Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 7 (222. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - KORÓZS LAJOS (MSZP): - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. ROTT NÁNDOR (FKGP):
2552 Az egyik a költségvetés fejezetek közötti átcsoportosításának a kérdése. Alapvető hibának tartom, hogy a törvényjavaslat felhatalmazza a kormányt a fejezetek kö zötti átcsoportosításra. Itt ül államtitkár úr, és ki fog engem javítani, hogyha nincs igazam. Ismereteim szerint az európai parlamentáris demokráciákban a fejezetek közötti átcsoportosításra nincs lehetőség. Ahhoz a parlament fölhatalmazására van szükség. Így volt ez bizony a világháború előtti Magyarországon is, és így van ez NyugatEurópában is. Azzal, hogy a fejezetek közötti átcsoportosításra korlátlan lehetőséget kap a kormány, ezzel gyakorlatilag teljesen fölösleges nemcsak címekről, nemcsak alcímekr ől, de akár tárcákról is beszélgetni, mert úgyis átcsoportosíthatóvá válnak az előirányzatok. Ez látszólag nagyon kedvező, mert a kormány számára nagy lehetőséget biztosít arra, hogy operatívan avatkozzék be a pénzek szétosztásába. Ha azonban ezt alaposabb an végiggondoljuk, akkor felelőtlenségre ösztönöz a tervezésben, a költségvetés összeállításában. Mert tulajdonképpen, ha valami nagy baj van, akár tárcaszintű nagy baj is, mindig ott van az átcsoportosítás lehetősége. Tehát erről az oldalról is aláássa a költségvetés megalapozottságát és biztonságát, de aláássa a másik oldalról is, mert hogy számolhat egy tárca egy biztos jövedelemmel, egy biztos forrással akkor, amikor mód van tőle ezt a kormánynak elvonnia? Kiszolgáltatottá válnak a tárcák vagy a miniszt erelnöknek, vagy a pénzügyminiszternek, attól függően, hogy melyikük erősebb. Én ezzel kapcsolatban egy konkrét példát is szeretnék fölhozni. Ez pedig az, hogy a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium fejezetében a BorsodAbaújZemplén megyei integrált szerkezetátalakítási program előirányzata a költségvetésben egy jelképes összeg. Teljesen elégtelen a cél megvalósítására. Igen ám, de erre vonatkozik egy kormányhatározat, mégpedig az 1063/1996. számú, június 11i. Ez azt mondja, hogy "a fejezet ek közti átcsoportosítással kell megoldani az integrált szerkezetátalakítási programnak a forrásproblémáját". Na, de kérem! Hát ha ezt a kormány határozatban kimondta 1996. júniusában, akkor ennek a fedezetét mindenféle átcsoportosítás nélkül meg lehetett volna oldani ebben a költségvetésben. Ezzel szemben a költségvetésben nem oldotta meg a kormány, és ezzel a jelképes összeggel, amivel szerepel, teljesen bizonytalanná teszi a kitűzött célt, épp a BorsodAbaújZemplén megyei integrált szerkezetátalakítási program létrehozását. Tudniillik felmerül a kérdés: miért nem biztosította a kormány ezt a fedezetet ebben a költségvetésben, amikor előírta egy korábbi kormányhatározatban? Az is elképzelhető, hogy a kormány egyáltalán nem kívánja megvalósítani az integrá lt szerkezetátalakítási programot. És akkor arra hivatkozhat majd, hogy kérem, a költségvetésben nem volt rá kellő fedezet. Tehát ezekkel egy olyan bizonytalansági elem is kerül be egyben a költségvetésbe, amelyik a költségvetés komolyságát teljesen megkér dőjelezi. A fejezetek közti átcsoportosítás lehetőségével a kormány egyszerűen kicsúszik politikája, tevékenysége, gazdasági kontrollja alól, parlamenti ellenőrzése alól. A másik ilyen alapproblémája ennek a költségvetésnek, hogy tulajdonképpen számos törv énynek a végrehajtására nem biztosítja a fedezetet. Különös érdekessége a dolognak, hogy olyan törvények létrehozására nem biztosítja a fedezetet, amely törvényeket ez a kormány nyújtotta be, ez fogadtatta el az Országgyűléssel, és most ugyanez a kormány e rre nem biztosít fedezetet. Megint konkrét példát mondok: az 1995. évi XCIII. törvény szerint a magántulajdonba került, védett földterületeket 6 éven belül kell kisajátítani. Ezt nagy örömmel fogadta el az Országgyűlés, mert ez a törvény a védett területek további bővülését eredményezte volna. 1996ban 500 ezer forintból mintegy 20 ezer hektár kisajátítását lehet megoldani. Ez annyit jelent, hogy az erre az évre a költségvetésben szereplő 600 millió forint körülbelül - beleszámítva az inflációt is - ebben a z évben is, ha minden jól megy, 20 ezer hektár megvásárlását teszi lehetővé. Ez esetben azonban, ha ilyen ütemben biztosítják ehhez a költségvetésben a fejezetet, akkor nem lehet
