától értetődő volt számunkra, legalábbis annak ide jén, még az Alkotmánybíróság döntését megelőző időszakban is, hogy természetesen nem keveredhetett össze a tulajdonosi jogokat gyakorló miniszter személye a privatizációért felelős miniszter személyével. Ezért felügyelte a privatizációs folyamatokat törvén y nélkül is egy külön miniszter. Önök emlékeznek erre a helyzetre. Ezt a helyzetet 1995től kezdve törvény is kötelezően előírta, hiszen világosan szétválasztotta a két funkciót. Nem tudok mást mondani, mint megismételni az Alkotmánybíróság világos okfejté sét, amely szerint a teljes összezavaráshoz és a nyilvánosság teljes figyelembe nem vételéhez vezethet az, hogyha ugyanaz a személy állapítja meg például az energiaárakat, mint aki felel az energiaszektorban privatizált vállalatok sorsáért, hogy mást ne mo ndjak, történetesen az energiaáremelések miatt - most joggal vagy jog nélkül, de mindenképpen - a kormányzat felelősségét firtató társaságok irányában. Én azt hiszem, ez a példa, a kialakult helyzet nagyon vilá gosan mutatja, pontosan a saját rossz politizálása kapcsán a kormány jelenlegi jogszabálymódosítási törekvéseinek a jogellenességét. Ezért arra kérem önöket, hogy ne fogadják el ezt a törvényt így. Annak érdekében, hogy legalább a minimális követelményekn ek megfeleljen, benyújtottunk módosító javaslatot, ezért most nem kell erről önöknek szavazniuk. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt megadnám következő felszólaló képviselőtársunknak a szót, egy kicsivel nagyobb figyelmet kérek. Több képviselőtársunk gesztikulálva kiabál az 5. sorban. Nem lehet egyszerűen hallani a hozzászóló képviselőtársunkat. Megadom a szót Kósa Lajos képviselő úrnak, Fidesz. (Közbeszólás a jobb oldalon: Halljuk!) KÓSA LAJO S (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársak! Az a törvényjavaslat, amelyet most tárgyal a kormány, láthatóan egy rövid, és viszonylag lényegtelen törvényjavaslat, hiszen pusztán arról intézkedik, hogy a kormány egy személyi változását és egy pici névváltoztatást vezessünk át az illető jogszabályokba. Én nem is Suchman Tamás személyéről vagy a mindenkori ipari és kereskedelmi, majd a leendő, esetleg plusz idegenforgalmi miniszter személyéről és a vele kapcsolatos kritikákról szeretnék beszélni , ezt sokszor és sok helyen megtettük. Az ő személyétől teljesen független az a probléma, ami itt most a Ház előtt van. Bizonyára emlékeznek azok a képviselőtársak, akik figyelemmel követték a '90 előtti reformközgazdász vitákat, arra az örök vitára, amit úgy lehet röviden összefoglalni, hogy nem volt világos az, hogy hol húzódik a határ az állam tulajdonosi szerepköre és szerepvállalása, illetőleg az irányítói szerepköre és szerepvállalása között. Hogy kell szabályozni azt az állami irányításban és a gazda ságpolitikában, hogy világos, hogy különböző érdekek rakódnak ezekhez a funkciókhoz, miközben a funkciót abban az időben, és úgy látszik, most megint ugyanaz a személy lesz hivatott ellátni. Azokat a vitákat ha valaki végigköveti és lehámozza belőle az ak kor kötelező marxista retorikát és szlogeneket, a probléma velejét jól látja. Itt alapvető érdekkonfliktus van: hogyha ugyanaz a személy, illetőleg ugyanaz az apparátus irányítja az adott ágazatokat, irányítja a szabályzást és végső
