Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 6 (221. szám) - Az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. K. CSONTOS MIKLÓS (FKGP):
2526 Az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általá nos vitájának folytatása ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Soron következik az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása. Bihari Mihály képviselőtársunk előter jesztését új változatban, T/3121. számon, az alkotmányügyi bizottság ajánlását pedig T/3121/1. számon kapták kézhez képviselőtársaim. Írásban előre jelezte felszólalási szándékát Csontos Miklós képviselő úr, Független Kisgazdapárt. Megadom a szót. DR. K. C SONTOS MIKLÓS (FKGP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az országgyűlési képviselők összeférhetetlenségét szabályozó törvények megalkotása előtt és alatt mindig éles viták alakultak ki, úgy, mint jelen pillanatban is, de így volt ez a múlt törvényhozások idejében is. A most tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat is hosszú vajúdáson esett át. A hatpárti egyeztetések, majd a beterjesztett többpárti javaslat, több egyéni képviselői kezdeményezés mind azt eredményezte, hogy a társadalmunkban egy h ullám indult el, hullámot vertek az összeférhetetlenséggel kapcsolatos nézetek. A Független Kisgazdapárt a viták során azt az állást vallotta, hogy szükséges a szabályozás a lehető legszigorúbb feltételekkel, világos és kristálytiszta állapotot kell kialak ítani e téren. Osztjuk azt a véleményt, hogy a képviselői összeférhetetlenség nem büntetőjogi, hanem közjogi intézmény, amely a képviselő anyagi, hivatali, erkölcsi és lelkiismereti függetlenségét biztosítja. A korábbi jogalkotások is közjogi, közigazgatás i szinten és nem büntetőjogi szabályozással rendelkeztek az összeférhetetlenség felől. Az alkotmány 20. §a, a képviselői jogállásról szóló 1990. évi LV. számú törvény 6., 8. §ain túlmenően is indokolt a képviselői összeférhetetlenség kodifikálása. Elfoga dható, reális célkitűzés, hogy a parlament lehetőleg főállású, hivatásos képviselőkből álljon. Nehezen értékelhető az az álláspont, hogy szigorú összeférhetetlenségi szabályozással a parlament a társadalomtól elszakított, izolált politikai testületté válné k. Itt meg kell jegyeznem, hogy azzal az állásponttal sem lehet egyetérteni, amely az önkormányzatok első embereit és a közgyűlés első emberét, valamint a szövetkezetek vezetőjét a parlamentbe citálja lobbyzásból. Ezáltal lefejezi úgy az önkormányzatokat, mint a szövetkezetek leghatékonyabb, egyszemélyes döntést igénylő jogosultságát. Kiragadott példával élve: gátak fölszakadása után nem lehet árvizet elállítani, vagy a másik esetben maghullás után az aratás legkedvezőbb időpontját megválasztani, akkor, ha a döntésre jogosult fő a parlamentben tartózkodik. Az országgyűlési képviselő sem olyan csodálatos ember, aki egyszerre két különböző és egész embert kívánó feladat ellátására is képes lenne. Legfeljebb több pozíció látszatcselekvése után részesülne meg ne m érdemelt díjazásban. A kialakult jelenlegi összefonódott, korrupt viszonyok láttán igen nagy körültekintéssel és szigorral kell kezelni a törvénytervezetben jelzett ajándékozási lehetőséget. A Független Kisgazdapárt a jelenlegi helyzetben nem lát garanci át ilyen irányú szabályozás felvetésére sem. Leghatározottabban le kell szögeznünk azt, hogy az országgyűlési képviselő semmiféle ajándékot senkitől, semmilyen jogcímen nem fogadhat el. Ha ennek a lehetősége a törvénytervezetben és a törvényben is bennmara d, az melegágya lenne újabb Tocsikbotrányoknak. Ha félreérthetetlen, korrekt szabályozást akarunk elérni, akkor el kell kerülnünk az ajándékozással kapcsolatos jogi buktatókat.
