Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 27 (231. szám) - Bejelentés a bírák, az ügyészek, a bírósági és ügyészségi dolgozók előmeneteléről szóló 1990. évi LXXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat visszavonásáról - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1997. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának megkezdése - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF):
3499 magas valóban a társadalombiztosítási járulék, noha abszolút értékben igenigen csekély, és nem fedezi a kiadásokat. Ezzel együtt minden évben beterjeszti a Pénzügyminisztérium, hol a képviselők segítségével – mint ahogy tavaly történt – a saját elképzeléseit a társadalombiztosítási önkormányzatok reálisabb, megalapozottabb, egyszerűen a helyzet ismeretéből eredően hitelesebb költségvetésével szemben, hol mint idén történt, az idén júniusban elfogadott "Kiss – Matyiféle" törvénymódosítás alapján tö rvényes lehetőségük nyílt arra, hogy amennyiben a társadalombiztosítás júliusig nem készíti el a költségvetést, a kormány terjeszthesse be, elkészítette. De ugyanez a törvény felhatalmazást ad a kormánynak arra, hogy amennyiben nem egyeznek meg a beterjesz tendő költségvetésről, akkor is a kormány terjeszthesse be. Ezt a 22es csapdájának hívják az irodalmi példák szerint, de tény az, hogy az csak egyszerűbbé teszi a kormány eljárását a megerőszakolására az önkormányzatoknak, és ezek után valóban kérdés, hog y miért van szükség önkormányzatokra, hiszen mind a bevételeiket, mind a kiadásaikat, mind a költségvetésüket a Pénzügyminisztériumban készítik. (11.00) Ezért kell Ungár Klárának azt mondanom, hogy nagyon kellemes helyzetben lehetett eddig egy kormánypárti képviselő, amikor a kórházcsődökért, az egészségügy összeomlásáért a társadalombiztosítási önkormányzatra mutogathatott, mondván, hogy ők döntenek. Csakhogy, kedves képviselő asszony, a költségvetést a kormány, a Pénzügyminisztérium előterjesztése alapján önök fogadták el – az idei költségvetést – , és ez a költségvetés születésénél fogva tartalmazta azokat a hiányokat, mint arra egykor felhívtuk a figyelmet, amik most a csődökhöz vezettek. Jövőre már ezt a kifogást sem mondhatja el, hiszen egyértelműen, be vallottan a Pénzügyminisztérium költségvetését tárgyaljuk és nem az önkormányzatok költségvetését. Talán nehezebbé válik a helyzetük jövőre, amikor érvelni kell ezzel kapcsolatban. Tehát a Pénzügyminisztérium beterjeszt egy költségvetést, nem veszi figyele mbe az idei folyamatokat, nem veszi figyelembe az időközbeni változásokat, s ez a költségvetés bizony ugyanolyan, mint az egykori tervszámok – a Tervhivatal által készített tervszámok – , ugyanúgy tökéletesen a vágyakat és nem a realitásokat tükrözi, mint a hogy a tavalyi sem, és erről az embernek óhatatlanul eszébe jut, hogy volt időszak, amikor a pártközpontból megtelefonálták a meteorológiai intézetnek, hogy milyen idő legyen május 1jén, vagy eszünkbe jut, hogy Zsdanov elvtárs a szovjet írók '937es kongr esszusán azt mondta, hogy "Elvtársak, alkossanak remekműveket!". Most önök mondják azt társadalombiztosítás önkormányzatának, hogy, uraim, tegyenek csodát! Ezzel a költségvetéssel jöjjenek ki, járjanak a vizen, és aztán majd úgy a nyár közepén kiderül, hog y nemhogy a vizen nem tudnak járni, de még úszni sem tudnak. És akkor megint lehet rájuk mutogatni. Előbbutóbb véget kéne vetni ennek a hihetetlenül rövidlátó gyakorlatnak, és legalább a kormánypárti és ellenzéki képviselők abban egyezzenek meg, hogyha eg y sötét szobában kergetünk egy macskát, akkor mi nem kiabálunk időnként, hogy megvan, megvan, ellentétben önökkel, akik mindig megtalálják a nullszaldós költségvetés pénzügyi lehetőségeit, noha tudják, hogy az a macska egyáltalán nincs is a szobában. Tehát legalább odáig jussunk el, hogy ne áltassuk egymást olyan kérdésekben, amelyekről az élet nagyon hamar be fogja bizonyítani, hogy sajnos megint az ellenzéki képviselőknek van igazuk. Nagyon hamar ismét hivatkozhatunk az idei költségvetési vitában elmondot takra, s megint alkalmat adunk ezzel Vancsik Zoltán úrnak, hogy gúnyolódjék azon, hogy a klasszikusokat idézzük. Nem, nem a klasszikusokat. Mi kevésbé vagyunk járatosak, mint a kormány képviselői, mint a Pénzügyminisztérium köztisztviselői, sokkal kevesebb adat áll a rendelkezésünkre, tehát nem lehetünk okosabbak. Csak minket nem köt a köztisztviselői fegyelem. Ez a különbség képviselő és köztisztviselő között, és mindegyikük, akik készítik és elénk terjesztik, tudják, hogy ezek nem valós adatok, csak ők ez t nem mondhatják. Mi mondhatjuk. Akkor próbáljuk meg legalább az igazságot mind a két oldalon kimondani. Addig, amíg mi is nem válunk végleg köztisztviselővé. Remélem, hogy erre – legalábbis az elkövetkezendő rövid időn belül – nem kerül sor.
