Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 6 (221. szám) - A Magyar Nemzeti Bankról szóló, 1991. évi LX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - HIDASI REZSŐ (MSZP):
2516 roppant fontos, hogy a vonatkozó törvények értelmében ki dönt a jegybank elnökének kinevezéséről, felmentéséről és hivatali idejéről; hogyan kell feloldani a végrehajtó hatalom és a jegybank közötti konf liktusokat; milyen mértékben és formában vesz részt a jegybank a monetáris és fiskális politika meghatározásában; hogyan festenek a jegybanktörvényben vagy működési szabályzatban lefektetett végső céljai; milyen törvényes korlátok mellett vehet fel a költs égvetés hiteleket a jegybanktól? Az így értelmezett jegybanki függetlenségnek az egyes dimenziók mentén természetesen számos különböző fokozata van. A jegybankelnök hivatali ideje például országonként változik, a világ különböző államaiban kevesebb, mint 4 évtől több mint 8 évig terjed. A jegybankelnököt egyes országokban a jegybanktanács választja, másutt viszont a törvényhozó hatalom, (parlament, király, kongresszus), a kormányzat vagy éppen a kormányzat bizonyos tagjai (a miniszterelnök vagy a pénzügymin iszter) nevezi ki. A miniszterelnök vagy a pénzügyminiszter által kinevezett jegybankelnökök feltehetően sokkal kevésbé függetlenek, mint azok, akiket a jegybanktanács választ meg. Azokban az országokban, amelyekben kettős végrehajtó hatalom van, a jegyban k függetlenségéhez nagyban hozzájárul, ha a jegybankelnököt nem a miniszterelnök, hanem mondjuk a köztársasági elnök nevezi ki. Ugyanígy: a jogilag leginkább független jegybankok működésüket szabályozó előírások értelmében egyedül felelnek a monetáris poli tika alakításáért, a kevésbé független jegybankok csupán közreműködnek ebben. Hasonlóképpen: formálisjogi szempontból azok a jegybankok a legfüggetlenebbek, amelyeknek az árstabilitás megőrzése az egyetlen és legfőbb törvényes vagy alkotmányos kötelességü k, és ha ez a törekvésük összeütközésbe kerül a fiskális politika céljaival, akkor szabadon dönthetnek arról, hogy miképpen cselekszenek. A legkevésbé független jegybankok működését szabályozó törvényekben vagy elő sem fordul az árstabilitás megőrzése, min t követendő cél, vagy csupán más gazdaságpolitikai célokkal együtt említődik meg. Hasonlóképpen a leginkább független jegybankok maguk szabják meg, hogy a költségvetés vagy a kormányzat milyen kondíció k mellett juthat jegybanki hitelekhez. Az egy fokkal kevésbé független jegybankok számára törvény rögzíti ezeket a kondíciókat. A jegybankok egy harmadik - még kevésbé független - csoportja esetében a kormányzat és a jegybank közötti tárgyalások, a legkevé sbé független jegybankoknál pedig a költségvetés finanszírozási szükségletei döntenek a szóban forgó kondíciókról. Végül, a törvényi előírások gyakran valamiféle felső korlátot igyekeznek megszabni a jegybank által a költségvetésnek nyújtható hitelek számá ra. A legfüggetlenebb jegybankok esetében ezt a felső korlátot abszolút összegben határozzák meg, a kevésbé független jegybankoknál a költségvetési hitelek a jegybank passzíváinak meghatározott százalékára rúghatnak, még kevésbé független jegybankoknál az efféle hitelek legföljebb a költségvetés bevételeinek meghatározott százalékát tehetik ki, a legkevésbé független jegybankoknál pedig a költségvetésnek nyújtható hitelek felső korlátját a költségvetés kiadásainak százalékában határozzák meg. A felsoroltakh oz hasonló dimenziók és kritériumok felhasználásával olyan mérőszámot állíthatunk elő, amelynek alapján formálisjogi függetlenségük szerint rangsorolhatjuk az egyes országok jegybankjait. A törvények betűje által szavatolt jegybanki függetlenség mellett l egalább ilyen fontos azonban a jegybank ténylegesen érvényesülő függetlensége. Ha egy országban az a hagyomány alakult ki - Magyarországon például mutatnak bizonyos jelek erre , hogy a jegybankelnök, noha kinevezése hosszabb időre szól, kormányváltáskor b enyújtja a lemondását (Argentínában a jegybankelnökök a pénzügyminiszterekkel együtt jönnekmennek), akkor a jegybank formálisjogi függetlensége nagy valószínűséggel csorbát szenved, és a tényleges függetlenség elmarad a törvények által szavatolt függetle nségtől. A jegybank jogiformális és tényleges függetlensége praktikus szempontból tehát azért lényeges, mert minden jel arra mutat, hogy ez az egyik előfeltétele az árstabilitás megteremtésének. Láttuk azonban, hogy a szavahihetőségi problémákat - és az i nfláció letörésének problémája ilyen - elvileg úgy is mérsékelni lehet, hogy megkötjük a döntéshozó kezét, azaz stabil és állandó szabályok
