Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 13 (225. szám) - Az ülésnap megnyitása - A társadalombiztosítás helyzetéről szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. KISS JÓZSEF (MSZP):
2843 forrásteremtés rendszerében, abban is, hogy a természetbeni egészségügyi szolgáltatások igénybe vehetősége már ne függjön a hozzájárulás mértékétől - tehát az a bizo nyos, rendszerben különálló elemként működő elem valóban úgy működhessen, ahogy ez elvárható , és abban is történt előrelépés, hogy ha a hozzájárulás mértéke, tehát a befizetések mértéke, az valamilyen módon arányosabban közelítsen a társadalombiztosítás résztvevőjének jövedelem- illetve teherbíróképességéhez. Mennyire érvényesültek? A biztosítási elv erősödhetette? Én azt hiszem, hogy a mostani törvénymódosító csomagban lévő változások ezt a biztosítási elvet erősítik. Azt is meg kell persze mondani, hog y nyilvánvalóan megkapjuk a kritikát, és jogosan kapjuk meg a kritikát azért, hogy ezt a bizonyos konszenzusos javaslatot nem a parlament elé történő beterjesztés előtt alakítottuk ki, hanem a parlamenti tárgyalás folyamatában alakult ki az az állapot, ami kor meg lehetett őrizni a biztosítási alapelvet, és a járulékfizetés biztonsága nem gyűrte maga alá átmenetileg ezt az elvet. Én úgy gondolom, hogy nyilvánvalóvá kell tenni, hogy a munkavállalók és a családtagjaik a saját befizetéseik alapján; az egyéni jö vedelemmel rendelkezők és családtagjaik a saját befizetéseik alapján jutnak ellátáshoz; és az elkülönített alapokból élők - és ebben megint nem vagyunk egészen következetesek - a nyugdíjalapból, Foglalkoztatási Alapból élők a vonatkozó alapok befizetése al apján lesznek biztosítottak; miközben a rendszeres segélyből, jövedelempótló támogatásból élőknél a költségvetés, illetve az önkormányzatok költségvetése teljesíti ezt a befizetést. Úgy tűnik, közelítettünk ahhoz az állapothoz, hogy a pénzbeni ellátások a befizetésekkel arányosak; és sajnos, egy természetes velejárója a rendszernek önmagában a biztosítási alapelvek között, hogy egyes, elsősorban pénzbeni ellátások, várakozási időhöz kötöttek - ez különösen igaz a nyugdíjrendszerre; és úgy gondolom, hogy itt is egy előrelépés történt, amikor a korhatáremelésnek, úgy tűnik, hogy a társadalom által is nem elfogadott és nem szeretett, de azért igazából olyan nagyon széles körben megértéssel fogadott változatát sikerült előterjesztenünk. Az önkormányzatiság elve - úgy tűnik , mintha az utóbbi időben újra megkérdőjeleződne. Miközben nem az önkormányzatiság elvéről van szó, amikor viták folynak arról, hogy ezek az önkormányzatok hogyan működjenek, hogyan álljanak föl; kik legyenek a résztvevői; kik legyenek a szere plői; hogyan delegálják őket, vagy hogyan válasszák őket. Ez mind belül van az önkormányzatiság elvén, ez a vita. És ebben a kérdésben, én úgy gondolom, hogy az átalakulás bármelyik szakaszában a vitát érdemes tovább folytatni, és valamilyen módon konszenz usra jutni. A biztosító működésének - ahogy a biztosító egyik alapelve az önkormányzatiságnak, hogy a teherviselőket reprezentáló választott vagy delegált önkormányzatok jönnek létre , ez, azt hiszem, megvalósítható a delegálással é ppen olyan biztonsággal, mint a választási rendszerrel. A biztosító a működésének saját maga a meghatározója, tehát ő dönti el a saját működési költségvetését: mire fordítja, milyen ellenőrzési mechanizmusokat épít be a rendszerbe. A tulajdonosi jogok gyak orlásában természetesen van ellentmondás. Az egyik ellentmondás az, hogy annak idején a kormányprogramban még mi is a 300 milliárdos nagyságrendű vagyonátadást vállaltuk föl, azóta ezt a kormány módosította, és nyilvánvalóvá vált, hogy ez egy 60 milliárdos nagyságrendű vagyonátadás lehet. Persze, az is igaz, hogy a 300 milliárdos vagyon átadásának az eredeti felvállalt határideje 1994 volt, addig pedig érdemi előrelépés ebben az ügyben nem történt. Tehát ami a 60 milliárdból egyáltalán eddig megvalósult, az már ebbe a kormányzati időszakba esik. Lényeges az is, hogy törvények szabályozzák pontosan a társadalombiztosítás gazdálkodási feladatait, és ezekkel a törvényekkel valóban adós még a jelenlegi kormányzat. A másik az állami garancia elve. Ennek az elvnek az érvényesülése az egyik legvitatottabb kérdés, hiszen ez hozhat olyan helyzetbe alkalmasint egy kormányt, hogy meglepetésként jelenik meg háromnegyed év időszakában a társadalombiztosítási alapoknak jelentős költségvetési hiánya. A jelentős költségvetés i hiányt azért mondom, mert azért be kell valljuk és be kell ismerjük, hogy az eddigi költségvetésekben a hiány egy része valódi meglepetést a kormánynak és a kormányzó pártoknak sem okozhatott. De mindig előjöttek azért olyan elemek is, amik tényleg megle petés
