Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 12 (224. szám) - Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény és az ahhoz kapcsolódó egyes törvényi rendelkezések módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - KELLER LÁSZLÓ (MSZP):
2727 még ezen számlák nem zárnak naponta nullára, de annak sincs akadálya, hogy ez már a jövő év elejétől másképp legyen. Miért is beszéltem mindezekről ilyen sokat? Azért, mert ellentmondásosnak tűnik a törvényjavaslat azon szakasza, amely a kincstári körbe tartozókat sorolja fel. Miközben érthető módon a kincstári körbe tartozik a központi költségvetés, és idetartoznak a központi k öltségvetési szervek, ugyanakkor a javaslat szerint nem tartoznak kincstári körbe az alapok, vagyis a társadalombiztosítás költségvetése, de a társadalombiztosítási költségvetési szerveket már kincstári körbe sorolja a javaslat. A fent elmondottakra való t ekintettel is alaposan meg kell fontolni az igazgatási szervek kincstári körbe történő formális bevonását. Amennyiben a kincstári körbe bevonás helyett az Áht. csak azt mondaná ki, hogy a társadalombiztosítási szervek finanszírozását a kincstári körre vona tkozó szabályok szerint kell végezni, akkor a párhuzamos munkavégzés felesleges kapacitáslekötés nélkül folytatódhatna az a működés, amit az Áht. tavalyi módosítását követően ebben az alrendszerben megvalósítottak. Egyébiránt az indoklásban megidézett korm ányhatározat szerint is csak arról van szó, hogy kincstári jellegű működést kell biztosítani. Anélkül, hogy a rendszer nincs strukturálisan megszervezve, nincs világos szereposztás, addig talán elégséges az, hogy a kincstári számlákon kincstári működési je lleggel funkcionáljon az alrendszer tovább. Két mondat azok köréről, akik a javaslat elfogadását követően nem választhatnak szabadon bankszámlát, hanem kötelező érvényűen a kincstári számlavezetést kell igénybe venniük. Különösen a médiaközalapítványoktól érkezett kedvezőtlen fogadtatásra utaló jel. Nem érzem megalapozottnak ezeket az észrevételeket. Ezek a közalapítványok jelentős nagyságú közpénzekkel gazdálkodnak. Így fokozott biztonsági, átláthatósági törekvésre elengedhetetlenül szükség van. A számlav ezetéssel ezek az intézmények és közalapítványok nem kerülnek a kincstári gazdálkodás rendjébe, és sértetlen marad a számlatulajdonosok rendelkezési joga is a kincstári számla felett. Tisztelt Ház! A javaslat szerint 1997től a kincstári gazdálkodás újabb funkcióval fog bővülni, az előzetes előirányzati fedezetvizsgálattal. Úgy ítéljük meg, azért, hogy ennek következtében a gyakorlati működtetés ne okozzon fennakadást, tágabb lehetőséget kell biztosítani meghatározott működési célú előirányzatok fejezeten b elüli átcsoportosítására. Az átcsoportosítás azonban nem lehet parttalan, megítélésünk szerint a törvényben - nagyon helyesen - a korlátokat is jól körül kell írni. Eddig nem volt kellően szabályozva az az eset, amikor az előirányzat célja és rendeltetése változatlanul hagyásával válik szükségessé az előirányzott más fejezethez csatolása. Szabályozási kiskaput zár be azzal a törvényjavaslat, hogy e tekintetben megfelelő eljárási rendet fogalmaz meg. Az 1995ös év zárszámadása során vitára adott okot a kezes ségvállalások nem kellően körülhatárolt szabályozása. Emlékezhetünk arra, hogy az Állami Számvevőszék és a kormány másképpen ítélte meg azt, hogy a kezesség és garanciavállalások mértéke meghaladtae a törvényben előírt limitet. Az államháztartási törvény a módosítást követően már egyértelmű eligazodást fog biztosítani e vonatkozásban. Vagyis a kihirdetés napja lesz a mértékadó. Igaz, ez lehetőséget biztosít arra, hogy év végén kimerített keret esetén is lehet döntést hozni, legfeljebb a kihirdetést kell át tolni a következő évre. Arra számítunk, hogy komoly vitát fog kiváltani a kormány azon szándéka, amivel mi persze azonosulni tudunk, hogy az Országgyűlés által nem védett előirányzatok zárolását kiterjeszti az államháztartás alrendszerére is. Ha az elmúlt évek folyamatait nézzük, nem tekinthetünk el attól a ténytől, hogy a kormányra nem csupán a központi költségvetés miatt hárul fokozott felelősség, hanem az államháztartás többi alrendszere miatt is. Tapasztalhattuk, hogy mindig utólag, amikor már a feszült ség megnőtt, van lehetőség a beavatkozásra.
