Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 12 (224. szám) - Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény és az ahhoz kapcsolódó egyes törvényi rendelkezések módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP):
2731 önkormányzatok szerepe lényegében javaslattevővé válik, mintegy tájékoztatják a kormányon keresztül az Országgyűlést arról, hogy esetleg eltérő a véleményük mindabban, mint amit a kormány az elő terjesztésben a parlament elé tár. Szeretném hangsúlyozni, hogy a vélemény semmiféleképpen nem nevezhető egyetértési jognak. A most tárgyalt javaslat szerint mindig a kormány változata kerül a parlament elé. Természetesen lehet mondani, hogy mindeddig még - úgy, ahogy - rendben van a dolog. Mert hiszen az Országgyűlés bármikor módosíthatja ezt a javaslatot saját hatáskörében belenyúlhat az éves előirányzatok egy részébe. Természetesen nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy pontosan a javaslat értelmében a kormány lehetőségei nőnek meg, hiszen a belenyúlás lehetősége mindazon a területeken, amelyeket az Országgyűlés szabadon hagy, azaz nem tart fenn magának, lényegében korlát van. Nem véletlenül fogalmaznak ezzel kapcsolatban egyes szakértők úgy, hogy amit itt javasol a kormány, az nem más, mint a költségvetési törvényben megismert tendencia további folytatása, amelynek értelmében minél több rendelkezést igyekeznek kivenni a törvényi szabályozás jogköréből. Logikus folytatása mindez annak a Kádárrendszert v isszasíró javaslatnak, hogy a kormány ismét adhasson ki törvényerejű rendeletet. Ha visszanézve megvizsgáljuk a társadalombiztosítási alapok működését, azt tapasztaljuk, hogy a működési költségek túllépése nem volt meghatározó. Az igazán súlyos hiányosságo k, a szolgáltatások, illetve azok forrásai alakulásának következményei. Mindezekből következően úgy látjuk, hogy az egyensúlyi problémákon aligha segíthet a kormány belenyúlása, viszont egy ilyen belenyúlási lehetőség mindig a források feltétlen elköltésér e fog ösztönözni, nehogy legyen mit elvenni vagy zárolni. Az 1 százalékos tartalék 10 százalékát kitevő szabad mozgást, az ellátásokra való felhasználás területén mi nem tartjuk soknak. Sőt, ahogyan Torgyán képviselőtársam felszólalásában már jelezte, mind ez igazából folyamatosan hiányos állapotot ígér, mivel a gyógyszer, a teljesítményfinanszírozás és a táppénz nyílt rendszert alkot, amelynek alakulása csak igen komoly erőfeszítéssel, mérlegeléssel is csak pontatlanul tervezhető. Tisztelettel kérdem, mi t örténik, ha az alapok hiánya az év közben valamikor körvonalazódik? Elképzelhetőe, hogy a kézi vezérléssel mindez a probléma gyorsan a törvényhozás elé hozható és ott orvosolható? Nos, nehezen. Úgy látjuk, mindez, ha most kicsi lépésekben is, de tulajdonk éppen csakis a társadalombiztosításnak önállóságát, a centralizáció ismételt fokozását jelenti. Tisztelt Képviselőtársaim! Szólni kell még egy látszatra kis jelentőségűnek tűnő dologról is, a könyvvizsgálói hitelesítésről is. Ez elvileg jó megoldásnak tűni k. Ha azonban megnézzük, felesleges. A társadalombiztosítási önkormányzatok zárszámadásait ugyanis, ellentétben a helyi önkormányzatokkal, minden egyes esetben tüzetesen ellenőrzi az Állami Számvevőszék. Ha az Állami Számvevőszék jól végzi munkáját, minden hibát feltár. Akkor teljesen felesleges az adófizetők pénzéből a vállalkozói szférához tartozó könyvvizsgálókat finanszírozni. Ha viszonyt rosszul végzi a munkáját az Állami Számvevőszék, akkor ezt nem azzal kell kompenzálni, hogy jelentős kiadásra kénysz erítjük a társadalombiztosítási önkormányzatokat, hanem az ÁSZba kell hozzáértőbb szakembereket vállalni, megválasztani. Egy másik nagy kérdéscsoport, az ugyancsak párhuzamosan tárgyalt költségvetésMagyar Nemzeti Bank adósságcsere következményeit tekinti kész tényeknek, és ehhez igazítja a szabályozást. Mivel a törvény értelmében a kincstár lesz a következőkben az állam devizában nominált adósságainak kezelője is, felhatalmazást kap a másodlagos piacokon való műveletekre is, a költségvetés rövid és hosszú távú finanszírozhatóságának alakítására. E csere miatt rendezi a javaslat szövege az árfolyamleértékelés vagy változás átértékelési határait is, de nem rendezi ennek a mintegy 200300 milliárd forintra tehető kamatvonzatát.
