Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 13 (225. szám) - Az ülésnap megnyitása - A társadalombiztosítás helyzetéről szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SARKADINÉ DR. LUKOVICS ÉVA (SZDSZ):
2871 Mielőtt áttekinteném a legfontosabb jogi kérdéseket, fontosnak ta rtom, hogy szóba hozzam: mi is egyáltalán ez a rendszer, hogy "társadalombiztosítás"? Megnéztem az értelmező szótárt. Eszerint a társadalombiztosítás nem más, mint "a betegekről és keresőképtelenekről való anyagi és egészségügyi gondoskodás rendszere". Enn yi, és nem több a fogalommeghatározás. Azonban bárhogyan és bármilyen formában működik is, bevételei és kiadásai vannak, hatalmas mennyiségű pénzeket kezel, és kiterjedt szolgáltatásai megkövetelik egy olyan profi szervezet működését - akár az állami szerv ezetrendszeren belül létezik, akár azon kívül , amely semmi mással sem foglalkozik. Akik tehát a társadalombiztosítással foglalkoznak, egy önálló és bonyolult szakmát képeznek. És nem túl merész a feltételezés, ha azt állítom: bármilyen változás is követk ezzék vagy következne be a társadalombiztosítás jelenlegi felállásában, többékevésbé ugyanazok foglalkoznak azzal később is, mint akik ma, cégtáblától függetlenül. Jogi kérdések. Az alkotmány, az alaptörvény összesen 17 sorban foglalkozik közvetlenül a sz ociális biztonsággal, és az egészségügyet érintő kérdésekkel. A hatályos alkotmány szövege szerint a Magyar Köztársaságban az állampolgároknak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység vagy árvaság esetén megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak. Ezekhez az ellátásokhoz a társadalombiztosításon és a szociális intézmények rendszerén keresztül lehet jutni - mondja az alkotmány. Csak érdekességként említem, hogy maga ez a kifejezés, hogy "társadalombiztosítás" az alaptö rvényben egyetlenegyszer fordul elő, és semmiféle iránymutatást arra nézve nem ad, hogy hogyan is nézzen ki ez a rendszer valójában. Pusztán egyetlen, de rendkívül lényeges kapcsolati és garanciális tényt rögzít, amelynek értelmében az alkotmányban garantá lt, tehát az állam által garantált ellátásokat a társadalombiztosítás útján is biztosítja a Magyar Köztársaság. Még 1991ben törvény született a Társadalombiztosítási Önkormányzat igazgatásáról, amelyre azért szeretnék kitérni, mert főként ebben a törvényb en esik szó az állam és a társadalombiztosítási önkormányzatok rendkívül bonyolult kapcsolatrendszeréről. E törvény értelmében a magyar jogrendben a társadalombiztosítás a szociális biztonsághoz való jog egyik legfontosabb biztosítéka. Ebben a törvényben s zerepel az a fontos megállapítás, amelynek értelmében a társadalombiztosítási ellátások megszervezése és igazgatása olyan szervezeti rendszert igényel, amely egyidejűleg - hangsúlyozom, egyidejűleg - biztosítja az érdekeltek beleszólási jogát és érdekérvén yesítési lehetőségét, valamint az állami felelősség érvényesülését. E törvény szerint tehát Magyarországon a társadalombiztosítás irányítását a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat és az Egészségbiztosítási Önkormányzat látják el. A két önkormányzat állami felü gyeletét pedig az Országgyűlés és a kormány gyakorolja. Még ebben a törvényben körvonalazódtak azok az eszközök is, amelyekkel az állam felügyeleti jogát gyakorolhatja. Így az Országgyűlés megalkotja az önkormányzatok költségvetését, meghatározza az önkorm ányzatok gazdálkodásának szabályait, vagy beszámoltatja az önkormányzatokat. Törvény mondja ki ezt a lehetőséget is. Vajon éltünke vele? Mindezek szerint a társadalombiztosítás rendszere főbb vonalaiban Magyarországon kialakultnak tekinthető, de mint már annyiszor, az elmélet és a gyakorlat valahogyan nem akar stimmelni. Az elmúlt négyéves önkormányzati működés feszültségekkel terhes időszak volt, amivel, ha tetszik, ha nem, valamit kezdenünk kell. Meglátásom szerint, ha nagy is a baj, de nem reménytelen a helyzet. Azokkal értek egyet, akik szerint a megkezdett önkormányzati utat kell folytatni, de jelentős változtatásokkal és tanulva az eddigi tapasztalatokból. (11.20) Most már megkerülhetetlenül egyértelműbbé szükséges tenni az állam és az önkormányzatok viszonyát. Erősíteni kívánatos az állami felügyelet formáit, különösen figyelve a gazdálkodás szabályaira. És emiatt jó lenne, ha az önkormányzatok sem berzenkednének, hiszen akárhogyan is alakul a társadalombiztosítás jövője, az ellátásokért való állami f elelősség félre nem tehető. Ha esik, ha fúj, a nyugdíjasnak minden hónapban vinnie kell a nyugdíjat, és a vakbélgyulladást is el kell látni.
