Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 13 (225. szám) - Az ülésnap megnyitása - A társadalombiztosítás helyzetéről szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - SELMECZI GABRIELLA (Fidesz):
2864 és önálló felelősségükre választott képviselők útján látják el a létről való gondoskodás által rájuk bízott feladatokat." Úgy gondolom, hogyha tudjuk a definíciót, akkor egyben tudjuk az elérendő célt is, és ahhoz, hogy az elérendő célhoz eljussunk, valóban társadalmi konszenzusra van szükség. Köszönöm a figyelmüket, és elnézést kérek, hogy túlléptem az időt. (Taps a kormánypártok padsoraiból.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Me gköszönöm Kósáné Kovács Magda képviselő asszony felszólalását. Soron következik Selmeczi Gabriella képviselő asszony, a Fidesz részéről, 20 perces időkeretben, őt követi majd Lukovics Éva, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről, 10 perces időkeretben. Meg adom a szót Selmeczi Gabriella képviselőnek. SELMECZI GABRIELLA (Fidesz) : Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársak! Tisztelt Államtitkár Úr! Először is köszönetet szeretnék mondani a Magyar Demokrata Fórumnak, amely lehetővé tette, hogy ma megtartsuk ezt a politikai vitanapot. Nagyon indokolt, hogy beszéljünk a társadalombiztosítás jelenéről és jövőjéről, hiszen mindkét ágazata, az egészségügy is és a nyugdíjrendszer is évek óta egyre súlyosabb válságban van. Ami még indokoltabbá teszi a mai vitanap megtartását, azaz, hogy a két ágazat alapvető kérdéseinek a megtárgyalását, hogy a kormány mindkét ágazatban folyamatosan rögtönöz, pillanatnyi elképzelései vannak, koncepciója viszont nincs. Tehát ezért is nagyon fontos a mai politikai vitanap. Érdemes áttekintenünk röviden, hogy hogyan is jutottunk el idáig. Kezdjük talán az egészségüggyel. Az egészségügy nem oly régóta a társadalombiztosítás része. '89ben még az állami költségvetés finanszírozta az egészségügyi ellátást, és a társadalombiztosí tási alap fizette a családi pótlékot. Az egészségügy 1990től a szemérmesen forráscserének nevezett BékesiCsehák megállapodás eredményeképpen lett a társadalombiztosítási ellátás. A művelet lényege az volt, hogy az akkor egyaránt nagyjából 100 milliárd fo rint kiadást jelentő tételt megcserélték, és a családi pótlék a költségvetésbe került, az egészségügy pedig a társadalombiztosítási alapba. Mivel ebben az évben - a mai napig utoljára - a társadalombiztosítási alapba több pénzt folyt be, mint amennyi kiadá sa volt, ezért az akkori kormány elvonta a pénzt az alaptól, azaz a nyugdíjasoktól és az egészségügytől. Összesen 47 milliárd forint volt az az összeg, 30 milliárd forintot tisztán a költségvetésben, 17 milliárdon pedig lakásalapkötvényt vásároltattak az a lappal. Hogy a nagyságrendekkel tisztába legyünk most, '96ban, ezért példaként elmondom, hogy az akkor elvett 30 milliárd forint az egészségügyi költségvetésnek 30 százaléka volt, tehát igen jelentős fejlesztési források kerültek elvonásra. Az akkori pénz ügyminiszter a költségvetés szempontjai szerint nem számított rosszul. Hiszen a költségrobbanással fenyegető egészségügyet sikerült elcserélnie a viszonylag jól kézben tartható családi pótlékra. Tehát nem is számított rosszul ebből a szempontból. A jelenle gi kormány családbarát tevékenység folytán ugyanis a családi pótlék kiadása mára - 7 évvel későbbre - nominálisan is kisebb előirányzatú, mint 1990ben volt. Az egészségügy kiadásai viszont 100 milliárd forintról több mint 300 milliárd forintra nőttek. Az akkori pénzügyminiszter viszont csak azt felejtette el, hogy mindössze egyetlenegy államháztartásunk van, és az abban keletkező kiadásokat mindenképpen az adófizető állampolgároknak kell megfizetniük valamilyen formában. A fenti történetet azért mondtam el és részleteztem önöknek, mert a tbönkormányzatok ügyében még igen jelentős szerepe lesz.
