Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 12 (224. szám) - Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény és az ahhoz kapcsolódó egyes törvényi rendelkezések módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. BOROSS PÉTER (MDF):
2738 a parlamenti frakciók frakcióvezetőinek, azonban az országgyűlési képviselők nem kaphatták meg ezt az anyagot, tehát a kormány nem tartotta be ezt az államháztartási törvényrendelkezést. Látom, Gaál Gyula mosolyog rajta, hogy talán leh et, hogy hamarabb megkapta, mint más képviselők. (Közbeszólás: Gaál Gyula: Nem a fejezeti szintű beterjesztést küldték be.) Az első kötetét küldték be a parlamenti frakcióvezetők számára, de kizá rt dolog, ez nem jelenti azt - lehet, hogy Gaál Gyula számára azt jelenti , hogy valamennyi képviselő megismerhette volna a törvényjavaslatot. Arról már nem is beszélve, hogy a fejezeti bontású törvénymódosítást, törvényjavaslatot jóval később kaptuk meg, október közepe táján, tehát ezért nem beszélhetünk arról, hogy a kormány betartotta ezt a törvényi rendelkezést. Most a kormány, tanulva ebből az esetből, ezt egy törvénymódosításon keresztül most már rendszeres gyakorlattá kívánja tenni. A módosítás alap ján a fejezeti rész október 15éig kerül majd a tisztelt Ház képviselői elé. Ha fölmérjük azt, hogy ezt ezek után kell véleményeznie az Állami Számvevőszéknek, és a parlamentnek ezzel együtt kell majd a törvényjavaslatokat megtárgyalnia, akkor jól láthatju k, hogy a kormány nem képes betartani a határidőket, ezeket próbálja törvényi szinten is kicsúsztatni, és valószínűleg ennek az lesz a következménye, ami az idén is, hogy a törvényjavaslat vitáját teljesen összeszorítjuk, összezsugorítjuk, és nem jut arra érdemi idő, hogy a tisztelt Ház bármelyik tagja a véleményét az állami költségvetéssel szemben elmondja. Tisztelt Ház! Én tehát teljes mértékben osztom Latorcai Jánosnak azt a kijelentését, hogy ezeken a módosításokon az ötletszerűség, a koncepciótlanság m unkál. Az előttem szóló kormánypárti hozzászóló hosszasan fejtegette azt, hogy a parlamenti képviselőknek milyen felelősségük van a közpénzek, az állam bevételeinek, kiadásainak meghatározásában. Én azt hiszem, hogy egy törvényjavaslat benyújtásakor ez a f elelősség többszörösen terheli a kormányt és a kormánypárti képviselőket. Nekik kell eldönteniük azt, hogy az Országgyűlés milyen témákkal foglalkozik, azt milyen rendszerben teszi meg, és ennek mi lesz a végeredménye. Én tehát úgy érzem, hogy az a végreha jtói felelősség, ami a kormányon van, az sokszorosa annak a felelősségnek, amit itt a parlamenti képviselők és pláne az ellenzéki képviselők birtokolnak. Ezért tehát helyes volna, ha a kormány ezzel a kormányzati felelősséggel élne, nem visszaélne, és olya n törvényjavaslatok kerülnének a Ház elé, amelyet a Ház minden tagja jó szívvel megszavazhat. Sajnos ez a törvényjavaslat most nem ilyen. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Boross Péter képviselő ú rnak, Magyar Demokrata Fórum. (11.10) DR. BOROSS PÉTER (MDF) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az elhangzottak alapján valóban jogosan merül fel a kérdés, hogy miről folyik vita a Házban. Magáról erről a törvénymódosításról vagy előterjesztésről, vagy pedig az álla mháztartás ennél sokkal szélesebb körű gondjairól? Most természetesnek kell tartani, hogy amennyiben a téma felmerül egy ilyen természetű módosítás formájában is, lehetetlen nem szólni arról, ami elmaradt, ami nem e törvényből, legfeljebb e törvényből is k imaradt, amelyik nem hívja fel minduntalan a parlament és a közvélemény figyelmét arra, hogy kétkét és fél évvel ezelőtt elhangzott egy olyan nagyon hangsúlyos ígéret, az államháztartás reformjára vonatkozó ígéret, amelyet azóta sem fogalmazott meg senki tulajdonképpen azzal az egzakt pontossággal, hogy tudnánk, hogy milyen szándékok vezérelték a kormányt, amikor programjában olyan nagy hangsúlyt adott ennek a kötelezettségnek. Mi az az államháztartási reform tulajdonképpen? Részleteiben és de facto mi az? Ezt a kérdést általában mindenki kerüli, és ennek következtében nem is merül fel olyan súllyal annak részelemei, a nagy rendszerek tételes reformja és hasonló kérdések, mint amit, gondolom, az eredeti szándék valamikor körvonalazott.
