Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 27 (231. szám) - Bejelentés a bírák, az ügyészek, a bírósági és ügyészségi dolgozók előmeneteléről szóló 1990. évi LXXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat visszavonásáról - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1997. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának megkezdése - DR. SCHWARCZ TIBOR (MSZP):
3502 DR. SCHWARCZ TIBOR (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A társadalombiztosítás költségvetését is rendszerszerűen kell szemlélni. Sajnos minden évben a költségvetés vitája során, már a megszületés pillanatában a rendszerben genetikailag bekódolódik a hiány, és mint a görög sorstragédiák során, amikor felmegy a függöny, már előre lehet tudni: a sors, a végzet megöli a főhőst. Itt a hiány nagysága a kérdés csupán, és az, hogy az egészségügy még mit tud elviselni? Ha a bevételi oldalt nézzük, a járulék kiszélesítésére adott intézkedések hatása még nem világos teljesen. Ez függ a gazdaság teljesítőképességétől is. Így a jelen pillanatban még nem ítélhető meg, hogy lesze a bevételi oldalon növekedés vagy jelentős mértékű hiány, bevételkiesés, amit érdemes átvezetni a köl tségvetés számain. Tehát nem biztos, hogy most még a beterjesztés állapotában levő költségvetést szükséges átírni. Én a következő szempontok szerint kívánok foglalkozni a tbköltségvetéssel általánosságban. A vagyon kérdésével, a struktúraváltás kérdésével és az ebből adódó költségmegtakarításokkal, a struktúraváltoztatásból kivezető utakkal, a gyógyszertámogatás, kiadások áttekintésével, a táppénz kérdéseivel, a rokkantnyugdíjazás problematikájával, a gyógyítómegelőző ellátás finanszírozásával, valamint a prevenció finanszírozásával. Az Állami Számvevőszék jelentésében is szó esik a vagyon feléléséről, amire azért kerül sor, hogy a kiadásokat a tb tudja folyósítani, és ez mindkét ágazatban megvalósul. A társadalombiztosítás esetében jobb lenne, ha megkapt a volna a vagyonát, és ezáltal, a vagyon hozadékaiból tudná folyósítani a kiadásainak egy részét, és ez pufferszerepet is játszhatna mindkét ágazat esetében. Így azonban hosszú távon még remény sincs arra, hogy az önkormányzatok valaha is a költségvetéstől függetlenül gazdálkodószervezetek lehetnek. Az alapoknak a vagyon felélésére való rászorítása ellentétes a programunkban meghirdetett elvekkel. A struktúraváltással kapcsolatos megtakarításokból kívánja az előterjesztő finanszírozni az ágazat jövő évi bér emelését. Ez már a tavalyi évben is világos volt, hogy az első évben nem jelentkezik költségmegtakarítás a struktúra átalakításából, úgy különösen nem, hogy ez a folyamat még be sem fejeződött, itt sok esetben perekre lehet számítani. A létszámleépítés nag ysága sem biztos. Ezek után pedig csak itt jelentkezik azonnal a végkielégítések kifizetése után megtakarítás. A megszűnő ágyak, részlegek, kórházak esetében el kell telni bizonyos időnek, hogy ez a hatás megmutatkozzon, mert közben a megmaradó ágyak eseté ben növelni kell a forgót, ez pedig gyorsabb kivizsgálást, nagyobb értékben felhasznált diagnosztikát, hatékonyabb gyógyítást, nagyobb költségeket eredményez. Amennyiben ez nem szerepel a költségek a között, ez további források kivonását jelenti az ágazatb ól, ami 1990 óta tartó folyamat, és ez folytatódik ebben az évben is. A konszolidációs folyamat késése, a források kivonása, az amortizáció, a felújítások hiánya a költségvetésben jelenti azt a genetikai determinációt, ami állandóan magában hordozza a hián y megjelenését, magyarul egy alulfinanszírozott rendszerben mindenki törekszik többet teljesíteni, többet költeni a betegekre, és a kasszák, a rendszer erre lehetőséget is ad, így a költségek, a kiadások óhatatlanul elszaladnak. Amíg nincsenek meg a pontos normatívák, az előírások, a kompetenciák és az ehhez rendelt finanszírozás, addig a reformok, amelyek csak a kiadási oldalt szűkítik, majd a bevételi oldalt növelik – most járulékalapszélesítésként hívjuk – , addig nem sok változik, csupán jobb évben kise bb, rosszabb évben nagyobb lesz az alapok hiánya. Nem lettek kimunkálva kellőképpen a struktúraváltásból kivezető utak. (11.20) Nem lettek kimunkálva kellőképpen a struktúraváltásból kivezető utak, így a rehabilitáció intézményei, intézményrendszere, finan szírozása, feltétele. Ma a rehabilitációban sem a munkavállalók, sem a munkáltatók nem érdekeltek. Az otthonápolásra betervezett 1,6 milliárd forint
