Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. szeptember 10 (198. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - A munkaügyi ellenőrzésről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz):
36 A Fidesz eddig minden egyes alkalommal - amikor ez szóba került - támogatta az előbb említett szándékot. Most sincs ez másként. Sajnos azonban megint az történik, amit annyira megszoktunk már a HornKuncze kormánytól, nevezetesen az, hogy a jó elképzelések és kezd eményezések is koncepciótlanul, kapkodva - finoman szólva gyenge színvonalon - kerülnek elénk. A kormány évek óta halogatta a munkaügyi ellenőrzés szerepének átgondolását, a szervezet megerősítését, a szabályok újrafogalmazását. E mulasztását most is csak részben pótolta, és alapvetően a Horn miniszterelnök úr által meghirdetett feketegazdaság elleni keresztes hadjárat keretében, a propaganda igényelte keretekben láthat csupán lehetőséget az úgymond jól eladható lépések támogatására. A Bokroscsomagot követ ő lázas kapkodásban megszületett elgondolás az ellenőrzésnek azt az oldalait domborítja ki, amelyekben a legkevesebb előrelépést várhatunk. Nem gondolhatjuk ugyanis komolyan, hogy a feketegazdaság visszaszorításához az adminisztratív szabályok szaporítása, és ami ebből egyenesen következik, a szabályok ellenőrzését végző bürokrácia növelése a legmegfelelőbb út. Konkrétan szólva kifogásoljuk azt, hogy Magyarország máig nem ratifikálta a munkaügyi igazgatásra vonatkozó nemzetközi egyezményeket, így az e körbe tartozó ILO 81es számú egyezményt a munkaügyi felügyeletről, a 129es számú egyezményt a munkaügyi felügyeletről a mezőgazdaságban, és a hozzájuk tartozó ajánlásokat sem. A jelenleg előttünk lévő törvény nem ellentétes ezekkel a normákkal, viszont számos ponton szűkebb azoknál. Szerencsésebbnek tartottuk volna, ha az előbbi nemzetközi egyezmények ratifikálására került volna sor először, majd ezzel összhangban került volna sor a törvényi beterjesztésre is. Másodsorban. Konkrétan is kifogásoljuk, hogy a fek etegazdaság elleni keresztes háborúban eltervezett bürokratikus kötelmek ellenőrzésére a jelenlegi apparátus nincs felkészülve. Eddig az ellenőrzésnek nagy része munkavédelmi, munkabiztonsági tárgyú volt, és a munkaügyi ellenőrzésekről is úgy nyilatkoztak, hogy azok csekély száma hosszadalmas és bonyolult eljárásokat takar. Harmadsorban a problémát érzékelte az előterjesztő is. Ennek tudható be a hevenyészett költséghatékonyságszámítás, amelyet e javaslathoz mellékeltek. Nem tudjuk azonban, hogy az új fela datra honnan kerül nagy hirtelenjében kétszáz új ember, mennyi ideig tart ezek kiképzése, nem világos, hogy a mellékelt költséghaszonszámítás tartalmazzae ezek költségét. Nem világos a közölt összegek költségvetési forrása sem. Talán csak nem a munkanélk üliek ellátására vagy az aktív foglalkoztatáspolitikára szánt összegeket kívánja megcsapolni a kormány ennek fedezésére? Természetesen, ahogy szokás, mindezt a Munkaerőpiaci Tanács előzetes hozzájárulása nélkül. Sokszor, sok alkalommal elmondtuk már, hogy nem támogatjuk ezen összevont alap kialakítását, elsősorban azért, mert kevésbé teszi átláthatóvá a pénzek elköltését, és ráadásul azzal, hogy minden feladatot, minden pénzkihatást ebbe a Munkaerőpiaci Alapba próbál szembeállítani, azzal egyértelműen továb b növeli az évi munkaköltségeket, és egy átláthatatlan, bizonytalan és munkanélküliséget gerjesztő helyzetet eredményez. Helyeseljük azonban azt az elgondolást, hogy az esetleges bevételek - hiszik, hogy látjuk, emlékszünk még a tavalyi költséghaszonszámí tásokra a társadalombiztosítási kintlevőségekkel kapcsolatosan - az évek óta csökkenő foglalkoztatáspolitikai pénzeket szaporítsák, tehát ezzel a szándékkal egyetértünk, de határozottan az ellen vagyunk, hogy a munkanélküliek pénzét az állami bürokrácia hi zlalására fordítsuk. Összességében ezt a törvényjavaslatot a feketegazdasággal kapcsolatosan egy szükséges lépésnek látjuk, ennek a szabályozási részleteivel zömében egyetértünk, s ugyanakkor támogatjuk a miniszter úrnak azt az elgondolását, amit az expozé ban kifejtett, nevezetesen, hogy adócsökkentéssel, az évi munkaköltségek csökkentésével ösztönözni kell a feketemunka visszaszorítását, tehát a feketemunkára való késztetést és érdekeltséget.
