Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 25 (229. szám) - Bejelentés mentelmi ügyben - Az ülés napirendjének elfogadása - A szociális igazgatásról és szociális ellátásról szóló 1993. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése - DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP):
3254 Jó napot kívánok! Kérem képviselőtársaimat, fo glalják el helyüket. Folytatjuk délutáni munkánkat a szociális igazgatásról és szociális ellátásról szóló törvény módosítását kezdeményező törvényjavaslat általános vitájával. Az általános vitában felszólalásra következik Győriványi Sándor képviselő úr, a Független Kisgazdapárt részéről, őt követi Szabó Sándorné, a Magyar Szocialista Párt képviseletében. Megadom a szót Győriványi Sándor képviselő úrnak. DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Mélyen tisztelt Országgyűlé s! A szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény, a maga idején és az adott körülmények között, példamutatóan foglalta össze a szociális rendszer kérdéseit. Ezt főleg – ma már világosan látjuk – a Bokroscsomag intézkedé sei zilálták szét alapjaiban. Az úgynevezett gazdasági stabilizációt szolgáló törvénymódosítások okairól és hatásairól készített pénzügyminisztériumi tájékoztató a következőket írta – idézem – : "A mostani intézkedéscsomag természetesen nem tud helyettesít eni egy minden összefüggésében átgondolt és társadalmi elfogadásra méltán igényt tartó középtávú gazdasági programot és távlatos társadalmi, gazdasági stratégiát sem. Ezek kidolgozása még előttünk álló feladat. Felelősen állítható azonban, hogy e lépések s zükséges elemei a szélesebb ívű és hosszabb távú perspektívát adó, de reálisan meg is valósítható stratégiának, programnak része" – idézet vége. Az eltelt rövid időszakban most már másodszor kerül sor az 1993. évi III. törvény módosítására apróbb és kisebb módosítások mellett. Nem akarom számon kérni a törvényjavaslatot benyújtó Népjóléti Minisztériumon a Pénzügyminisztérium ígéretét a távlatos társadalmi, gazdasági stratégiáról, amelynek kidolgozását megígérték, de az mégis kétségbeejtő, hogy a társadalom számára az egyik leglényegesebb területen a módosítások nem átgondoltan, logikai rendszerbe foglalva, alapos hatásvizsgálatok alapján történnek, hanem pillanatnyi elképzelések, szituációk hatására. Különösen elkeserítő, ha azt kell tapasztalnunk, hogy az é ppen aktuális módosítás nem más, mint a korábbi reformmá kikiáltott lépés visszacsinálása, illetve a rendszerszemléletű változtatás helyett a törvényszöveg toldozgatása, foltozgatása. A szociális ellátások területén a Bokroscsomag egyik húsba vágó intézke dése volt a jövedelempótló támogatás 24 hónapra való korlátozása. Ezt azzal indokolták, hogy így munkára lehet késztetni az embereket, akik mindenáron a létminimum alatt kívántak és kívánnak – furcsa módon – élni. A jogszabály azzal számolt, hogy előbbutó bb csak javul az ország gazdasági helyzete, ezért az idézett korlátozás 1996. szeptember 30ával lépett életbe. Napjainkra azonban be kellett látni, hogy a helyzet korántsem javul, és jelentős az a tömeg, amely változatlanul nem foglalkoztatható, de a bölc s törvénymódosítás következtében szociálisan lehetetlen helyzetbe került. Vagy téves elképzelés alapján megalapozatlanul, korlátlanul jövedelempótló támogatás adott szakaszát a törvény visszavonja. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy beemelik a törvénybe a rendszeres szociális segély kategóriáját, illetve kiterjesztik ezt – idézem “az aktív korú nem foglalkoztatottakra." A javaslat tartalmát vizsgálva, azt kell mondanunk, hogy ismét egy nem kellően átgondolt megoldással állunk szemben, pedig a megfelelő alt ernatívák végiggondolása igazán bőséges időt biztosított a rendelkezések megvalósítására. Az első javaslat azt jelenti, hogy a rendszeres szociális segély a rokkantak, vakok, illetve az időskorúak részére olyan mértékű, hogy segéllyel együtt jövedelmük elé ri az 1997. évben a 9200
