Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 27 (231. szám) - Bejelentés a bírák, az ügyészek, a bírósági és ügyészségi dolgozók előmeneteléről szóló 1990. évi LXXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat visszavonásáról - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1997. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának megkezdése - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF):
3498 Szóltak itt képviselőtársaim már a kiadások alakulásáról. Mindazokkal egyetértek, akik úgy gondolják, hogy az egészségügyi kiadások egész részaránya csökken a nemzeti jövedelemhez viszonyítva, és ezért csak részben felelős a GDP növekedése, rész ben van ezzel összefüggésben. Különösen csökkent a gyógyítómegelőző előirányzat aránya, és különösen csökkent a prevencióra és a járóbetegellátásra fordított pénzeszközöknek az aránya. Való igaz, hogy a jelenlegi egészségügyi költségvetésben nincs benne a 17,5 százalékos béremelés lehetősége, való igaz, egyetértek azokkal, hogy csak akkor van megtakarítás a kórházi struktúraváltásból, hogyha a kórházi teljesítmény is csökken. Ha változatlan marad az 1000 lakosra jutó 233 kórházi igénybevétel, akkor könnye n belátható, hogy nincs különösebb megtakarítás ebben a költségvetésben, legalábbis nem olyan mértékű, ami fedezete lehetne a bérmegtakarításnak. Egyetértek azokkal, akik azt mondják, hogy szükség van egy tartalékképzésre, hogy szükség van a végkielégítés külön célelőirányzatként történő feltüntetésére, hogy szükség van új kórházi finanszírozásra; én ezt tovább folytatnám újabb gorombaságok kimondásával, hogy szerintem szükség van a nagy értékű diagnosztikus beavatkozások és gyógyító eljárások szabályozásár a, az igénybevétel szabályozására, és szükség van várólistára. Mert a várólista még mindig jobb annál, mintha novemberben közöljük, hogy innentől kezdve nem tudunk ilyen és ilyen műtéteket elvégezni. Ezért tehát azt gondolom, hogy ezt is a jövő évben el ke ll rendeznünk. Szükség van a gyógyszerkassza átalakítására, a készpénzellátások, a rokkantnyugdíj, a házi betegápolás és a célelőirányzatok keretének az átvizsgálására és módosítására. Befejezem, mert lejárt az időm. Azt gondolom, hogy szabályozások nélkül, a bevételi oldal áttekintése nélkül és a társadalombiztosítási kiadások belső struktúrájának az átrendezése nélkül valóban nem terjeszthető be egy megbízható és megalapozott költségvetés, de képviselőtársaimmal, rem élem ellenzéki képviselőtársaimmal is azon leszünk, hogy sokunk számára ez a költségvetés megalapozottabbá váljék, és így elfogadhatóvá is. Köszönöm figyelmüket. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Megköszönöm Csehák Judit képviselő asszony felszólalását. Most soron következik Kis Gyula képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum részéről, őt követi Schwarcz Tibor képviselő úr, a Magyar Szocialista Párttól. Megadom a szót Kis Gyula képviselő úrnak. DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF) : Köszönöm, el nök asszony. Köszönöm a figyelmet. Tisztelt Ház! Van egy közmondás, azt mondja, hogy: más kárán tanul az okos. Akkor most meg kell kérdezni, hogy minek minősül az, aki a saját kárán sem tanul? Ugyanis az idén beterjesztett társadalombiztosítási költségveté s pontosan azokkal a hibákkal terhes, mint a tavalyi vagy a tavalyelőtti, ugyanolyan megalapozatlanok a bevételek és a kiadások, és nemhogy sokkal reálisabb lenne – mint az államtitkár úr mondja – , hanem véleményünk szerint, a Magyar Demokrata Fórum vélemé nye szerint az Állami Számvevőszék véleménye irányadó ebben a kérdésben, hiszen a cigány mindig a maga lovát dicséri, a független Állami Számvevőszék szerint ez bizonytalanabb és megalapozatlanabb a múlt évinél. Persze, amikor az ember más kárán próbál tan ulni, és a sajátján sem képes tanulni, akkor saját magamnak is feltehetem a kérdést, hogy akkor miért beszélek itt, uraim, hiszen nem tanultam saját káromon sem. Hat éve hányom a falra a borsót, és hogyha ezt a borsómennyiséget összelapátolnám, már én lenn ék az ország legnagyobb terménykereskedője. Ugyanis hat éve beszélek arról, beszélünk arról, hogy a társadalombiztosítás költségvetései azért megalapozatlanok, mert nem növelhető a társadalombiztosítási járulék összege, így is százalékosan képtelenül magas , de ez azért ilyen képtelenül magas, mert a munkabérhez arányítjuk, márpedig a munkabér egy tizede a nyugateurópai átlagnak, noha a termelékenység csak egy ötöde. Tehát kétszer kevesebb az azonos megtermelt értékre jutó munkabér ma Magyarországon, és err e vetítve
