Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 7 (222. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - DR. SZABAD GYÖRGY (MDNP):
2587 Köszönöm szépen. Most soron következik Szabad György képviselő úr, a Magyar Demokrata Néppárt részéről. Őt követi Kiss Róbert képviselő úr, hogyha addig megérkezik; ha nem érkezik meg, akkor Miklós László képviselő úr. Megadom a szót Szabad György képv iselő úrnak, Magyar Demokrata Néppárt. DR. SZABAD GYÖRGY (MDNP) : Tisztelt Elnöknő! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt láthatatlan Kormány! Ez utóbbihoz hadd fűzzek mindjárt kiegészítést. Tudom, hogy a minisztertanács ülésezik, a házbizottság tárgyalása lehető vé teszi, hogy a kormánypártok képviselői figyelembe vegyék a minisztertanács ülésezését, és ha úgy ítélik meg, hogy annak napirendje fontossága nem engedi meg a miniszterek jelenlétét, akkor ennek hangot kell adni az ülésrend beosztásában. Hadd emlékeztes sek korábbi kormányzati periódusra, ahol mindig figyelem esett erre, és nagyon gyakran előfordult, hogy csak az éppen a minisztertanácsban az adott napirendi pont tárgyalásában érdekelt miniszter volt távol, a többiek jelentős részben részt vettek az ülése n. (Közbeszólás: Mikor volt ez?) Hogy? Megvárom, míg Tollár képviselő úr rendezi a helyzetét, és utána folytatom. Nagyobb aggodalmat okoz ennél is, hogy egymás után hallunk olyan felszólalásokat, amelyek arra utalnak ebben a költségvetési vitában, hogy sok an - s nem utolsósorban ellenzéki képviselők - hiába beszéltek legalábbis képviselőtársaim számára. Egymás után hallunk - mai napon is, korábbiakban is - olyan replikákat, olyan válaszokat, amelyek megalapozatlanok abban a tekintetben, hogy nem valóságos, hanem vélt ellenfelekkel, nem valóságos, hanem vélt nézetekkel vitáznak. Legyen szabad utalnom például arra, hogy mai napon több, az ellenzéket bíráló szónok olyan kérdéseket tulajdonított az ellenzéknek általában, olyan kérdésekkel vitázott, amelyeket épp en más formában és más tartalommal adott elő a Demokrata Néppárt vezérszónoka, mint ahogy itt ez általában citálásra került. Lehet azt mondani, hogy nem mindenki tud az adott időpontban részt venni az ülésen, nem mindenkinek van ideje az azóta már nyomtatá sban megjelent szövegeket tanulmányozni, de vitázni az álljon a sorompóba, akinek teljes áttekintése van az elhangzottakról. A költségvetési javaslat, amelynek tárgyalása általános szakaszában most folyik, mint erről ellenzéki - és talá n nemcsak ellenzéki - oldalról szó esett, sok sebből vérzik. Én nem ezekben kívánok vájkálni, hanem két vonatkozásban érinteni olyan problémát, ami, úgy gondolom, az általános vita előrehaladottsága ellenére talán még figyelmet érdemel, mert nem volt szó r óluk. Ennek a költségvetésnek, amelyet sokan jellemeztek általában, van egy figyelmet érdemlő paradoxona. Mégpedig úgy szeretném felidézni - majd aztán konkretizálom , hogy merev például ott, ahol indokoltan rugalmasabb lehetne, ugyanakkor lazít ott, ahol a parlamentáris kormányzás alapkövetelményei következetessé kellene hogy tegyék álláspontját, módszerét. Egyegy példával szeretnék élni mindkét vonatkozásban. A példák nem alkalmiak - mert alkalmi példákkal ezeregyéjszaka mesevilágát megtölthetnénk , ha nem olyan jellegűek, amelyekre bizony oda kell figyelnie törvényalkotónak és a kormányhatalmat gyakorlónak egyaránt. Az egyik az önkormányzati alrendszer - hogy a költségvetés szóhasználatával éljek , az önkormányzati alrendszer belső arányainak szükséges újramérlegelése, természetesen - hogy félreértés ne essék - az államháztartási reform, lassan egy ködösen megidézhető reform feltehető követelményeinek figyelembevételével. Az önkormányzati alrendszer belső arányai költségvetésről költségvetésre - s ezt s ok vonatkozásban nem korlátozom a Hornkormányra - öröklődnek, és lassan pusztán az a költségvetés tárgyalásakor is a figyelembe eső mozzanat, hogy vajon ilyen vagy olyan rendelkezéseik változatlanoke, vagy ha változnak, akkor milyen irányba mozdulnak. It t a kormányzat elkönyvelhet magának piros pontot, mert a helyi önkormányzatokat - mint ismeretes - 1997ben az 1995ben bevallott személyi jövedelemadó 38 százaléka illeti meg, ami az előző évhez képest 2 százalékos emelkedést mutat. (11.30)
