Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 25 (229. szám) - Bejelentés mentelmi ügyben - Az ülés napirendjének elfogadása - A szociális igazgatásról és szociális ellátásról szóló 1993. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP):
3261 megélhetési támogatást kellene létrehoznunk, a most nagyon szerteágazó és az állampolgárok számra is szinte áttekinthetetlen ellátásokkal szemben, helyett. Ha ezekben egységes kritériumokat le hetne megállapítani, kiknek jár, milyen feltételek mellett jár, és ha a feltételek a társadalmi igazságosságnak megfelelnek, akkor viszont járjon, még egyszer mondom, ne kényekedvétől függjön, gondoskodjunk valami formában az érintett embertársakról, de m égsem használom az "állampolgári jogon járó minimálisan garantált ellátás" kifejezést. Mert úgy tűnhet, hogy most erről beszélek. Miért nem használom? Azért nem használom, mert ha az "állampolgári jogon járó" kifejezés szerepel, akkor nehezen illeszthetők ebbe bele a vagyoni cenzusra vonatkozó megkötések, a családi jövedelemre vonatkozó megkötések. Ez az egyik szempont. A másik pedig az, hogy filozófiailag nagyon nehéz egyetérteni, különösen egy nagyon rossz gazdasági körülmények között élő országban azzal, hogy azt üzenjük az állampolgároknak, hogy "ha ti semmit sem csináltok, akkor is, állampolgári jogon mi gondoskodni fogunk ennyi meg ennyi jövedelemről számotokra". Ez az üzenet tulajdonképpen sok más ország példájából levezethetően rombolja a társadalmi erkölcsöt, rombolja a munkához való hozzáállást, még akkor is el kell ezt mondanom, ha a mai magyar valóságban nem ez a veszély. A mai magyar valóságban a katasztrofális elszegényedés problémájával kell szembenézzünk, tehát nem hirtelen szakadna ránk az, h ogy az emberek most erre a 8000 forintos segélyre ácsingóznak, és nem veszik ki a részüket a munkából, mert egyébként rengeteg állás közül ... nem erről van szó. De mégis, amikor egy ellátási rendszert fölépítünk, akkor olyant kell fölépítenünk, hogy abba lehetőleg filozófiai hiba ne legyen. Ugyanakkor arra is rá szeretnék mutatni, hogyha egy ilyen megélhetési támogatás létrejön, akkor ebbe bele lehet vinni olyan feltételrendszereket, amelyek a társadalom közös céljai felé mutatnak. Konkréten, az anyaság és a gyermekek szülésének a honorálását tartanám egy nagyon fontos elemnek, hogyha egy ilyen általános ellátó rendszer megszületik, akkor az a tény, hogy valaki több gyermeknek adott életet, az szerepeljen a kritériumok között, de szerepeljen a jogosultság e lérése dolgában. Tehát magyarán, azokat az édesanyákat, akik több gyermeket hoztak, a világra és megélhetéseikkel alapvető problémák vannak, ezen a címen juttassuk hozzá egy megélhetési támogatáshoz. Tisztelt Képviselőtá rsaim! Rengeteg apró gondolat van még ebben a törvényben. Mindezeknek a részletes taglalása talán indokolatlanul venné igénybe a tisztelt Ház idejét. Azért kötelességemnek érzem, hogy megemlítsek egykét olyan szempontot, amit jónak tartok a törvényterveze tben. Jónak tartom, hogy amíg ilyen külön lakhatási támogatás van, hiszen az is berakható lenne az általam előbb említett egységes rendszerbe, annak a megállapításánál ugye az egy évet, illetve ha fűtés volt az indok, akkor a fűtési szezont választják, csö kkenti talán az adminisztrációt, növeli a biztonságot. Én a magam részéről jónak tartom azt, hogy a falugondnok megjelent ebben a törvénynormaszövegben. Gondként viszont fölvetem, hogy a falugondnoknak itt most adunk egy feladatot vagy legalábbis egy lehet őséget egy többletfeladatra, de vajon adunke eszközt hozzá? Hiszen e nélkül nagyon nehezen megy. Ugyancsak elvarratlannak érzem azt a mondatot, hogy a hajléktalanok ellátásával kapcsolatban elsősorban a fővárosnál a Népjóléti Minisztérium hozzájárul az el látáshoz, a költségekhez. Mit jelent ez? Mikor, hogyan, mennyivel, ki dönt róla, hogy lehet tervezni? Ezek mind csak egy ilyen üres mondat formájában jelennek meg, megítélésem szerint pontosabban kellene fogalmazni. Hiszen azok, akik a konkrét munkát végzi k, azoknak tervezhető összegekkel kell rendelkezniük és nemcsak egyik költségvetési évről a másikig. Több képviselőtársam említette, hogy a gyökerekig is le kellene hatolni. Érdekes volt, már az előbb idéztem Szabó Sándorné előttem szóló képviselőtársunkna k azt a megközelítését, hogy egyedileg vizsgáljuk meg, hogy ki miért lett tartósan munkanélküli. Biztos hogy így ki lehet szűrni néhány embert, vagy lehet ezt testre szabottan segíteni. De itt, a magyar parlamentben avval is foglalkoznunk kellene – és kell is – , hogy egyáltalán mi a tartós munkanélküliség makrogazdasági
