Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 7 (222. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - JUHÁSZ PÁL (SZDSZ):
2568 Ezt 1015 évvel ezelőtt szocializmusellenesnek nevezték, mostanában nemzetellenesnek nevezik. Szóval címkézés jön, amiből csak egy derül ki, hogy sajnos, a politikusok egy jó részének tudomásul kell venniük, hogy olyan kultúrában élnek, ahol hazafiatlan dolog összeadni a számokat. Nehezítette a dolgot az, hogy m indenféle, én úgy nevezem, hogy meseközgazdaságtanok jöttek előtérbe, amelyek megpróbálták kielégíteni az embereknek és a politikusoknak is azt a teljesen érthető igényét, hogy senki se szereti a bajt, senki se szereti igazán a rosszat teljes következmény eivel végiggondolni. Mindenki azt szeretné, hogy meg lehet úszni azt valahogy, és ezek inspirálják a meseközgazdaságtanokat. Ez a hangulat inspirálja a meseközgazdaságtanokat. Ehhez hozzájárul az is, hogy Magyarországon a politika és közgazdaság, és ezen belül a gazdaságpolitikai kultúra igen gyenge lábakon áll. Rendes tömegoktatása már az I. világháború kora óta nincs a politikai tudományoknak, igaziból politikai gazdaságtannak sincs. Az a tömegkultúra, ami ma jelen van, az a különböző marxista tanfolyam okon alakult ki, annak a fogalomrendjéhez kötött a '60as, '70es, '80as évek felnőttképzésében, szemináriumában, hasonlókban. Ennek nem az a baja, minthogy sokan szokták mondani, hogy valamiféle akkori rendszert konzerváló vagy rendszervédő ideológia let t volna. Nagyon jól tudjuk, hogy ezek a különböző képzési és szemináriumi formák, amelyek léteztek abban a három évtizedben, nagyon sok ellenzéki elemet tartalmaztak. Az elmúlt rendszernek nemcsak az apológiája alakult ki a marxizmuson belül, hanem a kriti kája is nagyon erősen kialakult a marxizmuson belül. Igazán nem mondhatjuk, hogy ezek a becsületes lázadók, reformerek védői lettek volna az előző rendszernek. Van azonban egy nagy szembetűnő korlátjuk, hogy be vannak ragadva azokba a fogalmakba, amelyeket a marxista politikai gazdaságtan kínált neki. Nagyon erős kritikusa az előző rendszernek, mai rendszernek és hasonlónak. Ugye, a kizsákmányolás fogalmát használja például egy kifejezett központi fogalomként, amelyik biztos, hogy szociológiai fogalomként s ok mindenre jó, a marxizmus szociológiájára valóban kiválóan alkalmas, közgazdaságtanban azonban nem egészen szerencsés fogalmi rendszer, mint ahogy a többi fogalma sem. A közgazdaságtan középpontjában, és az államnak, amikor gazdaságpolitikát csinál, ezze l a közgazdaságtannal kell számolnia, mert ez határozza meg a közöttük élők magatartását, gondolkodását. Ez a csereviszonyokra vonatkozik. A csereviszonyok bizony azon múlnak, hogy miért, mit lehet kapni, milyen ingerre milyenfajta gazdasági magatartások i ndulnak meg. A szociológia ehhez távol eső, mély réteg, amire közvetlenül reagálni kell a gazdasági kihívásoknak. Visszatérve minderre. Ez a fajta ábránd, hogy létezhet valami olyan megoldás, amelyik a számokban és mérlegeken kívül megoldást ad az emberekn ek. Ez arra késztette a politizáló közvéleményt is, hogy rengeteg marhaságot mondjon. Hiszen meg akart felelni a lelki igényeknek. De hosszú polémiát hallottunk pár nappal ezelőtt például arról, hogy hogy mondhatott Bauer Tamás olyat, hogy a neoliberális k özgazdaságtan konzervatív. Nem tudom, hogy emlékezneke rá, meg ilyenfajta dolgokat. Amiből csak újra kifejeződött az a furcsa dolog, hogy a magyar politikai szóhasználatban sok ember számára a konzervatizmus, az a "szocializmus, de másképp" elvét jelenti, és semmi köze a nyugateurópai, de pláne angolszász konzervativizmushoz. Azzal kell szembenéznünk, ha Nyugatról nézzük a politikai fogalmak történetét, hogy az a '30as évekbeni, majd főleg II. világháború utáni fejlődés, amelyik megpróbált kikerülni a kl asszikus liberális álláspontokból, kiemelkedni a klasszikus liberális megközelítésekből. A keynesianizmus, az ehhez kapcsolódó növekedésgazdaságtanok, majd a különböző neomarxista megközelítési szakgazdaságtanok, és ebből kialakult új gazdaságpolitikai aj ánlások a '70es években csődbe kerültek. (10.00)
