Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 7 (222. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - KORÓZS LAJOS (MSZP): - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. ROTT NÁNDOR (FKGP):
2551 Azt azonban el kell mondani, hogy van ennek egy olyan területe, amely néhány évvel e zelőtt - itt már elmondtam a Ház előtt , hogy ugye a '92es költségvetésben, amikor a gyenge termelői adottságú területek támogatásának 6 milliárdját eltörölte a parlament, akkor ugyanezen területeken szociális segélyként, munkanélküli segélyként, egyálta lán segélyként közel 30 milliárdot fizetett ki. Most az a kérdés, hogy szociális segély irányába visszük el a gondolkodást, vagy pedig visszatereljük a hangsúlyt a termelés megoldására. Tegnap az előterjesztésemben pontosan arra tettem hangsúlyt, és a hozz ászólásomban ezt próbáltam erősíteni, hogy próbáljuk meg az agrárválság leküzdésében azokat a lépéseket megtenni, amelyek a termelés megfordítását is fogják eredményezni, másrészről pedig életcélt ad az embereknek, az ott élőknek, bizonyos értelemben árbev ételt jelent az ott lakóknak, harmadsorban pedig tulajdonképpen a szociális feszültségét is enyhíti. Tehát akkor, hogyha ezt ilyen értelemben kiterjesztjük, messze egyetértek, amit el tetszett mondani. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Köszönöm s zépen. Ugyancsak kétperces észrevételre megadom a szót Korózs Lajos képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt. KORÓZS LAJOS (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Egyetlenegy megjegyzést szeretnék tenni Béki Gabriella képviselőtársam elmondásához, véleményéhez, illetve részben kapcsolódna ez Nacsa János képviselőtársam felszólalásához is vagy véleményéhez. Ez pedig arról szól, hogy mennyien vesznek aktívan részt a gazdaságban. Óriási probléma az, hogy úgy látom, hogy nagyon sokan kiestek belőle. Évek óta magam i s részt veszek egy olyan kis szociológuscsoport munkájába, akik létminimum- és társadalmi kutatásokat végez különböző városokban. Most újra megbízást kaptunk, és az általános tapasztalat az, hogy ha mi azt szorgalmazzuk, hogy lehetőség szerint a gyerekek b ent maradjanak a családban, nem vitatva el azt, hogy az intézményi háttérnek milyen nagy jelentősége van, a bölcsődei, óvodai ellátásnak, ismervén elsősorban a skandináv tapasztalatot, hiszen ott van egy felfutás a gyermeklétszámban, de mégis azt kell hogy mondjam, hogy elsősorban itt a háztartások jövedelemtermelő képessége az, ami meghatározó kell hogy legyen. Ez nem tévesztendő össze a családok jövedelemtermelő képességével, mert azt mi tudjuk képviselő asszonnyal, hogy a háztartás és a család, az két kü lön kategória, és a család, az szociológiai kategória. Azokkal, amelyeket elmondott a képviselő asszony, én maximálisan egyetértek, ellenben hangsúlyoznám azt, hogy a háztartásokba beterelhető jövedelmek borzasztóan meghatározzák a lehetőségeket természete sen a gyermekvállalásban is. Ez az egyik dolog. A másik dolog pedig: én úgy gondolom - és itt csatlakoznék Nacsa képviselőtársamhoz , hogy rendesen kéne keresni az embereknek, nem szociális segélyeket kéne adnunk, de hát ehhez meg nyilván olyan segítséget kell a kormánynak nyújtania gazdasági programjában, ahol megtalálják a munkavállalók a számításaikat. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Köszönöm szépen. Most megadom a szót Rott Nándor képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt, őt soron kö veti majd Korózs Lajos képviselő úr, Magyar Szocialista Párt. (8.30) DR. ROTT NÁNDOR (FKGP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A költségvetési általános vitának az utolsó napján már nehéz újat mondani, mert egész sor fontos p robléma előkerült, előhozták a képviselők, és a Ház tudomására is jutottak ezek. Én esetleg ismételni egykettőt ezek közül, de talán vannak olyanok is, amelyek idáig nem kaptak kellő hangsúlyt. Mindenesetre én ezeket rendkívül fontos, alapvető kérdéseknek tekintem. Ezért, megkockáztatva még az ismétlődést is, újra föl kell hívnom rájuk a figyelmet.
