Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 13 (225. szám) - Az ülésnap megnyitása - A társadalombiztosítás helyzetéről szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - SELMECZI GABRIELLA (Fidesz):
2865 De nézzük tovább az egészségügyi válság történetét! A költségrobbanás, amint várható volt, bekövetkezett. A KGSTpiac összeomlása, a gyógyszerimportliberalizáció és a gyógyászati eszközök piacán lezajlott változás eredményeképpen az egészségügy - a beszerzési árak tekintetében - pillanatokon belül világpiaci körülmények között találta magát. Így az a paradox helyzet állt elő, hogy míg az egészségügyre fordított kiadá sok GDPhez viszonyított aránya folyamatosan nőtt, a csökkenő GDP miatt az ágazat forrásai viszont egyre szűkültek. Az egészségügy válságára az előző kormányzat intézkedései félig jók voltak, félig rosszak. Az ellátás biztosítási jogviszonnyá alakítása - a jelenlegi rendszerében - hátrányokat okoz, vannak persze természetesen előnyei is. Egy olyan szisztémában, ahol a népesség - gyakorlatilag - minden tagja ilyen vagy olyan jogcímen biztosított és az ellátás hozzáférhetősége, minősége független a befizetett biztosítási díjtól, azaz a befizetett járuléktól, nincs értelme fenntartani a jogviszony igazolásához szükséges költséges adminisztrációt. A mindezen ismert hátrányok ellenére az a véleményünk, hogy ebből a helyzetből nem a biztosítotti alapú ellátás megs züntetése, amit most puccsszerűen tervezett a kormány, hanem a továbbfejlesztése lenne a járható út. Erről is fogok még a hozzászólásom végén részletesen beszélni. A reform másik jelentős eleme a finanszírozás reformja volt. Mindenképpen korszakváltozást jelentett, hogy a bázis alapú finanszírozásról áttértünk a teljesítményelvű finanszírozásra. A reform minden ellentmondása ellenére - ilyenek voltak a saját pontértékek, a teljesítményértékek alsó és felső korlátok közé szorítása , tehát mindezek ellenér e jelentős szemléletváltozást eredményezett az egészségügyben. Nem tett jót az ágazatnak az sem, hogy merőben más típusú finanszírozás lett bevezetve az alapellátásban, a szakellátásban és a kórházakban. A finanszírozás ugyanis ahelyett, hogy minél alacson yabb szinten történő ellátásra ösztönzött volna, fenntartotta, sőt, sok esetben ösztönözte az indokoltnál magasabb szinten történő gyógyellátást. Itt az indokolatlan kórházbeutalásokra célzok. A kormányprogram elfogadása után sem sok jóra számíthatott az á gazat '94ben. (10.50) Én már akkor is javasoltam mindenkinek, hogy ha első olvasásra nem dobta el az SZDSZ programját, akkor tegyen eleget a rajta található felszólításnak és őrizze meg, hogy majd négy év múlva - '98ban - számon lehessen kérni az abban l eírtakat. A szocialisták nem írtak ilyesmit, de mindezek ellenére legalább úgy tűnt, hogy a szakmailag teljesen képtelen ötletrohamoktól meg lesz kímélve ez a sokat szenvedett ágazat. Ez az állapot sajnos nem tartott sokáig, Bokros Lajos első nép- és pénzj óléti miniszter kinevezésével megváltozott a helyzet, igen jelentősen. Innentől kezdve a kormány, illetve a minisztérium számára egy probléma jelentkezett és létezett az egészségüggyel szemben, méghozzá az, hogy drága. Ennek a problémának a megoldására, mi nt elefánt a porcelánboltban a pénzügyminiszter úr szabadon tevékenykedhetett, hiszen a népjóléti miniszter nem szakmai ellensúlyként - sajnos , hanem ahogy azt már sokszor elmondtuk, szinte főosztályvezetőként funkcionált. Igaz, ez is volt a kinevezésnek az indoka. Az egészségügy területén végzett tevékenykedésnek hol az Alkotmánybíróság, hol az állampolgárok szabtak gátat, amikor megsemmisítették, illetve elszabotálták a szakmailag képtelen intézkedéseket. Nos, a volt pénzügyminiszter úr, Bokros Lajos tá vozása sem enyhítette az egészségügy sanyarú helyzetét, hiszen főosztályvezetője még nagyobb lendülettel próbálta megvalósítani távozó miniszterének elképzeléseit. Így sikerült keresztülvernie az úgynevezett "kapacitástörvényt", amelynek a megvalósíthatatl ansága épp a napokban válik nyilvánvalóvá. Nem a kiindulási feltevéssel volt véleményünk szerint probléma - mármint hogy a kórházi ellátó rendszer túlméretezette Magyarországon, ez szerintünk is az , hanem azzal volt probléma, hogy ez a túlméretezettség abból fakad, hogy itt lettek kompenzálva az egészségügyi ellátó rendszer más
