Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 27 (231. szám) - Bejelentés a bírák, az ügyészek, a bírósági és ügyészségi dolgozók előmeneteléről szóló 1990. évi LXXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat visszavonásáról - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1997. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának megkezdése - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP):
3479 Úgy gondolom, hogy nem állja meg a helyét az az általános megállapítás sem, amelyet ugyancsak a Szabad Demokraták Szövetsége, mint kisebbik kormányzópárt összegezett, hogy nagyobb elvonás már lehetetlen, és ezt az ellenzéki képviselőkn ek is be kell látniuk. Természetesen – én úgy gondolom – a Független Kisgazdapárt semmiképpen sem a nagyobb elvonásokra épít, sőt, az eddigi elvonásokat is már olyan magasaknak tartja, amelyek sarc jellegűek, éppen elégszer fejtettem ki ezt a fogalmat, a F üggetlen Kisgazdapárt használja rendszeresen a tbköltségvetéssel kapcsolatban. Itt tulajdonképpen egy sarcról van szó. (9.20) Itt, én úgy gondolom, a pazarló gazdálkodást és sok minden egyebet kellene megszüntetni, ezért engedjék meg, hogy rendhagyó módon mindjárt azzal kezdjem, hogy a Független Kisgazdapárt mit javasol a tb rendbetételére. Én azt hiszem, a dolog lényege az, hogy mindenekelőtt le kell szorítani az inflációt. Amíg ez nem történik meg, a tb nem hozható rendbe. A gazdasági növekedést mindenki számára felismerhető módon végre el kellene indítani. Egy gazdasági növekedés nélkül a társadalombiztosítás ugyancsak nem tehető rendbe; vissza kell szorítani a feketegazdaságot, de – amint az ismeretes – ennek az eszközei elsősorban gazdaságiak kell hogy legyenek, enélkül a tb ugyancsak nem hozható rendbe. És végül: át kell világítani. Ezt minden évben elmondjuk, sajnos, eredménytelenül. Tehát át kell világítani a társadalombiztosítást, éppen azért, hogy a pazarló pénzelköltési mechanizmusok megszüntethet őek legyenek. Amíg mindez nem történik meg, addig a hiány újratermelődik, és hiába vet ki a Szabad Demokraták Szövetsége az MSZPvel közösen újabb és újabb sarcokat a társadalomra, ez semmilyen megoldást nem hoz. Hogy ez mennyire igaz, engedjék meg, hogy m indjárt egykét összehasonlító adattal rávilágítsak! 1995ben a kormány nullforintos hiányt tervezett, és lett – az állandóan emelkedő sarcok dacára – a hiány 43 milliárd forint. 1996ban tovább nőttek a társadalommal szembeni sarcok, és a tervezett 17,8 m illiárd forinttal szemben a valóságos hiány 6070 milliárd forint. Erre a Független Kisgazdapárt még időben, tehát a 17,8 milliárd forint előterjesztésekor felhívta a figyelmet; annál inkább megdöbbentő, hogy ezt nem vették figyelembe. Úgy gondolom, hogy 1 997ben pedig a tervezett nullforint hiány helyett 50 milliárd forinttal lehet számolni. Tehát ezek egyértelműen igazolják, hogy hiába vetnek ki újabb és újabb sarcokat a társadalomra, a hiány állandóan nő. A Független Kisgazdapárt álláspontja szerint a je lenlegi előterjesztésre a ködösítés a jellemző. Ha ezt kifogásolnák a kormányzati oldalon, akkor pedig csak arra tudok gondolni, hogy a kormányzati előterjesztések szokott dilettantizmusa köszönt vissza ránk, hiszen kétségtelen, hogy most sem az egészségbi ztosító, sem a nyugdíjbiztosító előterjesztéseit a kormány nem tudta elfogadni, mert ezek még az ő előterjesztésénél is rosszabbak voltak. A Független Kisgazdapárt álláspontja szerint egyenesen megdöbbentőnek minősíthető, hogy 1997re sincsenek összesítő a datok, tehát nemhogy hiányzik a megelőző két év adata, hanem egyáltalán, '97re vonatkozólag sem követhetőek világosan a benyújtott adatok. Úgy gondoljuk, hogy szerencsétlen és értelmetlen újítások sorozatával méginkább megnehezítették az áttekinthetőséget . Így a törvényjavaslat formáját megváltoztatták, ugyanígy a címsorrendjét is, ráadásul ezeket a törvényjavaslat különböző helyein össze is keverték, így valóságos kutató munkát kell folytatni azért, hogy valós számsorokhoz juthassunk. A számszaki hibák so rozata is szembeötlő ebben az előterjesztésben. Hiszen nem kell messzire menni, rögtön az 1. §ban hol 4 milliárd forint kamatról és hozadékról beszél, hol 3,5 milliárd forintról – jó lett volna, ha eldönti az előterjesztő, hogy melyik szimpatikusabb számá ra a hasraütésszerűen előterjesztett számok közül. De a 2. § sem nyugtatja meg azt, aki az elsőn bosszankodva túljut, mert ott pedig a nyugdíjalap bevételei között nem jelenik meg a visszaérkező nyugdíjak 1997ben ki nem fizetett összege, amelyet az ÁSZ a tőle megszokott precizitással 1,1 milliárd forintra jelez. Tehát a
