Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 19 (227. szám) - A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetésről szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása és lezárása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - FRANCZ REZSŐ (MSZP):
3108 hírehamva nincs. Könnyen lehet azt mondani, hogy ez a vállalkozások körébe tartozó kockázatnak a körébe tartozik. Azonban a term elés ciklikussága és a magas tőkeigény, valamint a hozzákapcsolódó alacsony nyereségráta, a felhalmozott tőke hiánya miatt, a termelők kiszolgáltatottságából következően, egy ilyen körülményt nem bír ki a termelők sokasága. Tehát ezt enyhítendő, mindenféle képpen társadalmi szolidaritásra, társadalmi támogatásra van szükség. Hiszen a lakosság élelmiszerellátása is ettől függ. A világ fejlett országaiban mindenütt támogatják a mezőgazdaságot. Ez természetesen nem kis gondot okoz a különféle export- és külpiac i helyzetekben, hiszen a támogatások versenyéről is van ezáltal szó. A nagy dilemma az, hogy a támogatás mikéntje. Korábbi hozzászólásokban utaltak rá, itt Nacsa János képviselőtársam is az előbb, hogy mennyi szociális elem van a mezőgazdasági támogatásokb an. Ezt két oldalról is meg lehet közelíteni. Egyrészt elviselhető árakon tartani az élelmiszergazdaság termékeit, másrészt egy jövedelemtámogatást adni a vidéken élőknek, hogy maradjon vidéken, ne növelje a városi munkanélküliek hadát, és tartsa a környez etét kultúrállapotban. Vagy lehet adni termelői támogatást, amely egyértelműen az árualapok növekedésére ösztönöz. Vizsgálandó, hogy milyen összeg lenne szükséges a termelés ösztönzésére, és milyen mértékig, milyen bővülő árualapra van szükség a hazai és a külpiaci lehetőségek kihasználása érdekében. Másrészt sajnos, nem a szükséglet és az igény, hanem a lehetőség korlátai szabják meg a költségvetési előirányzatokat. Konkrétan a már emlegetett 88 milliárd forintot is, amely nem vitathatóan kevés az agrárium ban tapasztalható tőke- és jövedelemhiányhoz képest. A magasabb jövedelmezőséget az árak jelentős emelésével lehetne biztosítani. Ennek viszont a fizetőképes kereslet szűkös korlátai szabnak határt. Feltétlenül szeretnénk elérni, hogy a 88 milliárd minél n agyobb hányada jusson el a termelőkhöz, és erre irányulnak módosító javaslataink is. Különösen fontosnak tartjuk a beruházások és a termelők piacra jutási feltételeinek a támogatását. Nevezetesen, igen káros lenne, ha e kiemelt célok helyett a támogatásokr a szánt előirányzat hatékonytalan módon szétolvadna. (19.40) A támogatással kapcsolatos rendeletek számát szeretnénk csökkenteni. Ma a támogatásokat szabályozó törvények – kormány, Pénzügyminisztérium, FM, Ipari Kereskedelmi Minisztérium, aztán Földművelés ügyi Minisztérium pénzügyminiszteri egyetértéssel és földművelésügyi minisztériumi rendeletek, azok módosításaival együtt (Sic!) – , a jogszabályok oly tömegét alkotják, hogy termelő legyen a talpán, aki ezen el tud igazodni, miközben folyamatosan ezt tudja követni. Módosító javaslataink arra is irányulnak, hogy a döntések minél kevesebb minisztériumot érintsenek és a termelői támogatások átcsoportosíthatósága csak korlátozottan legyen lehetséges. Szeretnénk jobban rögzíteni, különösen a beruházási és a term elői támogatásokat. A termelők – különösen a kis- és közepes gazdasággal rendelkezők – gazdálkodásuknak segítésére és a termelés biztonságának a növelésére szükséges lenne a helyi, kistérségi integráció fejlesztésének a támogatása. Ezen termelők hitelhez j utási lehetőségei erősen korlátozottak. Egy közeli integrátor forgóalap feltöltése az általa integrált magántermelők hatékony segítőeszközévé válna, az árualapokat jelentősen növelhetné, és ezáltal a vidéki lakosság jövedelmi helyzetén kedvezően változtath atna. Rendkívül nagy különbség alakult ki az ország különböző régiói között a tőkebefektetések, infrastruktúra fejlettsége, foglalkoztatottság színvonala és a bérszínvonal, ebből következően a lakosság életszínvonala között. E különbségek csökkentésében ig en nagy szerepe lesz a Területfejlesztési Alap racionális használatának. Az előttem szólók is szóba hozták már, hogy a Területfejlesztési Alap kezelésével és ezen pénzek használatával – nem értek én azzal egyet, hogy kifejezetten a mezőgazdaságnak szánt pé nzek ezek. Olyan hiú ábrándot nem lehet követni, hogy valaha is elérhető racionális keretek között az az állapot, mint ami 198889ben volt, hogy a foglalkoztatottak 18,8 százaléka dolgozott a mező- és erdőgazdaságban. A fejlett országokban ez
