Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 11 (223. szám) - A Magyar Nemzeti Bankról szóló 1991. évi LX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - NAHIMI PÉTER (MDF):
2678 monetáris stratégiai kérdésekben a javaslat által bevezetendő új intézményen, a jegybanktanácson keresztüli testületi vezetést a napi, operatív kérdésekben az elnöki vezetéssel." Adva van tehát egy operatív elnöki vezetés, a monetáris politika megvalósításában, és adva van egy a monetáris politikát kialakítani hivatott testületi vezetés. Ez két külön dolog. És akkor, amikor a jegybanktanács tagjainak, különösen pedig az alelnököknek a jelölésében így vagy úgy, de erősebb jogosítványokat adunk a jegybank elnökének, annak, akinek tehát elsőrendű feladata a monetáris politika megvalósítása, akkor ezáltal a két irányítási modell között fennálló - szerintem kívánatos - egyensúlyt ássuk alá, és billentjük el a jegybank elnökének személye felé. A Magyar Demokrata Fórum módosító indítványai, amelyeket szintén szándékunkban áll benyújtani, a jövőben éppen erre, ennek a kérdésnek a rendezésére fognak irányulni. Egyetértünk természetesen az elnök úrral, tehát éppen Surányi elnök úrral abban, hogy a jegybank függetlensége nem azonos a jegybankelnök függetlenségével. Nem is szeretném ezt a mostani felszólalást kizárólag a jegybank elnökének személyére kihegyezni, van itt más kérdés is. Az a kérdés is, amelyet Kósa képviselő úr jelzett, de akkor van har madik kérdés is. Nevezetesen, az összeférhetetlenséget, amelyet ez a törvény kimond, nemcsak a jegybanki alelnökök részére kell kimondani. Számos példa van arra, hogy a jegybanki vezető beosztású tisztségviselők kereskedelmi bankok igazgató tanácsaiban vag y más vezető testületeiben foglalnak el nagyon komoly pozíciókat. Ez egyrészt jelent azért számukra egy elvitathatatlanul nagyon komoly információkban megmutatkozó előnyt - az információ konvertálható, ugye, gazdasági javakra, néha többet is ér, mint a gaz dasági javak; másrészt pedig bizonyos esetekben kézzel fogható gazdasági előnyöket is jelenthet likviditási hitelek és egyéb hasonló lehetőségek elosztása esetén. Ezért tehát az összeférhetetlenséget a törvényben szereplőnél erősebben kívánjuk megállapítan i. Azután szerepel a törvényben bizonyos szakmai szűrő is, részben az alelnökök, részben a jegybank elnökének személyére. A közeljövőben ama bizonyos két jegybanki alelnök körül kirobbant botrány azonban azt mutatja, hogy lehet valaki kiváló pénzügyi szake mber - és aziránt semmi kétségünk nincsen, hogy Surányi elnök úr tökéletesen megfelel a törvényjavaslatban szereplő szakmai kritériumoknak , de lehet, hogy a jegybankelnök esetében ezek megint csak szükséges, de nem elégséges feltételek. Hiszen lehet most nyilatkozni, lehet különböző álláspontokat elfoglalni, lehet visszamenőleg értelmezni az akkor megtörténteket, de tulajdonképpen mindenki tudja, mi is itt, meg a nagyvilágban is, hogy valójában mi történt. (19.00) Önök valószínűleg éppen annyira ismerik a nemzetközi sajtónak a reagálását erre a kérdésre, mint jómagam, Handersbachnak a cikkét a magyar sajtó is idézte: a leváltott vezetőket a politikusoknak áldozatul dobta, ezzel nem szerzett barátokat a nyugati bankvilágban. Mindezt a politikai taktikákat f olytató Surányi számlájára írják, és öngólnak minősítik. Az eset nem nélkülöz bizonyos tragikumot, megdöbbentette a német és osztrák bankárokat és így tovább. Ez azt jelenti tehát, hogy lehetne tovább folytatni a taxatív felsorolását azoknak a kritériumokn ak, amelyek számunkra, a magyar parlament képviselői számára, az ideális bankelnököt leírhatóvá teszik. Magam személyesen - magánvéleményként mondom - némi szkepticizmussal viszonyulok ehhez: nem lehet olyan hosszú listát közzétenni, akármilyen vezető tisz tségviselőre vonatkozóan, hogy az kötelező érvénnyel érvényre is jusson. Egy biztos: szakmai szűrőre szükség van, teljesen egyértelműen szükség van a jegybank vezetésében, az viszont nem egyértelmű, hogy ezt a szakmai szűrőt egyesegyedül a jegybank elnöké nek a személye kell hogy biztosítsa. És végül egy utolsó kérdés. Mi biztosíthatja a jegybanknak a megfelelő működését az előbb ismertetett kritériumok alapján - mindezek mellett? Van egy másik erő is: ez pedig a nyilvánosságnak az ereje. Köztudott, hogy az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. fontosabb szabályzatai nyilvánosak, kormányhatározat kell ahhoz, hogy ezek életbe lépjenek. Megfontolandó, hogy a jegybank fontosabb szabályzataira is nem kellenee egy hasonló kritériumot alkalmazni.
