Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 27 (231. szám) - Bejelentés a bírák, az ügyészek, a bírósági és ügyészségi dolgozók előmeneteléről szóló 1990. évi LXXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat visszavonásáról - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1997. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának megkezdése - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. SZILÁGYINÉ CSÁSZÁR TERÉZIA (KDNP):
3487 Igazán szomorú, hogy ez sem marad el társai mögött, ami az előkészítetlenséget, átgondolatlanságot és a felelőtlenséget illeti. Azt már megszoktuk az elmúlt két évben, hogy a törvénytervezetekhez hatástanulmányokat nem kapunk, az azonban vég képp elfogadhatatlan, még akkor is, ha megpróbálják kormánypárti oldalról magyarázni, hogy az előterjesztő – törvénysértő módon – nem mutatja a költségvetés tervezetében a '95. évi tényadatokat és a '96. évi várható teljesítést. Ezáltal lehetetlenné tesz m inden szakmai összehasonlítást. Azt gondoljuk; szándékosan, hogy szakmai munkájának hiányosságai ki ne derülhessenek. Az Országgyűlés párhuzamosan tárgyalja az jövő évi állami költségvetést is, amelyben nem találjuk azonban a társadalombiztosítási alapokna k nyújtott támogatást, hiszen ezt a költségvetést nullszaldóval állította be a Pénzügyminisztérium. Az államtitkár úr optimista, a nullszaldó tartható. A Számvevőszék pesszimista ebben a kérdésben. Azonban – azt gondolom – mindenki tudja, és egyes szakmai előrejelzések szerint ez a költségvetés nem nullszaldós, hanem máris mintegy 20 milliárd forintos hiányt tartalmaz. Elég ha csak arra utalok, hogy tegnap este a lemondott népjóléti miniszter mintegy 2025 milliárd forintot kért volna a magyar egészségügy r észére, hogy az működőképes maradjon. A kormány azonban erről nem vesz tudomást, a tervezésben és a kivitelezésben a realitásoktól távol tartja magát, veszélyeztetve ezzel a nyugdíjasok és az egészségügy alapvető biztonságát. Nagyon nehéz helyzetben vagyun k, hisz nem lehet megítélni a közölt összegek realitását, már csak azért sem, mert a tervezés alapjául szolgáló bevételt garantáló jogszabálytervezetek – a mostani parlamenti vita során – jelentősen módosultak. Csökkent az egészségügy hozzájárulás mértéke, továbbra is biztosítási alapon marad az egészségügy, és még sorolhatnám tovább. Ezek után joggal merül fel bennünk a kérdés, hogy mi maradt meg ebből a törvénytervezetből – ma még használható – vitaanyagnak? Mindez azonban egy dolgot bizonyít, ékesen muta tja a Népjóléti Minisztérium és a Pénzügyminisztérium szakmai munkájának hihetetlenül alacsony színvonalát, azt az állandó vezetési válságot, ami ezt a szférát jellemzi. A Népjóléti Minisztérium ágyszámleépítési törvénye ma már a társadalom számára bukott koncepciónak tekinthető, amelynek végrehajtása ellen az egész országban tiltakoznak a betegek és az egészségügyi dolgozók. Pénzügyileg megtakarítást nem garantál, az év elején a kormány és az érdekképviselet által megkötött béremelésre nem nyújtott fedeze tet, noha a népjóléti miniszter ezt az év első felében többször – minden ellenzéki kritikával szemben – hangoztatta. A jövő év azonban ebből a szempontból sajnos még bizonytalanabb. Ma senki sem tudja az egészségügyben, hogy mit hoz a holnap, hisz december elsejétől több kórházban, kórházi osztályokon nem volna szabad felvenni új betegeket, és január elsejétől ezeket be kellene zárni. Mire lesz elég ilyen körülmények között a működő egészségügyre fordítható 13,5 százalékos többlet, amely sem a béreket, sem a dologi kiadásokat nem lesz képes fedezni. Hihetetlen káoszt okozott eddig a kormány ezen a területen, melynek negatív hatásai a betegellátásban jelentkeztek és fognak jelentkezni. Újságcikkek szólnak a várólistán szereplő betegek haláláról, akik műtőaszt alra kerülve – időben – elkerülhették volna végzetes sorsukat, ha lett volna kapacitás a szükséges beavatkozások elvégzésére. Eközben a tárca vezetői a kapacitáscsökkentés szükségességéről szólnak útonútfélen. Ha a most benyújtott paraméterekkel ezt a tör vényjavaslatot a parlament elfogadja, a helyzet sokkal súlyosabb lesz, mint eddig. Ha megtörténik a végzetes ágyszámcsökkentés, és betegek ezrei szorulnak ki a kórházi osztályokról, teljesen joggal vetődik fel a kérdés, lesze elegendő gyógyszer, gyógyásza ti segédeszköz vagy otthonápolási kapacitás az ellátásukhoz. Hihetetlen felelőtlenséget mutat a tervezet ezen a területen is. Csak 6,5 százalékkal nő a gyógyszerek társadalombiztosítási támogatása jövőre, miközben több ambuláns beteg szorul majd rá,
