Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 6 (221. szám) - A Magyar Nemzeti Bankról szóló, 1991. évi LX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - HIDASI REZSŐ (MSZP):
2515 Ebből is látható, hogy a jegybank függetlensége minden ellenkező értelmű állítás dacára nem azonos a jegybank teljes döntési szabadságával. Ez két ok miatt van így. Egyrészt, mint láttuk, a függetlenség elvileg is csak a monetáris politikának a költségvetési deficit finanszírozási igényeitől független vitelére vonatkozik; másrészt pedig a törvényben rögzített elvi függetlenség érvényesítésének alkalmanként komoly gyakorlati aka dályai vannak. Az MNB például az 1991. évi jegybanktörvény értelmében a központi költségvetésnek egy évnél rövidebb és egy évnél hosszabb lejáratú hiteleket nyújthat. A törvény eredetileg úgy fogalmazott, hogy egy adott évben a központi költségvetésnek nyú jtott hitelek állományának növekedése az év egyetlen napján sem haladhatja meg a központi költségvetés adott évi tervezett bevételeinek 3 százalékát. Ezen a korláton belül azonban a jegybank szabadon döntött. Gyakorlatilag azonban a költségvetés Magyarorsz ágon rendszeresen kikényszeríti a jegybanki finanszírozási keret kihasználását. '94ben pedig - ismét csak a fiskus érdekeivel összhangban - meg kellett emelni magát a keretet is. De hát egyáltalán mi szükség van a jegybank függetlenségére? Vajon a parlame nt miért nem tartja fönn magának azt a jogot, hogy a mindenkori fiskális politika alapelveit rögzítő költségvetési törvény mellett a monetáris politika irányelveit is évről évre törvényben szabja meg? Miért korlátozza a parlament a jegybanki függetlenség t örvényes garanciáinak megteremtésével a kormányzatnak azt a képességét, hogy az infláció jövőbeli alakulását közvetlenül befolyásolja? Vagy - ez egy másik kézenfekvő lehetőség lenne - miért nem ruházza a monetáris politika alakításának jogát a fiskális pol itikáért felelős Pénzügyminisztériumra? Milyen érvek szólnak a többcentrumú gazdaságpolitikai döntéshozatal mellett? A jegybank függetlenségének törvényi vagy alkotmányos szavatolása egyfajta önkorlátozást jelent a parlament részéről. Egyének és közösség m ármost sok különböző ok miatt korlátozhatják azt a képességüket, hogy a jövőben meghatározott cselekvéseket hajthassanak végre. Az egyik ilyen ok esetében arról van szó, hogy az érintettek azért korlátozzák jövőbeli döntési vagy cselekvési szabadságukat, m ert előre látják, meghatározott, ám előzetesen nehezen körvonalazható jövőbeli helyzetekben, szenvedélyeik, akaratgyengeségük vagy preferenciáik pálfordulásszerű módosulása miatt hajlamosak lehetnek arra, hogy saját jól felfogott érdekeik vagy jól megfonto lt ítéleteik ellenében döntsenek vagy cselekedjenek. (16.40) A paradigmatikus példa az efféle önkorlátozásra Odüsszeusz védekezése a szirének csábítása ellen. A kollektív politikai cselekvés világában ebbe a kategóriába tartoznak valószínűleg azok a klauzu lák, amelyek az alkotmány módosításához, vagy alkotmányos előírások megváltoztatásához legalább kétharmados többséget írnak elő. A kétkamarás törvényhozás egyik procedurális előnye szintén abban áll, hogy lelassítja a döntéshozatalt, és így intézményesítet t védelmet nyújt a hirtelen impulzusok hatására hozott döntések ellen. Az amerikai politikai berendezkedés szerves részét képező fékek és egyensúlyok rendszere, amint ezt már Tocqueville is hangsúlyozta, szintén efféle önkorlátozó mechanizmusként működik, szavatolja ugyan, hogy a többség mindig érvényesíthesse akaratát, ám egyszersmind arról is gondoskodik, hogy ez sohase következhessék be túlságosan gyorsan. Talán nem véletlen például, hogy az USAban - mondjuk NyugatEurópával ellentétben - sohasem kerül sor egész iparágak demokratikusan jóváhagyott nacionalizációjára majd - meglehetősen költséges - reprivatizálására. Másodszor, egyének és csoportok alkalmanként azért döntenek az önkorlátozás mellett, mert tisztában vannak azzal, hogy hajlamosak vagy a szi tuáció logikájából következően kénytelenek temporálisan inkonzisztens módon cselekedni. A jegybanki függetlenség intézményi biztosítékai. A jegybankok függetlenségét szavatoló törvényi vagy alkotmányos előírások közül a következőket szeretném megemlíteni. A jegybank formálisjogi függetlensége szempontjából
