Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 27 (231. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása és lezárása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. TROMBITÁS ZOLTÁN (Fidesz): - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. BALSAI ISTVÁN (MDF):
3536 Ne higgyék el, tisztelt képviselőtársaim – és különösen a nagyobbik kormánypárt tisztelt képviselőihez szólok most – , hogy igazak azok az érvek, amelyek ennek a megoldásnak a támogatása esetén valamilyen politikai jobbágyságb a és függőségbe süllyesztenék az ügyészt, hiszen természetesen az alárendeltség módozatait és tartalmát illetően a legszélesebb cselekvési szabadsága van az ügyészi törvényben és más fontos jogszabályokban a hatáskörüket rövidíteni. Természetesen nem arról van szó, mint erről sehol nincsen szó, hogy az ügyeket elvonja a kormány ezen az úton a bíróság elől, és ne kerüljenek oda az ügyek, vagy a már odakerült ügyeket illetően az ügyész utasítást kapjon a vád elejtésére, ezekről szó sincsen, a fordítottjáról v an szó, hogy oda kerüljenek – pozitív irányú utasításadási jogról van szó – az ügyek, ahová valók. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon fontos kérdésről van szó. Nem azért, mert a Magyar Demokrata Fórum 199094 közötti tapasztalatai ezt nap mint nap igazolták kormányzati szerepben, higgyék el, ennek a kérdésnek a rossz megoldása az alkotmányozást – még egyszer mondom – zátonyra futtathatja. Tisztelt Képviselőtársaim! A módosító indítványaink tekintetében azt kell mondanom így utólag is, hogy ezek a módosító in dítványok egy töredékét képezik annak a sok, korábban előterjesztett indítványnak, amelyek közül igen sokat akceptált a bizottság, elfogadott, és az újólag megkezdett tárgyalások során is voltak olyan elképzeléseink, amelyek elismerésre és elfogadásra talá ltak. Mégis, bár a számszerűség alapján azt mondhatom, hogy az MDF sok indítványát – talán többet is, mint a felét – elfogadta a bizottság, beépült a koncepcióba, az önök elé ismételten előterjesztett koncepció is a nyárihoz képest még többet tartalmaz, mé gis ez a most már néhány számra szűkült módosító indítvány a lényegét képezi álláspontunknak, és ennek el nem fogadása esetén, azt hiszem, hogy – még egyszer mondom, semmiféle drámai elemet nem szeretnék ehhez hozzáfűzni – nem látjuk sikeresnek az alkotmán yozást. Márpedig nem tudunk egy nem sikeresnek ígérkező vállalkozásban olyan intenzitással részt venni, mint ahogyan azt szeretnénk. Érdekeltek vagyunk és leszünk mindig, az utolsó pillanatig a konszenzus megteremtésében. Ebben a reményben mondjuk el ezeke t, talán már nem először. Tisztelt Országgyűlés! Végezetül egy dologra szeretnék még hivatkozni, szintén előterjesztett indítványaink egyik lényeges elemét képezi az az indítvány, amelyet legújabb tapasztalataink indukáltak, és ismételten előterjesztendőne k tartanak. Arról az indítványról van szó, amelyet már korábban is előterjesztettünk, aztán mások indítványai elgyengített formájában valahogy szublimálódtak, és a koncepció tartalmazott egyfajta megoldást; itt a vallásszabadság és a lelkiismereti szabadsá g kérdéskörére utalok, mint alapvető emberi jogra. És akkor a nyáron előterjesztett és önök által leszavazott koncepció tartalmazott egy megoldást, majd ezt követően – ez sem került megszavazásra – úgy gondoljuk, hogy a történések különösen a felsőoktatási törvény módosítása és mindazok a vészjelzések és jajkiáltások és segélykiáltások formájában hozzánk és nyilván önökhöz is elérőjelzések, amelyek a történelmi egyházak, elsősorban a történelmi egyházak részéről fenntartott és a társadalom egészének érdekét szolgáló közművelődési és oktatási intézmények finanszírozásának, egyáltalán az oda pályázó és ott tanuló diákok esélyegyenlőségének a megbontását és a megkérdőjelezését jelentik. Ezek most már nem teszik nélkülözhetővé annak az elvnek a rögzítését, amely többlet a koncepcióhoz képest, és nem elégedünk meg azzal, amíg jelenleg bele van írva, hogy joga van természetesen mindenkinek a hit tanulásához, meg a hit tanításához, egyébként pedig az államot az egyháztól el kell választani. (14.10) Ilyet lényegében betű szerint tartalmaz a hatályos alkotmány is, vagy ki lehet olvasni akár az alkotmányból értelmezéssel; akár pedig közismert Magyarországon. Ez nem forog veszélyben. Eziránt senkinek nincsen kétsége, hogy joga van a hitét gyakorolni az erre szolgáló inté zményekben és joga van azt tanítani, hirdetni, emiatt bántódás nem érheti. Ezen azonban túl kívánunk lépni, mint
