Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 7 (222. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - JUHÁSZ PÁL (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. LUSZTIG PÉTER (MSZP):
2578 Ugyanakkor az objekt um 80 százalékos, 90 százalékos készültségben van - be kell fejezni, mert várhatóan valóban javítani fogja az érintett szervezetek munkáját, nem maga az elhelyezés, hanem az új objektumban biztosított infrastruktúra. Nem lehet számon kérni a bérhelyzetben kialakult feszültségeket. Lehet országjáró körúton, egyébként kitűnő PRötlettől vezérelve 80 százalékos bérfejlesztést beígérni az e területen dolgozó embereknek, de reálisan látni kell azt, hogy erre nincs lehetőség. A 17 százalékos bérfejlesztési lehető ség, én úgy gondolom, az ország jelenlegi teherbíróképessége miatt elfogadható, elfogadásra ajánlható, miközben természetesen a kormánypárti oldal képviselői is tudják, hogy nem oldódik a feszültség, hiszen a köztisztviselői illetményalap 23 ezer forintra történő emelésével a 17 százalékos emelés nem csökkenti a különbséget a köztisztviselői illetményalap és a rendvédelmi szerveknél a szolgálati törvénnyel bevezetett illetményalap között, de mindenesetre lényeges előrelépés a korábbi évek igencsak hektikus bérfejlesztési elképzeléseihez képest. Engedjék meg, hogy anélkül, hogy az egyes rendvédelmi szervek különböző beruházásait kiemelném és ezeket méltatnám, három dologról szóljak. Az egyik a képzés, mert ez összefügg azokkal a költségvetési kötelezettségekk el, amire ha nem figyelünk oda, hosszú időn keresztül kísérteni fog, függetlenül attól, hogy aktuálisan éppen ki kormányoz. A rendőrségen próbálom meg a példát bemutatni, de természetesen igaz a többi rendvédelmi szervre is. Ahhoz, hogy a jogszabályoknak m egfelelően kiképzett ember álljon szolgálatba, másfélmillió forint költségvetési kiadásra van szükség. A rendőrségtől évente durván ezer ember távozik el különböző okoknál fogva, és az okok között csak egyik a bérezés viszonylag alacsony színvonala. A képz és decentralizáltan folyik, tehát feltétlenül szükség van arra, hogy a rendvédelmi szervek közép- és felsőfokú szakképzésében a megkezdett folyamatok erősödjenek. Ha tehát a rendvédelmi főiskola például a jövőben nemcsak a rendőrség, hanem a többi rendvéde lmi szerv számára is felsőfokú tisztképzést kíván megvalósítani, akkor itt bizony én komoly feszültségpontot látok a főiskola költségvetési kiadásainál, ami lehet, hogy év közben a képzési feltételeket rontja. Ugyanilyen fontosnak tartom a lakáskérdést. Az ok az összegek, amelyeket a különböző rendvédelmi szervezeteknél a költségvetés lakásmegoldásra biztosít, figyelemre méltók, mégis azt kell mondanom, hogy a legnagyobb feszültséget fogják jelenteni. Ma a pályaelhagyás jelentős része nem napi egzisztenciáli s, megélhetési gondok miatt van, még akkor sem, hogyha a fizetések a munkateherrel összevetve és a pályával együtt járó kötelezettségekkel összevetve valóban nem túl kedvezők. De évek óta nem épülnek jelentős számban szolgálati lakások olyan rendvédelmi sz ervezeteknél, ahol nincs lehetőség másodállás, mellékfoglalkozás vállalására, és ahol a családi környezet nem teszi lehetővé azt, hogy önerőből kezdjenek hozzá lakásproblémájuk megoldásához. Arról nem beszélve, hogy a határőrség hivatásos határőrizetre tör ténő áttérésével - a Vám- és Pénzügyőrség és a határőrség több új határátkelőhelyen teljesít szolgálatot - megnövekedett az igény arra, hogy szolgálati helyhez közeli elhelyezést kapjanak az állomány tagjai. Egyszóval én úgy gondolom, hogy a költségvetés m inden pozitívumának elismerése mellett át kell gondolni, és erre az MSZPfrakción belül is vannak törekvések, hogy elismerve minden törekvést ezen szervezetek működési feltételeinek javítására, a lakáskérdés megoldására még e költségvetés keretén belül is erőfeszítéseket kell tenni, mert a nagyszámú pályaelhagyó pótlása a költségvetésnek lényegesen nagyobb kiadásokkal jár. Ugyancsak, és talán kormánypárti képviselőként kicsit szokatlan, amikor felhívom a figyelmet arra, hogy e Ház falain belül is rendszeres törekvés van a létszámemelésre. Kérem szépen, a költségvetés a korábbi években sem tudta minden esetben biztosítani a létszámemelésből, jelentős létszámemelésekből adódó költségvetési pluszterheket, arról nem beszélve, hogy kiképzetlen állománnyal tulajdo nképpen a munka hatásfoka nem javul. Végül, talán a szakmán belül se sokan örülnek neki, de mégis el kell mondanom, hogy önmagában véve a világon sehol a létszámemelés nem oldotta meg a bánüldözés problémáit. Tehát én azt a szakmai álláspontot támogatom, a melyik egy korlátozottabb létszámú, tehát létszámemelés
