Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 13 (225. szám) - Az ülésnap megnyitása - A társadalombiztosítás helyzetéről szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SARKADINÉ DR. LUKOVICS ÉVA (SZDSZ):
2870 egyéb nyugdíjbiztosítók kedvezményeit, és működésük biztonsági garan ciáit. Ez utóbbi elem azért különösen fontos, mert akár néhány pénztár vagy biztosítós ügye esetén is az egész rendszer kerülhet válságba azért, mert a lakosság bizalma meginoghat a rendszerben. És végül egy fél percben: az egészségügy jövője kapcsán radik álisabb, tehát ennél radikálisabb változtatásokat javaslunk. Az egyetlen, centralizált egészségbiztosító helyett egy kétszintű biztosítási rendszerre teszünk javaslatot. A javaslatunk tehát - ellentétben a kormány minap megbukott tervével - nem a jelenlegi biztosítási jogviszony megszüntetésével, hanem annak továbbfejlesztésével számol. Az általunk javasolt rendszerben az egészségbiztosító nem végezne közvetlen finanszírozást, hanem a befolyó járulékok elosztását és kiegyenlítését végezné az egyes egészségb iztosítók és a pénztárak között. Ez biztosítaná, hogy senki nem esne ki ebből a biztosítási rendszerből. Sokkal rugalmasabb intézményfinanszírozást, illetve az egyéni igényeknek sokkal megfelelőbb biztosítási konstrukciók működését tenné lehetővé. Ez a mod ell még azt is megteremtené, hogy új forrásokat tudjunk bevonni az egészségügy rendszerébe. Köszönöm, tisztelt képviselőtársaim, a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok oldalán.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Megköszönöm Selmeczi Gabriella felszólalását. Tisz telt Képviselőtársaim! A házbizottság keddi ülésén a Kereszténydemokrata Néppárt kérésére állapodtak meg a frakciók abban az időkeretben, amelyet az elnök itt az ülés kezdetén ismertetett, és amire megpróbáljuk valamilyen módon figyelmeztetni képviselőtárs ainkat. Ez az időkeret természetesen csak ajánlás jellegű, így nincs módja az elnöknek - azon kívül, hogy jelzéseket ad, hogy az időkeretet túllépték , megállítani a felszólalásukat. Erre a megállapodásra azért került sor, hogy legalább az első körben azo nos feltételek között fejthessék ki a frakciók álláspontjukat. Ezért arra kérjük önöket, hogy vagy ilyen megállapodást a frakciók egymással ne kössenek, vagy ha kötöttek, akkor egymás érdekében kérjük, szíveskedjenek betartani. Most tíz perces időkeretben megadom a szót Lukovics Éva képviselő asszonynak, Szabad Demokraták Szövetsége, őt követi majd húszperces időkeretben Lezsák Sándor képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum részéről. Megadom a szót Lukovics Éva képviselő asszonynak. DR. SARKADINÉ DR. LUKOVIC S ÉVA (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök asszony, és ígérem, betartom a szükséges időt. Kedves Képviselőtársaim! Javaslom, hogy járjuk körbe egy kicsit, hogy mi legyen a jövője a magyar társadalombiztosítási rendszernek. Ezt viszont csak úgy érdemes megtenni, ha egyrészt számba vesszük, hogy egyáltalán milyen megoldási változatok lehetségesek, másrészt megvizsgáljuk azt a sajátos jogi környezetet, amelyben jólrosszul ugyan, de létezik a magyar társadalombiztosítás. Nos, ha szétnézünk a világban, a megoldási l ehetőségek szinte teljes tárházában gyönyörködhetünk, minden olyan megoldás megjelent már, ami fogalmilag elképzelhető. Nos, tehát vannak tisztán állami rendszerek, így például az egészségügy felépítése ilyen Angliában. Vagy vannak magánrendszerek, mint pé ldául Hollandiában, amely magánság tulajdonképpen annyit jelent, hogy a polgár szabadon választhat, hogy mely biztosítóval köt szerződést. És vannak úgynevezett "öszvér" rendszerek, vagyis az előző kettő kombinációi és ötvözetei, ilyen a mi társadalombizto sítási rendszerünk is. Sok vitapont között meggyőződésem, hogy abban egyetértünk - ellenzéki és kormánypárti képviselők , hogy nem lehet kész, már kipróbált formát egyszerűen átvenni és lemásolni, mert egyrészt sehol sem működik hibátlanul ez a rendszer, és minden ország hagyományai és jogfejlődése mások és mások. Számomra ebből a következtetés mindenképpen az, hogy bármelyik megoldást is választjuk, lehet azt jól, és lehet azt rosszul is csinálni. A mi feladatunk nem kevesebb, mint hogy meg kell találjuk a számunkra jó vagy legalábbis a legkevésbé rossz változatot. Ami egyrészt megfelel a mi saját hagyományainknak, polgáraink elvárásainak és nem utolsósorban az ország teherbíró képességének.
