Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 27 (231. szám) - Bejelentés a bírák, az ügyészek, a bírósági és ügyészségi dolgozók előmeneteléről szóló 1990. évi LXXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat visszavonásáról - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1997. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának megkezdése - DR. SCHWARCZ TIBOR (MSZP):
3503 elégséges erre a kérdésre, de sorsa bizonytalan, hiszen a tavalyi megkötött szerződéseket sem fizették ki. Lebegtették ezt a kérdést, így ez elbizonytalanította a vállalkozókat, a betegeket. Ez az ápolási forma nem tudott kiteljesedni az igényeknek megfelelően, és ezáltal nem csökkent a kórházi ágyak igénybevétele. Hasonló a helyzet a járóbetegellátás területé n. Ennek a fejlesztése – az alapellátással együtt – csökkenthetné a kórházi ellátási igényeket. A csoportpraxis kimunkálása, finanszírozása is várat magára. A felszabaduló ágyakként kialakítandó ápolási osztályok, otthonok kialakítása után lehet majd látni valójában, hogy mit hozott a struktúraváltás pénzügyileg és a betegek ellátása szempontjából. A társadalombiztosítás költségvetésében minden évben az egyik legjelentősebb tétel a gyógyszerköltség, a gyógyszertámogatásra fordított összeg, ami a lakosság fe lé 81 milliárd forintot jelent évente. A fekvőbetegellátás költségei között is közel 20 százalék a gyógyszerköltség. Ez a két összeg meghaladja a 100 milliárd forintot évente, nem beszélve azokról a kiadásokról, amit a beteg fizet a gyógyszertárban. Ha ez en a területen sikerül 12 százalékot megtakarítani, az már 12 milliárdot tesz ki. Ennek ellenére kijelentjük, hogy a támogatási rendszeren nem kellene változtatni, mivel a lakosság terhelhetősége már a végéhez ért. Jelenleg a GDPhez viszonyítva nálunk a legnagyobb a gyógyszerekre fordított kiadás, ez 2,3 százalékot jelent. A még nálunk is több gyógyszert fogyasztó Franciaországban sem több ez, mint 1,3 százalék. A kórházakban 1995 óta nem emelkedett a gyógyszerek felhasználása, sőt a felhasznált mennyisé g csökkent, az utóbbi időben már nem is növekszik. Ha bevezetik minden kórházban a gyógyszerlistákat, a protokollokat, a terápiás ajánlásokat, az antibiotikumok felhasználását befolyásoló bizottságokat, akkor még mindig lenne a rendszerben megtakarítás, ne m is beszélve a unit dose bevezetéséről vagy az egyéni gyógyszerfelhasználást támogató informatikai rendszerek kiépítéséről. Ennek a felkarolása az OEP elemi érdeke lenne, hiszen itt egyes becslések szerint minimum 24, mások szerint 810 százalékos megtak arítási lehetőség van. Ezen rendszer kiépítése 23 év alatt megtérülne. A gyógyszerkérdésben nem alakult ki egységes koncepció mind a mai napig. Hiszen nem tudjuk kezelni a promóciós tevékenységet, amit az igen rámenős gyógyszerügynökök kifejtenek, igen ke ményen érvényesíti érdekeit a gyógyszer- és gyógyszerészlobby, ami megmutatkozik a terítésben, a regisztráció rendezetlen kérdéseiben is. A járóbeteg oldalon a vényellenőrzést kellene továbbfejleszteni, és ez a folyamat már elindult, ezt kellene teljessé t enni, szankcionálni kellene végre. Ezen folyamat ellen hat, hogy a vonalkódos vények költségeit kivették az idei költségvetésből, azt vissza kellene hozni. A másik nagy kiadása a társadalombiztosításnak a táppénzkiadás, ez közel 41 milliárd forintot tesz k i. Itt tovább kellene folytatni a felülvizsgáló főorvosi rendszer kiépítését, hiszen el kellene végre fogadni, hogy igen jól megfizetett, magasan képzett szaktekintélyeket kell ezen munkára alkalmazni, akiket mindenki elfogad. Itt is be kell fektetni, de e bben a rendszerben is igen könnyen meg lehet takarítani 12 százalékot, ami már 1 milliárd forintot jelentene. De mindenki tudja, hogy több van ebben a rendszerben is, csak következetesebben, eltökéltebben kellene folytatni ezt a tevékenységet, ennek a ren dszernek a kiépítését. Hasonlóan adós a kormányzat egy átfogó rokkantnyugdíjkoncepcióval is. Itt már régen át kellett volna tekinteni az egész nyugdíjazás feltételrendszerét. Talán még nem késő, a nyugdíjreform kapcsán ez megoldható . A rokkantnyugdíjakra kifizetett összeg ebben a költségvetésben 91 milliárd forint.
